Hódmezővásárhelyi áldozat, akiről hallgatnak

Egy szentesi olvasó levelében arról ír, hogy a hódmezővásárhelyi nevezetes beteg esete, akinek egy mentő sem jutott a hódmezővásárhelyi kórházban, nem „az első halottja a reformnak".

Hódmezővásárhelyen 2007. március 26-án egy pészmékeres szívbeteg sem kapott mentőt, hogy Szegedre szállítsák, a családnak kellett kocsit szereznie, hogy bevigyék. Március 27-én reggel Molnár Imre, Rudnay utcai lakos meghalt. A történet szerint március 26-án elment a háziorvoshoz, mert nem érezte jól magát, több mint húsz éve pészmékeres, a háziorvosnő az EKG után kocsijába tette, a kórház belosztályára vitte. A beteg felesége értesült róla, hogy férje kórházba került, ott közölték vele, a pészmékernél van a baj, a szegedi klinikára kellene vinni, de nincs mentőautó, csak késő délután. A felesége vigye be busszal, mert autójuk nincs.

Molnár 11-12 körül került be Szegedre, előbb a sürgősségire, onnan vitték további vizsgálatra. Közben rosszul lett, másnap új pészmékert akartak betenni neki, majd egy műszert kapcsoltak a bent lévő helyére, aztán elvesztette az eszméletét, meghalt. Április 6-án senki nem szólt róla, hogy minek és kinek az áldozata, mint a mentőben később meghalt ember.