Jelige: késleltetett reakció?

36 éves vagyok, férjemmel gyermekkorunk óta ismerjük egymást, mindketten elsők voltunk a másiknak. Gyakorlatilag 20 évig voltunk együtt, gyerekünk sajnos nem született. Másfél éve egyik percben még minden szép és jó volt, aztán ő csak annyit mondott, hogy ,,Elmegyek", és kisétált a közös lakásunkból. Nem kaptam még arra sem lehetőséget, hogy - ha valamit rosszul csináltam volna - helyrehozzam. Azóta egyedül vagyok, idén májusban a válóper is megvolt, és én eddig keményen álltam a sarat, igyekeztem nem összeomlani. Mostanában viszont kezd eljutni a tudatomig, hogy ez végleges, hiába minden gondolatom az, hogy de jó lesz neki a velem történteket elmesélni, ő már soha nem tér vissza. Azt hiszem most kezdek összeomlani. Mellesleg senki sincs mellettem, szüleim, rokonaim Erdélyben élnek. Az lenne a kérdésem, hogy lehetséges ez, hogy ily hosszú idővel a történtek után csak most jut el a tudatomig, hogy vége, nincs tovább? Egyedül vagyok, nincs kivel kibeszélni problémáimat, Ön szerint keressek fel egy szakorvost?