Diabétesz-gondozás: nagyobb szerep az alapellátásnak

Mivel a cukorbetegek száma szinte járványszerűen emelkedik és aligha várható, hogy a mostaninál jóval több diabétesz-szakrendelő áll rendelkezésre, ezért a háziorvosokra az eddiginél is nagyobb teher hárul majd a cukorbetegek gondozásában - vonták le a következtetést a XIII. Dunántúli Diabetes Hétvége rendezvény háziorvosi szekciójának tanácskozásán.

Mint azt dr. Miléder Margittól, a veszprémi Cholnoky Ferenc Kórház Belgyógyászati és Diabétes Centrumának szakorvosától, a szombaton Tihanyban tartott szekciótanácskozás egyik moderátorától megtudtuk, a megbeszélés egyik fő témája a korai felismerés szerepe volt. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy véget kell vetni annak a gyakorlatnak, amely szerint a háziorvosnál szövődményes panaszokkal jelentkezőknél vagy más, már felismert betegségek kezelése kapcsán, mintegy véletlenül derül ki a páciensekről: cukorbetegek.

A szakorvosok azt javasolták a jelen lévő családorvosoknak, hogy célzottan küldjék vércukor vizsgálatra azokat a betegeiket, akiknél a metabolikus szindróma bármely összetevője megtalálható, azaz túlsúlyosak, magas vérzsír értékeket produkálnak, esetleg már hipertóniával kezelik őket. Ugyancsak célzott vizsgálat volna szükséges mindazoknál, akik anamnézisük alapján sorolhatók a rizikócsoportba, ide értve a terhességi cukorbetegeket, a 4 kg-nál nagyobb születési súlyú babák anyukáját éppúgy, mint azokat, akiknek szív- és érrendszeri történése volt.

Miléder Margit említette, hogy létezik már olyan kezdeményezés, amely szerint 45 éves kor után mindenkinél érdemes volna cukorterheléses vizsgálatot tartani, - s negatív lelet esetében ezt 3 évente kellene ismételni, - ha ennek nem volnának finanszírozási gátjai. A korai felismerés segítene abban is, hogy a mai tapasztalatokkal ellentétben nem az elkésett diagnózisok volnának jellemzőek a szakrendelőben, azaz komoly szemészeti szövődményekkel, nagy érrendszeri betegségekkel s már súlyosan rossz anyagcserével jelentkeznének a betegek,- tette hozzá a doktornő. E célok elérésében természetesen támogatni kell az alapellátásban dolgozókat - mint az kérésként megfogalmazódott a tanácskozáson - rendszeres továbbképzésekkel, konzultációs lehetőségekkel.

Mivel a komplex diabétesz-gondozás elképzelhetetlen az életmódtanácsok betartása, a betegek együttműködése nélkül, ezért a tanácskozáson is hangsúlyt kapott a betegoktatás jelentősége is.

Ugyanakkor egyetértés volt abban is, hogy amíg az I-es típusú diabétesz kezelése a szakrendelők feladata, addig a II-es típusút a háziorvos végzi mindaddig, amíg sikerül elérni, illetve megtartani a legfontosabb célértékeket a kezelési protokollok alapján. Ha a kezelés ebben nem vezet eredményre, akkor érdemes konzultálni a szakrendelővel, vagy a diabétesz-gondozóba irányítani a beteget. Ugyancsak fontos teendőként vetődött fel a megbeszélésen a háziorvosi műszerpark hitelesítésének kérdése: a tapasztalatok szerint ugyanis nem minden praxis működik hiteles, így pontos vércukor- és vérnyomásmérő műszerekkel, ami hatással van a gondozás minőségére.

Végül a doktornő a weborvos kérésére összefoglalta azokat a célértékeket, amelyeket a korszerű beteggondozás során a háziorvos közreműködésével kell elérni:
• éhgyomri vércukor érték: 4,4 – 6,7 mmol/l,
• a két órás vércukor ne menjen 8 mmol/l fölé
• HBÁ 1c érték: európai ajánlás: 6,5 alatt, amerikai ajánlás: 7,5 alatt
• vérnyomás érték: 130/80 alatt
• szérumkoleszterin: 5,2 mmol/l alatt
• szérum triglicerid: 1,7 mmol/l alatt
• HDL kol. : 1,3 mmol/l felett legyen.