Minden második magyar szabadság alatt is dolgozik

Sok tényezőtől függ, mennyire pihentető a szabadság – a megelőző szünet óta eltelt időtő minőségétől, a betöltött munkakörtől és az egyéni igényektől egyaránt. A legfontosabb szempont azonban: valóban pihenés-e az a pihenés?  

Minden második munkavállaló a szabadsága alatt is dolgozik. Ennek nemcsak egyéni, hanem gyakran szervezeti okai is annak. Tíz megkérdezett dolgozóból ketten is arról számoltak be, hogy a munkahelyükön nincs kidolgozott helyettesítési rendszer, ezért saját módszereikkel oldják meg ezeket az időszakokat, melyek gyakran olyan kompromisszumos megoldást jelentenek, hogy szabadságuk alatt is kell munkaügyekkel foglalkozni – derül ki a Proffesion.hu reprezentatív felméréséből.

Sistereg a munkahelyi telefonvonal és e-mail-fiók 

A megkérdezettek felének bevett szokása kisebb-nagyobb mértkében munkával foglalkozni szabadsága alatt, és ugyanilyen arányban fogadnak az emberek céges telefonhívásokat. Ebből 29 százalékuk csak a kifejezetten fontos hívást fogadja, míg 21 százalékuk minden esetben reagál a munkahelyről érkező megkeresésre. Hasonló a helyzet a céges levelezések esetén is, ahol a válaszadók fele a szabadsága alatt is követi a céges levelezést, közülük 22 százalék napi rendszerességgel. A megkérdezettek csupán 30 százaléka nem nézi a munkahelyi e-maileket szabadsága alatt. Tízből hat válaszadó esetében jellemzők a szabadság alatt felgyülemlett teendők, ennek pótlására 12 százalékük a pihenés után külön időt tervez be a munkanapjában.

Sokan nem élhetnek a saját szabadság-időzítés jogával

A munkavállalók átlagosan 12 nap szabadságot terveztek idén. A fizikai munkát végzők átlagosan 11 napot pihennek a nyár folyamán, míg a felsővezetők és igazgatók 14 napot szoktak kivenni ebből a célból. A szabadságok egy részének időzítésével rendelkezhetnek a munkáltatók, ám a megkérdezettek fele nyilatkozta, hogy volt valamilyen szabályozás a munkahelyén ezen a téren, és 22 százalékuknak kevesebb, mint egy hetet előre meghatározott idősávban kellett kivenniük. A felmérésből az is kiderült, hogy a munkavállalók többségét ugyanakkor nem akadályozzák feletteseik a szabadságuk kivételében: 71 százalékuk még nem tapasztalt ilyen korlátozást. Ilyen problémáról elsősorban a 25 év alatti fiatalok és az alapfokú végzettséggel rendelkezők számoltak be.

Nemcsak etikai, hanem gazdasági kérdés is

Fontos lenne szem előtt tartanai a munkaadóknak azt, hogy ha bizonyos időközönként a munkavállalók nem képesek megfelelően kipihenni magukat, annak mentálhigiénés következményei lehetnek. A kimerültség, a belső feszültség, a stressz olyan tényezők, amelyek kiégéshez is vezethetnek, viszont mértékük csökkenthető, ha a munkavállaló a munkaköréhez szükséges pihenőidőt megkapja. Ez nemcsak a dolgozó, de a munkaadó érdeke is.