Szúnyogcsődör őrjárata: új eszköz kell a vérszívók ellen

A nyár eleji extrém szúnyoghelyzet az erdő- és vízközelben, sőt egyszerű kertes házban élő polgárok százezreit piszkálta fel: valamit kezdeni kell a hazai vérszívóirtással. A Magyar Tudományos Akadémia és a „Szúnyogcsődör”, egy dunaföldvári egykori pincér is a nyugati gyérítési módszer bevezetéséért küzd. A katasztrófavédelem egyelőre ellenáll, de az éghajlatváltozás kikényszeríti a módszerváltást: tavaly több mint kétszáz, szúnyog által terjesztett, nyugat-nílusi láz okozta kórházi esetet jelentettek Magyarországról. Nem kis részben azért, mert kémiai úton csak kifejlett, már csípős rovarokat lehet gyéríteni, azok pedig még a petéiknek is átadják a fertőzést. A megoldás a vérszívók kifejlődését gátló biológiai módszer tömeges alkalmazása lenne. Rendkívüli idők, amikor egy vendéglátós is lehet a tudomány úttörője, és egy tízéves gyerek is felfedező. A Szúnyogcsődör harcba indul, és mi is vele - írta a válaszonline.hu a riportjában.

Bár sem szent megszállottnak, sem köldöknézőnek, sem fanatikus zöldnek nem lehet nevezni, Kőszegi Dániel a biológiai irtás mozgalmára lett, mert rájött, hogy ez így nem maradhat, ez a jövő, és üzleti lehetőség is van benne. Ő aztán nem az a fajta természetvédő, aki hallani sem akar kémiai szerekről, hiszen ma már gázmesterségből él, és a vállalkozása minden kártevőt azzal irt, amit a leghatásosabbnak tart.

Kőszegi azután lett  gyakori médiaszereplő, hogy tavaly a Magyar Tudományos Akadémia nyílt levéllel kereste meg a szúnyoggyérítésben érintett állami szervezeteket, hogy a kémiai helyett nálunk is át kellene végre állni a biológiai irtásra.

A biológiai módszernek ez a hátulütője: míg a kémiainál egyszerűen repülőről, helikopterről vagy a földről kipermetezik a szert a már kifejlett rovarok élőhelyére, addig a biológiainál a lárvákat a legeldugottabb helyeken kell megtalálni.

S bár a katasztrófavédelem egyetért a Magyar Tudományos Akadémia véleményével, amely szerint növelni kell a szúnyoggyérítésben alkalmazott biológiai módszer részarányát, ezt leginkább átlagos csapadékviszonyok mellett tartják jó hatásfokú kezelésnek. „Esős időszakokat követően, vagy árvízi helyzetek után nagy számban, sok esetben elaprózott, nehezen vagy egyáltalán nem kezelhető lárvatenyészőhelyek jönnek létre. Az idei hazai helyzet pontosan ilyen. A teljes riport itt olvasható