AMADEO tanulmány: Mennyire csökkenti a proteinurea mértékét egy esztendei kezelés során két ARB?
Az AMADEO első eredményeit az Amerikai Diabetes Szövetség (ADA) 67. Tudományos Kongresszusán, Chicago-ban ismertették. George Bakris (Dept. Med., Univ. Chicago Pritizker School of Medicine, Chicago, Illinois) és munkatársai tíz ország 124 gyógyintézetében gyűjtötték össze azt az 1.556, 2-típusú cukorbeteget, akik közül 860 került véletlenszerű beválasztással a két vizsgálati csoportba. Összesen 419 cukorbeteg szedett telmisartant, 441 pedig losartant. A kettős-vak, prospektív vizsgálatban a telmisartan csoport tagjai először két hétig napi 40 mg gyógyszert szedtek, majd ezt a dózist a következő 50 hétre megduplázták. A losartannal kezeltek kezdő adagja napi 50 mg volt az első két hétben és ezt a dózist emelték napi 100 mg-ra az év hátralévő időszakára.
Azokat a cukorbetegeket sorolták be a vizsgálatba, akiknek vérnyomása meghaladta a 130/80 Hgmm értéket, az egyértelműen kimondható nephropathia adatai: reggeli proteinurea:kreatinin (UPC) 700 mg/gCR fölött, szérum kreatinin nőkben ≤ 3.0 mg/dL, férfiakban ≤3.2 mg/dL. A diabetes vizsgálatba-sorolási feltétele: HbA1c ≤ 10 %.
Az egy évig tanulmányozott cukorbetegek átlagos életkora 60 év volt. Elsődleges vizsgálati végpontként a reggeli protein-kreatinin változást értékelték. Az egy esztendei kezelés során a telmisartan szignifikánsan kedvezőbb hatásúnak bizonyult, mint a losartan: a telmisartan csoport átlaga 0.71 volt (95 százalékos megbizhatósági intervallum 0.66-0.77), a losartané 0.80 (0.74-0.87), p=0.0284. A két gyógyszerelés a vérnyomást értékelhetően nem befolyásolta.
A munkacsoport a vizsgálat következtetéseként az eredményt úgy értékelte, hogy a telmisartan folyamatos adása 2-típusú cukorbetegeknek, akik diabeteses nephropathiában is szenvednek, a kiindulási glycemiás viszonyoktól függetlenül hatékonyabban lassítja a vesekárosodás előrehaladását, mint losartan alkalmazása.
(Forrás: ADA 67. kongresszusa, Chicago 2007, Abstract 0601-P)