Felvette Orosháza első tudós orvosának nevét a kórház

Több éves álmunk valósult meg: 2020. december 10-től kórházunk hivatalosan is felvette Orosháza első tudós orvosának nevét. Dr. László Elek 1869-ben lett a község orvosa és munkásságának évtizedei alatt rengeteget tett a településen és a környéken élők egészségéért, motorja volt annak, hogy Orosházán fejlődjön az egészségügy - tudatta közleményében a kórház.

„Lelkem ideálja s vágyaim netovábbja volt Orosházán egy községi kórházat állítani, melyre éppoly szüksége van a községnek, mint az orvosnak.„ Dr. László Elek visszaemlékező szavaiból is látszik, hogy már ideje korán felismerte, milyen nagy jelentősége van egy település életében a gyógyító intézménynek. Ezért választottuk őt a kórház névadójának. Mostantól tehát “Dr. László Elek Kórház és Rendelőintézet, Orosháza” az intézmény hivatalos neve.

A város nagyhírű gyógyítójáról immár nem csak a kórház aulájában található mellszobor, hanem a kórház a nevében is méltó módon emlékezik. Az öröm ráadásul dupla, hiszen ezekben a napokban dőlt el, hogy dr. László Elek munkássága bekerült Orosháza települési értéktárába is.

A kórház vezetőjeként bizonyosan állíthatom, mindent megteszünk azért, hogy méltók legyünk dr. László Elek munkásságához és szellemiségéhez  - idézték dr. Duray Gergő főigazgató köszöntőjét.

Dr. László Elek (1841. június 16. –  1919. március 27.) orvos-sebészdoktor és szülész

Pápán született és nevelkedett. Gimnáziumi tanulmányait a pápai református főiskolán, a felsőbb osztályokat a soproni ágostai evangélikus kollégiumban végezte. 1860-tól a pesti egyetem orvostan hallgatója volt, 1865-ben a bécsi egyetemet látogatta. Innen visszatérve Pesten, a Szent-Rókus Kórházban segédkezett. 1869-ben Orosházán telepedett le mint községi orvos. Innentől fél évszázadon át szolgálta az orosháziakat. Egész életében azt az elvet vallotta, amit pesti professzorai: “Másoknak élni, nem magának, ez adja az orvosi hivatás lényegét.”

Már orvosi pályája kezdetén igen sok dolga akadt az orosházi lakosság egészségének fenntartása érdekében. Évről évre szedték áldozataikat a különböző járványok (kolera, diftéria, vörheny, kanyaró, himlő, stb.). Saját költségén nyomtatta és ingyen osztogatta felvilágosító írásait, megmentve ezzel sokak életét. 

1873-ban Orosházán súlyos kolerajárvány dúlt, amely 894 lakos halálát okozta. László Elek fiatal orvosként élte át a tragédiát, ekkor fogalmazta meg legfontosabb életcélját, a kórház, menház, járványkórház létesítését. Munkássága alatt tanulmányt írt Orosháza közegészségügyi helyzetéről, melynek hatására 1892-ben járványkórház épült az akkori községben. 1902-re elkészült egy új menház is, amely a szegények ellátását karolta fel. Bár elkészült egy új kórház tervrajza, az I. világháború és az infláció gátat vetett a további fejlődésnek, így László Elek már nem élhette meg, hogy élete álma, a községi kórház elkészüljön.

Az ő nevéhez fűződik Gyopárosfürdő gyógyvizének felismerése és elismertetése. 1869-ben vegyelemeztette a tó vizét, melynek során megállapították, hogy gyógyhatása alkalmas ízületi bántalmakra, csúzos, köszvényes, bénulásos betegségek kezelésére. Az artézi kutak fúrásának szorgalmazója volt, mivel meggyőződése szerint a jó ivóvíz a járványokat visszaszorítja.

Orvosi munkája mellett élénken részt vett a település és Békés megye közéletében is. A helyi képviselő-testület tagja, az iskolán kívüli népművelés egyik vezetője, az evangélikus egyházközség felügyelője volt. Vezető szerepet töltött be az Orosházi Takarékpénztárban, a kaszinóban, az Önkéntes Tűzoltó Egyletben, a Színműpártoló Egyesületben. Szerepet kapott a megyei törvényhatósági bizottságban, a megyei közegészségügyi egyesületben, 1872-től Békés megye tiszteletbeli főorvosa lett.

Belekóstolt a napi politikába is. Az orosházi választókerület Szabadelvű, majd a Függetlenségi és 48-as pártjának elnökeként tevékenykedett.

Orosháza Város 2007-ben alapította a Dr. László Elek-díj Orosháza Egészségügyéért kitüntetést, ami évente két fő részére adományozható azon Orosházán működő orvosoknak és egészségügyi szakdolgozóknak, akik kiemelkedő munkát végeztek. Nevét viseli a kórház melletti lakótelep, valamint a kórház aulájában van kiállítva bronz mellszobra.

Orosházán egészen a várossá nyilvánításának idejéig, 1946-ig magánintézetek biztosították a fekvőbeteg ellátást. 1950-ben nyílt meg a Szülőotthon a mai Könd utca és Huba utca sarkán, a menházban pedig több alapszakmás kórház alakult 1952-ben. A belgyógyászat, a sebészet és a szülészeti osztály hamarosan egyesült és létrejött 1958-ban a volt Varga villában a Tüdőosztály is.

A város dinamikus ipari fejlődésének és az üvegiparának köszönhetően 1962-re az akkori egészségügyi miniszter letehette az új 400 ágyas kórház alapkövét. Az orosházi kórház az 1967. április 30-i átadása után 27 település 150 ezer lakosának nyújtott ellátási kötelezettséget. Elkészült a gyógyszertár, a kiszolgáló egységek, mosoda, konyha, műhelyek, amelyek a mai napig is üzemelnek.

A szakrendelő intézet 1984-ben épült fel. 2015-ben egy Európai Uniós pályázatnak köszönhetően új Központi Technológiai Tömbbel bővült a kórház, amely diagnosztikai egységek, sterilizáló mellett egy minden igényt kielégítő központi műtőblokkot is kapott. Az alapszakmás kórházból mára egy modern, európai színvonalú ellátó intézet született.