Szent László koponyaereklyéjét vizsgálták

2011. szeptember 22. és 25. között, a Győri Bazilika Héderváry-kápolnájában található Hermában őrzött, és Szent László királyunknak tulajdonított koponyát az ereklyetartóból kiemelték, és azon természettudományos vizsgálatokat, méréseket végeztek. A rendkívüli munkát dr. Pálfi György antropológus, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékét vezető egyetemi docens koordinálta.

Az előkészítésben, valamint a különböző szakterületek, és szakemberek szervezésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Kristóf Lilla Alida, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékének antropológus doktorandusza is. A vizsgálat egyházi összekötője Lukácsi Zoltán atya, a Győri Hittudományi Főiskola rektora volt. A kutatás másik koordinátora: dr. Patonay Lajos a Semmelweis Egyetem anatómusa.

A koponyát a belső ereklyetartóból legutóbb mintegy 150 éve, Simor János győri püspöksége alatt vehették ki – az ereklyetartó pecsét tokjában található viaszpecsét szerint.
– A koponyán elvégzett vizsgálatok alapvetően természettudományosak, elsősorban antropológiai mérések, tipizálások voltak. Ugyanakkor anatómiai, alaktani vizsgálatok is történtek – közölte dr. Pálfi György. Az antropológiában alkalmazott klasszikus méréséken túl a koponyáról 3D digitalizáló módszerrel készültek felvételek. A koponyáról számítógépes rétegvizsgálat, CT-felvétel is készült, ami lehetővé tette az egyidejű paleopatológiai vizsgálat elvégzését is. Szent László koponyáján mindössze a koponyatetőn, a bal falcsonton elhelyezkedő, a csont felszínéről kissé előemelkedő jóindulatú csontdaganat, úgynevezett osteoma volt megfigyelhető.

A CT-felvétel során rögzített adatokból matematikai módszerrel egy 3D modell készül. Szent László koponyájáról a hiteles másolatot Falk György, a VARINEX Informatikai Zrt. elnöke készítette el, és bocsátotta a kutatók rendelkezésére.

Felvetődött annak a lehetősége, hogy a koponyáról készült 3D modell felhasználásával elkészülhet egy úgynevezett plasztikus arcrekonstrukció is, ami a hajdan volt arcvonásokat jelenítheti meg. A vizsgálatot végző szakemberek között helyet kapott a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa, Dr. Kustár Ágnes antropológus is, aki nemzetközileg elismert szakember a plasztikus arcrekonstrukció területén. A pontosabb plasztikus arcrekonstrukcióhoz szükséges lenne az alsó állcsont megléte is. Szent László állkapcsának holléte azonban bizonytalan, annak tisztázása további kutatómunkát igényel.

A koponyáról egy speciális program, „4D Anatomy", segítségével valódi térhatású megjelenítés hozható létre olyan módon, hogy a koponya tetszés szerinti irányba fordítható, ezzel azt az illúziót keltve, mintha a szemlélő a saját kezében tartaná a koponyát.
Ez idáig nem történt DNS-tipizálás az Árpád-házi királyok temetkezési helyéről származó csontmaradványokból. Most azonban – több, archeogenetikával foglalkozó hazai szakember véleményét kikérve – arra az álláspontra jutottak a kutatók, hogy ezen molekuláris biológiai módszert mindenképpen érdemes alkalmazni. Kinyerhető és tipizálható DNS-maradvány segítséget nyújthat Szent László többi ereklyéjének azonosításánál, és fontos elem lehet az Árpád-házi királyok családfájának elemzésében. A szükséges mintákat a koponyából megfelelő módon eltávolították és tárolják. A laboratóriumi vizsgálatok megkezdődtek.
Nemcsak természettudományos vizsgálatokat végeztek a koponyaereklyén, hanem műszaki jellegűeket is, ezek eredményeit még értékelik.

Összegzésként a kutatók megállapították: a koponya egy 50-60 éves kora között elhalálozott férfi koponyája, rendkívül férfias antropológiai jelleggel, ami az egyén igen erőteljes izomzatára, fokozott fizikai aktivitására utalnak. Az antropológiai vizsgálatok valamennyi előzetes eredménye összhangba hozható az ereklye eredetiségével, számos jelleg pedig arra utal, hogy a Szent László királynak tulajdonított koponyaereklye valóban Szent László királytól származhat.

Fotók: Nagy Károly Zsolt