A berettyóújfalui kórházban naponta 24 órán át személyes jelenlétet biztosítanak a radiológusok.
„Nálunk szerencsére van elég szakorvos, de nincs CT. Máshol van CT, de nincs elég szakorvos" – dr. Simon Évával, a berettyóújfalui kórház osztályvezető főorvosával közöl interjút a radiologia.hu.
Mint a fehér holló, olyan ritka a radiológiai osztályok vezetői között a nő. Dr. Simon Évától, a gróf Tisza Istvánról elnevezett berettyóújfalui kórház főorvosától is azt kérdezték, amikor öt éve a posztra pályázott, biztosan bírja-e majd a munkát három kisgyermeke mellett. Úgy tűnik, olyannyira meg tudta szervezni az életét, hogy ez az interjú is egy éjszakai ügyelete alatt készült.
- Nem hiányolják a gyerekek ilyenkor?
- Nem hiszem, sőt, talán még örülnek is, hogy nem vagyok otthon, mert nincs, aki számon kérje rajtuk a leckét. Valójában azonban nem kell aggódnom, mindhármuk jól tanul, megbízható. Ráadásul a férjem, aki "civil", rengeteget segít, úgy hogy ilyenkor jó kezekben hagyom őket.
- Azért, ha jól tudom, volt köze a gyerekeknek ahhoz, hogy Önből osztályvezető főorvos lett.
- Kétségtelenül azért is jelentkeztem a berettyóújfalui kórház főorvosának, mert Debrecenben, ahol a radiológiai klinikán dolgoztam, megváltoztak a munkakörülmények. Kevesebb lett a szabadság, több az ügyelet, és az akkor még jóval kisebb gyerekeimet nem akartam magukra hagyni. De bevallom, nem csak ez motivált abban, hogy jelentkezzek az akkoriban megürült osztályvezetői posztra a Tisza István Kórházba. Vonzott a vezetés is, az a kihívás, hogy vajon főnökként meg tudnám-e valósítani azokat a célokat, amiket beosztottként láttam, fontosak lennének.
- És hogyan érzi, sikerült?
- Ezt talán nem nekem kellene megítélnem, de azt hiszem, remélem: igen. Ez az öt év állandó küzdelem volt, de amit pénz nélkül el lehetett érni, azt elértük. Szerettem volna egy kicsit nagyobb tekintélyt a radiológiai osztálynak, amit például azzal is igyekeztünk, igyekszünk kivívni, hogy a leletezésnél nemcsak a tényeket, adatokat tüntetjük fel, hanem véleményt, javaslatokat is megfogalmazunk. Talán nem véletlen, hogy most már sokkal szorosabb a radiológusok és a többi szakorvos közötti együttműködés. Eredménynek tartom azt is, hogy itt, a berettyóújfalui kórházban is az intézmény teljes vezérkarával megünnepeltük az Európai Radiológiai Napot, amelyre számos információs anyag, plakát készült, és ezek máig nagyon jó tájékozódási pontok a betegeinknek. Valószínűleg idén végre kapunk egy CT-t is, így megfoghatóvá is válik a fejlődésünk. Ez már nagyon időszerű lesz, hiszen miközben nincs ilyen műszerünk, én is és a többi radiológus kollégám már rendszeresen távleletezik CT felvételeket.
- Ezt nem értem…
- Nálunk szerencsére van elég szakorvos, de nincs CT. Máshol van CT, de nincs elég szakorvos. A távleletezéssel segítünk nekik, és ezzel mi is folyamatosan fejlődünk.
- Hogyan lehet az, hogy valljuk be, egy nem túl nagy intézményben, ráadásul a keleti határvidéken, nincs emberhiány, miközben az ország legtöbb pontján óriási a humán erőforrás krízis?
- Most mondjam azt, hogy nemcsak a pénzen múlik, jó-e egy helyen dolgozni?! Azt hiszem, a megfelelő körülmények, a stresszmentes légkör is nagyon fontos. Remélem, a kollégáim szeretnek itt dolgozni, ezért is tudjuk megszervezni, hogy nálunk éjszaka is radiológus szakorvos ügyel. Szerintem az, hogy 24 órában személyesen is jelen vagyunk, nagyon jó dolog, még a XXI. században is. Hiszen bármikor lehetnek olyan cifra esetek, amelyeknél a távdiagnosztika kevés, fontos a közvetlen, gyors tájékozódás.
- Gondolom, az igazán bonyolult eseteket tovább kell küldeniük nagyobb központokba, például az ön korábbi munkahelyére, a debreceni radiológiai klinikára. Nem hiányzik egy kicsit az a szakmai kihívás, amellyel csak ezekben a nagy központokban lehet találkozni?
- Nem hiányzik, mivel visszajárok Debrecenbe. CT- és MR-műszakokat vállalok. Tizenöt évig dolgoztam a klinikán, nekem ez a visszajárás egy kicsit olyan, mint amikor az ember visszamegy oda, ahol felnőtt. És az oktatásból sem maradok ki, Berényi Ervin tanár úr tanszékén ultrahang-képalkotást oktatok.
- Debrecenben lett radiológus?
- Nem, de Debrecenben váltam elkötelezett radiológussá. A Debreceni Egyetemen még neurológusnak készültem, de Miskolcon, ahová a végzés után kerültem, nem volt hely, csak a radiológián. Ott viszont olyan szakemberrel találkoztam, mint dr. Soós László főorvos úr, aki megszerettette velem ezt a szakmát. Amikor a férjem miatt visszakerültem Debrecenbe és a klinikán jelentkeztem, Péter Mózes professzor úr megkérdezte, biztos radiológus szeretnék-e lenni. Akkor már teljes meggyőződéssel válaszoltam: egészen biztos.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!