Hogy lehet diagnosztizálni az IBS-t?

A funkcionális betegségek esetén általában az a probléma, hogy nincs olyan objektív vizsgálat (pl. labor, röntgen, endoszkópia, stb.), amely önmagában bizonyítaná pl. az IBS-t. Évekkel ezelőtt akkor gondoltak valamely szerv funkcionális zavarára, hogyha minden más lehetőséget már kizártak.

A tapasztalt orvos ugyanakkor a beteg által elmondott panaszokból, a tartósan meglevő, de kondíció romláshoz nem vezető tünetekből általában már az első találkozáskor elég nagy biztonsággal fel tudja állítani a diagnózist. A szervi betegségekre utaló jelek hiánya, a beteg lelkialkatának a mérlegelése és a környezetének ismerete segítheti a kórisme felállítását. A diagnózishoz és így a kezelés beindításához tehát széles körű vizsgálatok nem szükségesek. Az eddigi felmérések alapján ez a megközelítés nagy biztonsággal alkalmazható.

Nemzetközi egyeztető szakmai konferenciákon kidolgozták azokat a diagnosztikus feltételeket, amelyek alapján az irritábilis bél szindróma nagy valószínűséggel diagnosztizálható:
 
• - a kórtörténet (tartósan fennálló, vagy hónapok- évek óta vissza-visszatérő jellegzetes tünetek: hasi fájdalom, székelési zavarok, amelyekhez kondíció romlás, súlyos betegségre utaló általános jelek nem csatlakoznak)
• - az orvosi vizsgálat (amely során nem lehet észlelni komoly, fenyegető betegségre utaló eltérést)
• - minimális laboratóriumi vizsgálatok (fehérsejt szám, vörös vérsejt szám, vérsejt süllyedés)

A szervi betegség fennállására az úgynevezett „alarm tünet" hívhatja fel a figyelmet. Ezek közül a fontosabbak: jelentős fogyás, véres széklet, vérszegénység, gyorsult süllyedés, láz, hányás, 50 év feletti életkor. Alarmírozó tünetek esetén jól tervezett kivizsgálás szükséges. Idősebb korban is kezdődhet a betegség, de ilyenkor különösen fontos az egyéb kórképek kizárása.

Az irritábilis bél szindrómát további alcsoportokra szokták osztani a meghatározó tünetek alapján. Ennek alapján megkülönböztetnek:

• - szorulásos
• - hasmenéses
• - váltakozó (szorulás/hasmenés) és
• - fájdalom, puffadás

típusokat. Ennek az elkülönítésnek elsősorban a kezelés szempontjából van jelentősége.

A klinikai súlyosság szerint lehet az IBS enyhe, középsúlyos vagy súlyos. A szorongásos zavar miatt a betegek sokszor hetente, havonta jelentkeznek nem változó, kiújuló vagy újabb panaszokkal. A súlyosabb betegségtől, mindenekelőtt a ráktól való félelmük motiválja a pácienseket. Tudni kell, hogy a vastagbéldaganat kialakulása hosszú időt igényel. A vastagbél teljes endoszkópos átvizsgálása után tehát legalább 10 évig nagy biztonsággal ki lehet zárni a béldaganat veszélyét, újabb vizsgálat nélkül is. Ismételt kivizsgálás csak a fent említett veszélyt jelző (alarm) tünetek jelentkezése esetén indokolt.