Kegyelmi időszakban vagyunk, de mi jöhet utána? – Dr. Szepesi András jegyzete.
Hat napja nem volt koronavírus áldozat Magyarországon. Ilyen utoljára március elején, az első jegyzetem idején fordult elő. Lélegeztető gépen négyen vannak, imádkozzunk értük, szurkoljunk nekik, ki - ki hite szerint.
A nagyvilágban koránt sincs vége a járványnak, a fertőzöttek száma 14 millió körül van (mint tudjuk, a tünetmentes érintettek miatt ez a szám akár 10-szeres is lehet), az ismert áldozatok száma félmillió felett. Európa enyhített a szigorú intézkedéseken, de sok helyen megszaporodott a betegek száma. Ez azért erős figyelmeztetés. A kormány komolyan vette. Feladta a nyár legnagyobb rendezvényét, nem lesz tűzijáték a Duna felett. Jól mérték be a közhangulatot, ez ellen senki egy rossz szót nem szólt. A Forma 1 Magyar Nagydíj zárt kapuk mellett kezdődött, nagyon helyesen, mert éppen tegnap a rutinszerű szűrésen a személyzet között akadt két fertőzött, de egyelőre tünetmentes ember. Nagyobb vita övezi a labdarúgó meccsek engedélyezését vagy tiltását, és a fiatalabb korosztályok zenés rendezvényeit. Szórakozás is, megélhetés is, én főleg a zenészekkel érzek együtt. A Sziget Fesztivált már régebben lemondták, ott amúgy is a külföldiek nagy száma fokozott veszélyt hordozott volna, de számos kisebb-nagyobb rendezvény sok fiatalnak jelent kikapcsolódást, zenei élményt, a napi gondok felejtését.
Ha azt figyelem, mit mondanak a szakemberek, akkor azt hallom, egyre hangosabban javasolják a szociális távolságot, a maszk viselését, a kézmosást és fertőtlenítést. A kormány, az illetékes szakemberek figyelnek, a mérések és a környezetünk tapasztalatai alapján próbálják kormányozni az országot, amit ez esetben jogosan hasonlíthatunk hajóhoz. Itt a kedvenc metaforám Párizs címerében található: „Fluctuat nec mergitur” Hánykolódik, de nem süllyed el.
Maradjon ez így!
Az Európai Unió vezetői tegnap óta tanácskoznak. A következő 7 év költségvetése és egy hatalmas segélycsomag a tét. A járvány okozta veszteségek pótlása, új fejlődési pályák finanszírozása, az országok közötti (helyenként nyomasztó) különbségek kiegyenlítése a cél. Az elmúlt két ciklusban a magyar egészségügyre elég sok jutott, de sok minden még messze nincs befejezve. Érezheti ezt a kormány is, mert minden politikai logikának ellentmondva valamilyen reformokat, átalakításokat tervez. A 2021-es költségvetésbe ezekre viszonylag szerény forrásokat állított be, de egy uniós támogatás mellett ez már igencsak hatásos lehet.
Hivatalosan csak morzsákat, apró jeleket érzékelhetünk a tervezett folyamatokból, de „nem lennénk magyarok”, ha sok minden nem derülne ki hamarosan. Miniszter úr furcsa felütésével kezdem: az egészségügyet nem lehet csak úgy toldozgatni-foldozgatni! Ebben egyébként egyetértünk, de az „elmúltkétév”, és az „elmúlttízév” szigorúan az ő kontextusában - némi magyarázatra szorulna. Azután végig gondolom az elmúlt két évet, és rájövök arra, amit gyakran írok, de egyelőre „wishful thinking” maradt, ti. a politikai kormányzás nem alkalmas az ilyen szakértői rendszerek közvetlen IGAZGATÁSÁRA. Szabályozására, ellenőrzésére, irányítására maximálisan, hiszen a kormányoknak a nemzetüket kell képviselniük (nem csak a szavazóikat), de a ciklikus választásokon alapuló politikai rendszereknek olyan időbeli, választás-lélektani és politikai sajátosságai vannak, amit egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni. A 2018-as országgyűlési választások után (először a rendszerváltozás óta) majdnem másfél évvel következtek a 2019-es önkormányzati választások. Ezt nem lehetett veszélyeztetni egy nyilvánvalóan hatalmas vitát kiváltó és az ország teljes lakosságát érintő egészségügyi reformmal.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit javasol az a híres nemzetközi tanácsadó cég, amelyiknek a neve viccesen hasonlít annak az oltásnak a nevére, amivel sokan a magyarok alacsony vírus-fogékonyságát próbálták magyarázni. A BCG Csoport (amelyik a Boston Consulting Group nevet viseli és nem tévesztendő a Bacillus Calmette – Guerin oltással) egy neves nemzetközi tanácsadó cég, amely más országok egészségügyi rendszerét már vizsgálta, és állítólag jelentős szerepe volt Szlovákia egészségügyi rendszerének korszerűsítésében – a magyar kormánynak is átfogó javaslatot fog tenni, augusztus első hetének a végén, a mi rendszerünk korszerűsítésére. Nagyon kíváncsi vagyok, fel tudják-e tárni ezt a politikai összefüggést, ami eddig már rengeteg bajt, félbehagyott reformot, elmaradó folyamatos korszerűsítást és nagy politikai bukásokat is eredményezett. De legalább ilyen fontos, hogy milyen megoldásokat tudnak javasolni ennek a problémának a kiküszöbölésére. Szerintem ezeket már hazai szakértők is javasolták, erről magam is sokszor írtam, de a „messziről jött embereknek jobban hisznek” elv alapján szurkolok, hogy fel merjék vállalni a komoly diagnózis felállítását és a megoldási javaslatokat.
Munkájukkal párhuzamosan zajlik egy EMMI által vezényelt internet alapú szakmai közvélemény-kutatás, amit elvileg nem láthatok (fura, hogy nyugdíjas orvosok, hazai és külföldi egészségügyi rendszerismerettel rendelkezők nincsenek benne a megkérdezettek körében), de persze sok mindent tudok róla. Majd ha nyilvános lesz, elmondom a véleményemet, addig csak azt az aggodalmamat tudom hangsúlyozni, hogy a szakértői elemzés és javaslat, valamint a feleltválogatós kérdések irányultsága nehogy „keresztbe verje” egymást.
Addig persze még kell egy kis türelem. A miniszterelnök Brüsszelben tárgyal kollégáival a 7 éves költségvetésről (valamint a tervek szerint hitelekre alapozott segélycsomagról), és erős érdekünk, hogy sikeres legyen (akármilyen vicces, az ellenzéké is, ha nem akar szembe kerülni a lakosság érdekeivel). Egy magyar képviselő az Európai Unió országainak egészségügyi rendszereit szeretné hosszú távon egységes elvek alapján felépíteni (ezt szívesen megnézném, mert azt jelentené, hogy matuzsálemi kort érhetnék meg), az egyik párt Kásler miniszter lemondását követeli, mert őt tarják felelősnek a vélelmezett kórházi fertőzésekért, a kormányoldal pedig a főpolgármestert az idősotthoni fertőzésekért. Egyszóval: „business as usual”.
És akkor megint irigylem egy kicsit az angolokat, no nem a brexitért, hanem a sajátos polgári, közösségi kultúrájukért. Tegnap, II. Erzsébet, a 94 éves királynő, a brit alkotmányos monarchia feje, egy gyönyörűen csillogó, de nyilván történelmi karddal, lovaggá ütötte „Tom kapitányt”, a II. világháború veteránját, aki hatalmas szimpátia és nagy médiatámogatás mellett 33 millió fontot gyűjtött a NHS-nek, a brit Állami Egészségügyi Szolgálatnak. De „tovább is van”: gondolják végig Kedves Olvasóim, hogy jól működő állami egészségügyi szolgálat (ami felé mi meglehetősen erős irányt vettünk) Finnország kivételével csupa olyan országban van, ahol alkotmányos monarchia képviseli a nemzet egységét.
Ha a BCG erre is javaslatot tesz, akkor én az egészségügy felvirágoztatása érdekében örömtüzeket fogok gyújtani a Szentendrei-szigeten – szigorúan szabályos körülmények között. Mivel miniszterünk támogatásával egy magyar kutatócsoport szekvenálta az Árpád-ház DNS-ét, innen már csak „egy lépés” (mondom én komolytalanul, nehogy valaki elhiggye!) megtalálni az autentikus leszármazottat. És akkor nekünk is lehet jó egészségügyi rendszerünk?
Mivel ez minden ember, az egész nemzet érdeke, a jó, emberbarát, színvonalas egészségügyi rendszert minden körülmények között ki kell építenünk.
Erre világított rá az elmúlt félév rengeteg tapasztalata.