Folytatódik a Stent Háború

Amikor az idei Kardiológiai Világkongresszuson már onnan fújt a szél, hogy az addig sok fórumon magasztalt, gyógyszert-kibocsátó stenteknek több a kockázatuk, mint a sokkal olcsóbb, hagyományos fém-stenteknek, mindenki érezte, hogy ez a bejelentés nem egyszerűen vihart, hanem valóságos tornádót fog aratni.

A vihar mind erősebben tombol, mert a kardiológia tudományának több világhírű szakértője is a statisztikai adatokon alapuló bejelentés mellé állt, megvádolva az amerikai, kanadai és svájci biztosítókat, hogy közvetve a gyógyszert-kibocsátó stentek terjedését támogatták azzal, hogy lényegesen nagyobb összeget fizettek azokra a beavatkozásokra, amelyekben az anyagköltségben is lényegesen drágább eszközöket ültették be. A jelenlegi helyzetet Salim Yusuf (McMaster Univ., Hamilton, Ont., Canada) úgy jellemezte, hogy „A gyógyszert-kibocsátó stenteket úgy használják, mint húsvétkor a tojáscukrot"…

A kérdés alaposan megosztotta az intervenciós kardiológusokat is, de a tudományos orvosi vitán túlmenően megszólaltak a kemény tudomány képviselői is: a közgazdászok és azok különféle fórumai. A legkeményebb véleményt a tőzsde mondta ki, amikor a gyógyszert- kibocsátó stenteket gyártó cégek részvényeinek értéke a barcelonai kongresszust követő napon azonnal zuhanni kezdett.

Most decemberben jelent meg a Cleveland Clinic egyik munkacsoportjának a fém- versus gyógyszert-kibocsátó stentekben kialakuló késői trombózis kérdését vizsgáló tanulmánya. Az összefoglaló elemzés 14 tanulmányban vizsgált, 6675 randomizált beteg adatait tárgyalja. A gyógyszert-kibocsátó stentek vagy sirolimust (Johnson & Johnson), vagy paclitaxelt (Boston Scientific Corp.) tartalmaztak.

A gyógyszert kibocsátó stentek beültetését követően ezer betegre számítva öt, egy év után előforduló, késői trombózis adódott, míg a fém stentek implantációja után ilyen szövődmény nem volt. A sirolimus tanulmányokban a késői trombózis előfordulása: 3.6/1000 beteg (Risk Ratio (RR):3.99, a 95 %-os megbizhatósági intervallum (CI) 0.45-35.62, p=0.22).

A paclitaxelt kibocsátó stentek implantációja után a késői trombózis gyakorisága 5.9/1000 beteg volt: itt az RR=5.72, 95 %-os CI 1.08-32.45, p=0.049).

A sajtótájékoztatóra készített anyagban a szerzők hangsúlyozzák, hogy noha a késői stent-trombózis egy év után ritka, a gyógyszert-kibocsátó stentek alkalmazása után ez a kockázat a korábbi fém-stentekhez képest négy-ötszörösére növekszik. Ez a kockázat elsősorban a beavatkozás utáni alvadásgátló terápia elhagyásával jelenik meg.

A kimutatások szerint az Egyesült Államokban a gyógyszert-kibocsátó stentek alkalmazása máris 5-7 százalékkal csökkent. Volt honnan csökkenni: csak az Egyesült Államokban legalább három millió beteg visel koszorúereiben gyógyszert-kibocsátó stentet, és a gyártók számára ez évi hat milliárd dolláros üzletet teremtett néhány év alatt.

Az amerikai kezelési irányelvek szerint a sirolimust kibocsátó stentek esetén a gyógyszeres alvadásgátlás legalább két-három hónapig, a paclitaxelt kibocsátó stentek beültetése után hat hónapig kötelező. Az American Heart Association novemberi kongresszusán a véletlenszerűen megkérdezett kardiológusok elsöprő többsége azt mondta, hogy stent beültetés után a clopidogrel szedése az eleve kötelező aspirin mellett lényegesen hosszabb ideig – évekig, de sokak szerint a betegek életének végéig szükséges.

(Forrás: Amer.J.Med. 2006, 119(12):1056-1061)