Tipikusan pszichoszomatikus betegség

Foto: Népszabadság

Puffadás, telítettségérzet, görcsös fájdalom, fokozott bélgázképződés, visszatérő székelési rendellenességek (szorulás, hasmenéses, illetve ezek váltakozása), nyákos széklet, esetleg gyomorégés, hátfájás, fáradékonyság, állandó diszkomfortérzet. Ezek az egyik leggyakoribb emésztőszervi betegség – a felnőtt lakosság 15–20 százalékát érintő –, az irritábilis bélszindróma (az IBS) tünetei. Ezekkel a panaszokkal az elmúlt években egyre gyakrabban találkoznak a gasztroenterológusok.

Dr. Bene László főorvos, a fővárosi Péterffy Sándor utcai Kórház Gasztroenterológiai Osztályának vezetője nem véletlenül nevezi az IBS-t „alhasi pánikbetegségnek", utalva arra, hogy elsősorban pszichés eredetű panaszegyüttesről van szó. Mint a Népszabadság magazinjában elmondta:a tünetek okát kutatva ugyanis az irritábilis bélszindrómás betegek vizsgálatánál a szakorvosok semmilyen szervi elváltozást nem találnak. Ezzel szemben azt tapasztalják, hogy az e kellemetlenségektől szenvedők többsége szorongó, pánikreakciókra, depresszióra hajlamos, szeretetre, törődésre vágyó, gyakran teljesítménykényszerben, negatív stresszben élő személyiség, akinek lelki-érzelmi problémái testi panaszokban nyilvánulnak meg.

Bár a betegség súlyosbodása nem okoz életveszélyt, kezelése lehetséges és szükséges, mivel a tünetek egyre gyakoribb jelentkezése, tartóssá válása ronthatja a páciens életminőségét (a szubjektív közérzetre, az életvitelre, fizikai és szellemi teljesítőképességre is kihathat stb.).

Mivel sok IBS-es általában házilagos módszerek (pl. hashajtók szedése, különféle gyógyteák fogyasztása) segítségével akar megszabadulni, tüneteitől (tegyük hozzá, általában eredménytelenül), gyakorta már csak akkor kerül el a szakrendelésre, amikor panaszai állandósultak.
A gasztroenterológus az alapos kivizsgálást azért is tartja megkerülhetetlennek, mert az IBS tünetei „elfedhetik" egyéb megbetegedések (pl. tejcukorérzékenység, bizonyos súlyos bélbetegségek, többek között a daganatok) tüneteit.

A rendellenesség „azonosításában" fontos szerepük van a kórelőzményeknek, a fizikális-, illetve laborvizsgálatoknak, a hasi ultrahang-, illetve egyéb, műszeres vizsgálatoknak, s beteg pszichés állapotára vonatkozó orvosi „észrevételeknek".
Bene főorvos szerint, a betegség hatékony gyógyításában a gyógyszeres kezelés mellett igen fontos az életmódváltás (ellenjavallott a dohányzás, az alkoholfogyasztás), a táplálkozási szokások megváltoztatása, és a páciens együttműködő készsége.

Súlyos esetekben (amikor már szinte elviselhetetlennek tűnnek a panaszok) szükség lehet a pszichiáteri segítségre is. Utóbbi azért is lehet jelentős eleme az IBS-sek gyógyításának, mert az érintettek közül sokan képtelenek egyedül, lelki támogatás nélkül megszabadulni azoktól az érzelmi, lelki problémáiktól, amelyekből hangulat- és életminőség-rontó, teljesítménygátló testi bajaik származnak. Az élettani kutatások szerint ennek az emésztőszervi betegségnek a kialakulásában az örökletes hajlamon kívül szerepet játszanak a családból hozott magatartásminták (pl. a szülőktől „ellesett", helytelen feszültségmegoldási, konfliktuskezelési technikák) is.

A két éve létező betegszervezet, az „Alapítvány a vastagbélbetegekért", nemrégiben megalakította IBS-szekcióját, amely legfőbb feladatának az e tünetektől szenvedők felvilágosítását tekinti, mivel ma még maguk az érintettek is keveset tudnak arról, mit tehetnek azért, hogy megszabaduljanak tüneteiktől.