Cikksorozat a kelet-közép-európai országok egészségügyi ellátórendszerének változásairól és kihívásairól a post-COVID érában. 4. rész.
A magyar egészségügy változásai nem térnek el gyökeresen attól a fejlődéstől, amelyet a visegrádi országokban tapasztalni, de itthon is fel kell készülni a koronavírus járvány utáni helyzetre: a nagyobb társadalmi figyelemre, az elhalasztott egészségügyi ellátások miatt várható többletterhelésre – mutat rá cikksorozatunk, amelyet Ujhelyi Krisztina a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában végzett egészségügyi menedzser jegyez.
A visegrádi négyek 63,6 milliós lakossága a 750 milliós európai lakosság 8,5 százalékát, a Nagy-Britannia kiválásával 448 milliósra csökkent uniós lakosság 14,2%-át teszi ki. Míg az Európai Unió országaiban a lakosság 19,4%-a 65 év feletti, a visegrádi országokban Csehország és Magyarországon megfelel ennek az átlagnak, Lengyelországban viszont csak a lakosság 16,5%-a, Szlovákiában a lakosság csupán 15%-a nyugdíjas korú. Termékenységi rátája mind a négy országnak azonos az EU átlagával: 1,6 gyerek születik a szülőképes korú női népességre vetítve.
Jelentős különbségek mérhetőek azonban az országok gazdasági teljesítményében, leginkább a vásárlóerő paritáson mért GDP-ben. Míg az Európai Unió átlaga az egy főre jutó GDP-ben a 30.000 eurót éri el, Lengyelországban és Magyarországon ennek csupán kétharmada: 20.900 és 20.300 euró az egy főre jutó GDP, Szlovákiában valamivel magasabb: 22.900 euró, Csehország 26.900 eurós értéke megközelíti az uniós országok átlagát.
Hasonló eltérések mutathatóak ki másik két gazdasági mutatóban: Lengyelországban a lakosság 15%-a, Magyarországon 13,4%-a, Szlovákiában 12,4%-a, Csehországban mindössze a lakosság 9,1%-a él a szegénységi küszöb alatt, míg az Európai Unió átlagában 16,9% ez az adat. Hasonló szóródás jellemzi a munkanélküliségi rátát, amelyben a visegrádi országok az uniós átlagnál sokkal jobban teljesítenek: míg az Európai Unióban 7,6% az átlagos munkanélküliségi ráta, Szlovákiában 8,1%, Lengyelországban a lakosság 4,9%-a, Magyarországon 4,2%-a, míg Csehországban mindössze a lakosság 2,9%-a munkanélküli.
Egymással párhuzamos mintázatot mutat a visegrádi országok gazdasági régióinak fejlettsége: egyértelműen a centrális-perifériális, illetve nyugat-kelet eltolódás. Ahogyan az uniós statisztikai régió GDP-termelését bemutató térképből is látszik, a nyugatabbra lévő, illetve a fővárosokat körülölelő régiók gazdasági fejlettsége jóval magasabb, mint a keleti, országhatárokhoz közeli régióké: míg bizonyos uniós statisztikai régiók gazdasági teljesítménye az uniós átlag csupán 43%-át érik el, van olyan régió, a cseh főváros és Prága környéke, amelynek GDP-je közel kétszerese (184%) az uniós átlagnak.
Az unió többi régiójával való összehasonlításban érdekes adatokat rejt a HDI mutatószám, azaz a humán fejlettségi mutató, amely az emberi jólét fogalmát próbálja mutatószámmal meghatározni. A kompozit mutatóként a születéskor várható élettartamot, az iskolázottságot, valamint a bruttó hazai termék vásárlóerő-paritáson mért értékét összesíti egy mutatószámban. Míg az Európai Unió egészében ez az érték 0,887 volt 2018-ban, Csehország kismértékben meghaladta (0,900), Lengyelország kismértékben alulmúlta (0,880), Szlovákia (0,860) és Magyarország (0,854) pedig valamivel jelentősebb mértékben múlta alul az uniós átlagot.
Akár globális, akár európai összehasonlításban értelmezzük a visegrádi négyek, mint összefüggő régió makrogazdasági teljesítményét, kimondható, hogy a legfejlettebb országoktól ugyan kismértékben elmaradó, de különösen humán fejlettségi szempontból különösen fejlett régióról van szó, amely az Európai Unió alsó-középmezőnyében található általános gazdasági fejlettség szempontjából. A régión belül pedig egyértelműen megfigyelhető egy nyugat-keleti, valamint az adott ország fővárosát magában foglaló centrális fejlettségi eltérés – mind a négy visegrádi országban.
Egészségügy: kiadás helyett befektetés - 3. rész.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!