A fehérjék Janus-arca – Alkímia Ma 100

2015. február 19-én századik előadásához érkezik az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kémiai Intézetének 2007-ben indított tudománynépszerűsítő sorozata, az Alkímia Ma. A jubileumi előadást Perczel András, Bolyai-díjas professzor tartja „A fehérjék Janus-arca: végzetes változások" címmel.

Az Alkímia Ma sorozatban az ELTE Természettudományi Kar Kémiai Intézetében tevékenykedő kutatók, oktatók és vendégek „a régiek megszállottságával" beszélnek az anyagról, a vegyészetről, kémiai érdekességekről és újdonságokról. Az elsősorban középiskolásoknak szóló ismeretterjesztő előadásokat látványos – gyakran a bemutatóra kidolgozott – kísérletek és interaktív kvízjátékok színesítik.
Az eddigi 99 előadás a modern kémia világának szinte minden területét érintette, az előadók foglalkoztak NMR-spektroszkópiával, chipgyártással, a természet fénytüneményeivel és a budapesti banángörbékkel is. Szó volt a nanotudományok mindennapjairól, a zebracsíkokról, a csillagközi felhőkről és sok minden másról is. A kéthetente tartott, ingyenes előadások kivonatai letölthetők a sorozat honlapjáról, 2013 óta pedig interneten keresztül élőben is követhetők.

A jubileumi előadás középpontjában a kétarcú fehérjék állnak. Egyes fehérjék konformációs átalakulásához, hirtelen megjelenő aggregációs képességükhöz olyan betegségek társíthatók, mint az Alzheimer-kór vagy a prion-betegség. Más kórképek esetén az tapasztalható, hogy fehérjék hibásan tekerednek fel vagy le (például Tau-fehérjék, APP-fragmensek), s ezek fokozott összetapadási, majd aggregációs képessége végzetes lehet. Bár a fehérjéket felépítő aminosavak kémiailag egységesek és jól definiáltak, térbeli megjelenésük – azaz térszerkezetük – néha mégis többféle lehet.

A makromolekulák és fehérjék egy része – hasonlóan Janushoz, a római istenséghez – rendelkezik egy szokásos „kedves" téralkattal, azzal, amellyel az evolúció során kialakult küldetését valósítja meg. Ám ugyanez a fehérje – ma még sok esetben nem ismert okok miatt – egyszer csak másik „arcát" mutatja, azt, amelyik a patogenitás molekuláris hátterét adja. Az előadás néhány konkrét példa bemutatása mellett elsősorban azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy hogyan lehet megismerni, modellezni és megérteni a két arc közötti különbséget, s hogy van-e lehetőség arra, hogy a kedvezőtlen profilt háttérbe toljuk, annak patológiás tulajdonságait visszaszorítsuk.

Időpont: 2015. február 19. 17:00
Helyszín: ELTE TTK Eötvös-terem (1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A 0.83)

Perczel András professzor, bár – saját bevallása szerint – ELTE-s pályafutása kezdetén több kárt okozott, mint hasznot, mára világszínvonalú NMR-labort működtet a Lágymányosi Campuson. Szeret megszállottakkal és megszállottan dolgozni, örömmel tanít, és még mindig kísérletez saját kezűleg egy keveset. A Szerves Kémiai Tanszék korábbi tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA-ELTE Fehérjemodellező Kutatócsoport vezetője, az MTA levelező tagja, az MTA Természettudományi Kutatóközpont, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, az ELTE és a Semmelweis Egyetem együttműködésében megvalósuló fehérjetudományi program, a MedInProt vezetője. A professzorral készített korábbi interjú itt elérhető. (Fotó: ELTE.hu)