Gyógyászati segédeszközök: veszélyben az ellátás

A betegterhek növelése nélkül is el lehetne érni a szükséges 8 milliárdos megtakarítást. A gyógyászati segédeszközre szoruló 1-1,2 millió ember drágábban vagy gyengébb minőségben juthat hozzá a számára szükséges termékhez, ha a kormány tovább szigorít a támogatási rendszeren – véli Tóth Zoltán. Az Orvostechnikai Szövetség leköszönő főtitkára szerint hétmilliárdot lehetetlen fél év alatt megspórolni, és a gyártó, forgalmazó cégek közül is sok csődbe mehet – olvasható a Világgazdaság – online oldalán.

Több mint 8 milliárd forintot kellene megtakarítani a gyógyászati segédeszközök támogatásából ahhoz, hogy tarható legyen az idei támogatási előirányzat. Az Orvostechnikai Szövetség szerint a betegterhek növelése helyett ez más módon is elérhető, például a gyógyászati segédeszközök általános forgalmi adójának csökkentésével. Ez megoldható úgy is, hogy a költségvetés bevételei nem csökkennek, sőt, éves szinten mintegy 2 milliárd forinttal kevesebbet kellene támogatásra fordítani, és a betegek kiadásai is 9 %-kal csökkennének – nyilatkozta Tóth Zoltán, aki hozzátette azt is javasolták, hogy a szűrőbuszokon ne lehessen gyógyászati segédeszközt tb-támogatással felírni. Csak ez önmagában évi 2-3 milliárd megtakarítást hozna.
Arra a kérdésre, hogy milyen következményekkel jár, ha mégis a támogatások csökkentése mellett dönt a kormány, az Orvostechnikai Szövetség leköszönő főtitkára úgy válaszolt, azzal nemcsak betegek százezreinek terhei nőnek radikálisan, de romlik az ellátás színvonala, és gyógyászati segédeszköz vállalkozások százai mehetnek tönkre. De – mint hozzátette - nemcsak a támogatáscsökkentés a probléma, hanem az is, hogy bármit is tesznek a költségvetésből hiányzó milliárdok előteremtése érdekében, már lépniük kellett volna. Február 1-jén ugyan bevezettek néhány intézkedést, ezek talán hoznak 1-1,5 milliárd forintot. A maradék 7 milliárdot fél év alatt kellene megspórolni, ami szinte lehetetlen. De az erre vonatkozó jogszabályok még meg sem születtek.

A lapnak arra a felvetésére, hogy a támogatások lefaragása nyomán kevesebben, és/vagy drágábban juthatnak hozzá az önök termékeihez, miközben tagvállalataik már 8 éve nem emelhették meg a tb-támogatott termékeik árát. Előfordulhat-e, miként a gyógyszercégeknél, hogy a restriktív támogatási politika miatt a gyógyászati segédeszközöket gyártó-forgalmazó cégek is kivonják termékeiket a piacról – Tóth Zoltán úgy reagált, ennek elkerüléséhez be kell vezetni az évenkénti, inflációt követő árkorrekciót. Egy piacgazdaságban nem várható el, hogy egy termelő vagy importőr a termelői ár, valamint a saját kereskedelmi, logisztikai, szolgáltatási költségei összegénél olcsóbban adja a termékeit, mert akkor tönkremegy. A gyógyászati segédeszköz-ágazatban közel sincsenek olyan árrések és haszonkulcsok, mint például a gyógyszergyártásban és -forgalmazásban, pedig már ők sem tudják lejjebb szorítani az áraikat. Ma Magyarországon több száz kis- és közepes vállalkozás, egyéni vállalkozó, kereskedő foglalkozik gyógyászati segédeszközzel. Ezek mintegy tízezer embernek adnak munkát. Az ő megélhetésük ugyanúgy veszélybe kerülhet, mint a betegek megfelelő ellátása. Hiszen ugyan olcsóbb, de rosszabb minőségű segédeszközök jelennek meg.

Hazánkban a gyógyászatisegédeszköz-kiadások háromszor, négyszer kisebbek, mint a nyugat-európai átlag. 2007-ben született meg „a biztonságos és gazdaságos gyógyszer-, és gyógyászati segédeszköz ellátásról" szóló törvény. Az ennek nyomán megvalósult gyakorlat azonban oda vezetett, hogy ma a gyógyászati segédeszköz-ellátás sem nem biztonságos, sem nem gazdaságos – tette hozzá a szakember.

Az Orvostechnikai Szövetségnek nem csak a gyse támogatásának módosítása, hanem a kórházi tartozások is komoly fejfájást okoznak. Hogyan látja, ezen a téren mi hozhatna pozitív irányú és tartós elmozdulást – tette fel a kérdést a lap munkatársa, amelyre Tóth Zoltán úgy válaszolt, a kórházi tartozások területén – a kormány intézkedései nyomán - az év elején örvendetes előrelépés következett be, valamint konstruktív párbeszéd kezdődött az Egészségügyi Államtitkársággal. Ám ezt a konstruktív hozzáállást méltányolva – Tóth Zoltán úgy véli, a probléma csak ez év végére számolható fel. Mint monda, további legalább 15 milliárd forint kellene ahhoz, hogy a lejárt, 60 napon túli tartozások felszámolhatók legyenek. Megoldás lenne, ha a kórházak által beszerzett orvostechnikai eszközök ellenértékét az OEP-költségvetésből egyenesen a beszállító cégeknek utalnák, vagy a cégek levonhatnák azt adóbefizetéseikből. Ezzel annak a kötelező uniós irányelvnek felelnének meg, amely szerint a tartozásokat 60 napon belül ki kell egyenlíteni.