SEGÍTSÉG! jeligére

2001-ben szívével műtötték anyósomat, 2005-ben katéterezéssel értisztítást végeztek. Szeptember 21-én bekerült a kórházba fulladás miatt.Koronária őrzőbe került, majd a belgyógyászatra egy általános orvoshoz.Tájékoztattuk az orvost a korábi szívműtétekről, a jelenleg is meglévő cukorbetegségről, ekkor bekérte anyósom összes előző leletét, melyeket visza is küldött hamarosan az egyik hozzátartozóval.Nem kapott különösebb kezelést anyósom, csak találgatott az orvos, hogy mi baja lehet.Később vizesedett anyósom lába, közölték, hogy valószínüleg a veséje nem működik rendesen, de nem tudják, mit csináljanak. Azt mondták kipróbálják a dialízist.(melyről tudjuk, hogy pénzt biztosít az adott kóházaknak, ezért nem szívesen adják ki más kórháznak a beteget)Az orovos később boldogan mesélte, hogy amikor a katétert bekötötték a visszatérő ágba, kiderült, hogy mekkora nyomás van a tüdőben. Ez úgy tűnt, hogy fantasztikus élményt biztosított az orvosnak.Dialízisre hordták anyósomat, az állapota egyre rosszabb lett. A lába piros lett, fel volt dagava, majd lila lett, aztán fekete, tele hólyagokkal, melyek kifakadtak.Az orvos annyit mondott az egyik hozzátartozónak, hogy ha nem látta anyuka lábát, ne is nézze meg.Anyósom egyik napról a másikra teljesen rosszul lett, nem lehetett vele rendesen kommunikálni, következő nap már azt sem tudta hol van, pelenkázni kellet.Mivel nem volt önálló, így akkor evett, ha a hozzátartozók megetették.3. nap amikor nem etették, itatták és mosdatták, visszakerült a koronária örzőbe északa, mert majdnem meghalt a belgyógyászaton.Ekkor hívtam egyik ismerősömet, aki egészségügyben dolgozik, mert nem tudtam elviselni, hogy ebben a kórházban hagyják koszosan, éhesen, -mint utólag kiderült- kiszáradva meghalni.Eljött az ismerősöm a kórházba, beszélt az orvossal és azt mondta, hogy valószínüleg sürgősen műteni kéne anyósom szívét. Ekkor mindenol próbáltam segítséget kérni, hogy találjak egy ismerős orvost abban a kórhában, ahol a szívét műtötték 2001-ben.Északa sikerült beszélnem egy ottani orvossal, aki felhívta a koronária őrzőben az orvost és konzultált vele.Érdeklődött, hogy szállítható állapotban van-e anyósom, amire nemleges választ kapott.Kérte az orvost, hogy bizonyos gyógyszereket és légzőmaszkot akalmazzanak, majd reggel bizonyos vizsgálatokat végezzenek el és addigra valószínüleg szállítható állapotba kerül anyósom, aki ekkor már egyáltalán nem kommunikált a külvilággal, csak feküdt és rángatózótt. Következő nap délutánra kommunikált anyóso, lement a dagadás a lábáról, majd délután átszállították a másik kórházba. Ott az intenzíven ügyelő orvos meg volt rökönyödve, hogy mennyire csúnya a lába anyósomnak és ki van száradva, nem győzték pótolni a folyadékot a szervezetében. Szerinte "első ránézésre" a lába okozza a problémát.Másnap reggel összehívtak egy orvosi konzíliumot, ahol megállapították, hogy halaszthatlanul vissza kell szállíttatni anyósomat az előző kórházba, mert a lába sebészeti beavatkozás igényel rögtön, valamint intenzív terápiás ellátás.Délelőtt megtörtént a visszaszállítás, felvették az intenzív osztályra, majd az orvosok azonnali műtét mellett döntöttek.A lábát combcsont középtől amputálták, és életveszélyes állapotban van. Szerintük az elfertőződött, elhalt, gennyes, rothadó láb szállította a rengeteg méreganyagot az egyébként is kissé gyengébb szívbe, és ennek következtében épült le teljesen anyósom.Ha életben marad, -amelyre elég kevés esély van- még egy műtétet kell elvégezni rajta. KÉRDÉSEM: amennyiben az általános orvos a belosztályon kardiológus, -illetve látván a láb elszíneződését- sebész kollégája véleményét kikéri, megmenthető lett volna-e anyósom élete, valamint a lába??? Szept. 21 óta van bent a kórházban, a lábának semmi baja nem volt, most október 28. van és nem tudjuk hogy a mai műtét után életben marad-e......ha nem lett volna ismerettségem, nem derül ki, hogy a szívével is gond van, nem vitetem át a másik kórházba, már rég éhen és szomjan halt volna.