Az Amerikai Intenzív Terápiás Társaság kongresszusán bemutatták a szepszis és a szeptikus sokk kezelésére vonatkozó egységes irányelveket.
A közzétett irányelveknek értelmében a szepszis terápiájának immár nem két, hanem három fő iránya lehetséges:
1. A szepszis kiindulásául szolgáló fertőzés kezelése – a fertőzés forrásának azonosítása, antibiotikum-kezelés, adott esetben a fertőző góc eltávolítása.
2. A szervezet (különféle szervek) működésének biztosítása – a szepszis eredményeképpen károsodó és maguktól leálló szervrendszerek (pl.: keringés, légzés) működését támogató terápiák alkalmazása.
3. Beavatkozás a szepszis öngerjesztő folyamatába – ezen új módszer segítségével a szervezet egyre súlyosabb állapotához vezető öngerjesztő folyamatát (ún. szepszis kaszkád) sejtszinten állítják meg, így akadályozva meg azt, hogy a szervezet elpusztítsa saját magát.
Természetesen az új terápia csak azon – legszigorúbb követelményeknek megfelelő – klinikai vizsgálatok után kerülhetett be az ajánlások közé, amelyek bebizonyították, hogy az új módszer eredményesen, 20 százalékkal csökkentette a halálozást súlyos szepszis esetén.
Mindazonáltal a szepszises beteg gyógyulása nagyban a felismerés és a kezelés megkezdésének gyorsaságán múlik, így nélkülözhetetlen a különböző osztályokon dolgozó kórházi orvosok és ápolók megfelelő képzése, megismertetésük az azonnali cselekvés életbevágó fontosságával.
Ennek érdekében egy nemzetközi kezdeményezés is kibontakozott: a Surviving Sepsis kampány. E kampány során az alapítók – az Európai Intenzív Terápiás Társaság (ESICM), az Amerikai Intenzív Terápiás Társaság (SCCM) és a Nemzetközi Szepszis Fórum (ISF) – a betegséggel szembeni percepciók és magatartás megváltoztatásán túl a munka szerves része lesz az osztályos orvosok bevonása a szepszis diagnózisába és kezelésébe, továbbá a megfelelő szakmai tréningek, továbbképzések megtartása is. A Surviving Sepsis kampány célkitűzéseivel összhangban egy hazai kezdeményezés is elindult már a Magyar Szepszis Fórum égisze alatt.
Az új, egy a szervezetben normálisan megtalálható (humán rekombináns) fehérjét felhasználó kezelést Magyarországon is alkalmazzák, ez idáig összesen mintegy 60 beteg esetében. Elmondható, hogy az elmúlt évben az e terápiában is részesülő súlyos szepszises betegek kétharmada (!) túlélte a betegséget és sikeresen, visszamaradó károsodások nélkül felépült. Tekintve a kór akár 80 százalékos hazai mortalitását, elmondható, hogy az új kezeléssel a túlélési arány mintegy háromszorosára növekedett!
A Magyarországon megfelelő dokumentáció esetén egyedi finanszírozással elérhető kezelés költséghatékonysági elemzése is figyelemre méltó eredményt hozott. Az elemzések az új terápiás eszköz kölséghatékonyságát (cost/benefit) nagyjából egy autóba épített légzsákéval megegyezőnek találták. Márpedig bár a légzsák nem a legolcsóbb eleme egy gépkocsinak, mégis ma már lassan elképzelhetetlen egy új autó beépített légzsák nélkül.