Múltat idéztek a korábbi dékánok az egészségügyi karon

A Magyar Tudomány Ünnepe programsorozatban indult Jövőformáló Tudomány – Generációk Egymásért című rendezvény harmadik programelemeként online dékáni kerekasztal-beszélgetést tartott november 30-án a Debreceni Egyetem Egészségügyi Kara, valamint az MTA DAB Területi Bizottság Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szakbizottsága és Munkabizottságai. Az Egészségügyi Kar múltja, jelene és jövője című eseményen az elmúlt harminc év eredményeire és kihívásaira hívták fel a figyelmet az EK jelenlegi és korábbi vezetői - számolt be róla az egyetemi portál.

Lukácskó Zsolt, a kar alapító dékánja azt mondta, a megye vezetősége bölcsen látta, hogy ha a térségnek felemelkedési ambíciói annak, akkor elsősorban az egészségügy felé kell nyitni, felismerték, hogy ehhez egészségügyi szakemberekre van szükség.

- Az volt a feladat, hogy hozzunk létre egy egészségügyi főiskolát. Ezzel kapcsolatban először 1987 végén kerestük meg az akkori Debreceni Orvostudományi Egyetemet. A következő év januárjában egyrészt a megye, a város, a helyiek, másrészt pedig a szakmai elit, az orvostudományi egyetem, az Egészségügyi Minisztérium és a partnerintézmények összefogása segítette a megalakulást. A minisztérium, a megye és a DOTE szándéknyilatkozatban fejezte ki az intézmény létrehozásának tervét, majd 1990. szeptember 1-jén írták alá az alapító okiratot. Nagy szellemi erő összefogásával indulhatott el az oktatás, olyan légkört akartunk teremteni, ami hosszú távon biztosítja a hallgatók jövőjét – emelte ki Lukácskó Zsolt.

Kalapos István, aki 2006 és 2010 között volt dékán, úgy véli, nagyon fontos időszak jutott neki, hiszen 2007 szeptemberében egészségügyi főiskolai karról egészségügyi karrá változott az elnevezés.

- Ez is jelezte, hogy helyes útra léptünk, de még csak a fejlődés elején járunk. Kevés minősített oktatónk volt, az egyik legnagyobb feladatot az jelentette, hogy minél többen szerezzék meg a PhD-fokozatot. A 2015-2020 közötti időszakban már jelentősen megemelkedett a karon dolgozó főállású, minősített oktatók száma, ami azért lényeges, mert egyetemi karként ez fontos minőségi feltétel – hangsúlyozta Kalapos István.

Hozzátette: a kétezres évek végén nemzetközi kapcsolatépítésbe kezdett a kar, az infrastrukturális fejlesztések, szakindítások mellett kutatási partneri viszonyt alakítottak ki több külföldi egyetemmel, valamint összehangolt képzési programba kezdtek az ÁOK-val, a Népegészségügyi Karral, megállapodást írtak alá a Jósa András Oktatókórházzal, integratív egészségtudományi tanszéket hoztak létre.

Fábián Gergely 2010 és 2014 között vezette a kart, a nemzetközi partnerségi viszony kialakításáról szólva azt mondta, nagyon kevés intézmény, vagy kar rendelkezett olyan széleskörű kapcsolatrendszerrel, mint az EK.

- Külföldi oktatók és hallgatók érkeztek hozzánk, de a karról is mentek sokan más egyetemekre tapasztalatokat gyűjteni.  Fontos szakmai közösségbe kerültünk, de természetesen a már meglévő kapcsolatrendszerek is tovább mélyültek, rendre közös konferenciákon vettünk részt a külföldi partnereinkkel – tette hozzá.

Az Egészségügyi Kart 2014 és 2018 között vezető Semsei Imre szerint nagyon gyorsan alkalmazkodott és alkalmazkodik az EK a társadalmi igényekhez. A gerontólógia például olyan terület, amellyel az országban sehol nem foglalkoznak olyan kiemelkedően, mint a nyíregyházi intézményben.

- Magas szakmai szintre fejlesztettük a gerontológiát, a Magyar Gerontológia című folyóirat létrehozásával a saját tudományos eredményeiket publikálhatták a szakembereink. A külföldi kapcsolatok itt is fontosak voltak, egy uniós szerepvállalás révén segíthettünk a döntéshozóknak a társadalmi elöregedés miatti problémák megoldásában – mutatott rá.

Szerinte van még teendő ezen a területen, fontos, hogy a tanszék, a képzés megmaradjon, de egy önálló gerontológia mesterszak is a társadalom javát szolgálhatná.

Móré Marianna, a kar jelenlegi dékánja elmondta, a járványhelyzet kihívások elé állította az EK-t, a kar közösségének és partnereinek összefogásával reagálni tudtak az újfajta oktatási, technológiai elvárásokra.

- Egy változó világban természetszerűleg is bekövetkezhetnek ilyen események, a járványhelyzet látványos értékeket mutatott meg az intézményből. A képzési időszak végén felkészült szakembereket kellett diplomához juttatni, márciusban azonban még azt sem tudtuk, hogyan fogják a hallgatók teljesíteni a gyakorlati feltételeket. A partnerintézmények személyileg és szakmailag is kötődnek a karhoz, arra törekedtek, hogy segítsék a hallgatókat. Szakmai, szervezési és anyagi kihívást jelentett ez az időszak a számunkra, mostanra azonban már van rutinunk, nem ért minket váratlanul az újabb átállás. Az intézményt vezetőtársakkal lehet csak irányítani, mert a sok kihívás miatt meg kell osztani a feladatokat – hangsúlyozta Móré Marianna.

Hozzátette: a szolnoki képzésindítás ugyanolyan kihívást jelent most, mint harminc éve a kar létrehozása, hiszen a térségben semmiyen múltja nincs az egészségügyi oktatásnak. Mint mondta, minden válság és nehézség ellenére, a mostani vezetés építhet az elődök eredményeire, a korábbi sikerek nélkül ugyanis nem lehetne megfelelő választ adni az aktuális kihívásokra.

A kar harminc évéről hamarosan egy emlékkötet is készül, ami majd az EK honlapján lesz olvasható.