Génhibák 70 eltérő kombinációja okozhat emlőrákot

Három új tanulmány is megjelent egyszerre az emlőrák hátterében álló génhibákról és ezek gyakoriságáról. A kutatásokból kiderült, hogy az emlőrák kialakulásának folyamata lényegesen bonyolultabb, mint eddig hitték: ez alkalommal olyan mutációs mintázatokat is sikerült azonosítani, amelyeket még sosem figyeltek meg korábban. Kilenc új, az emlőrák kialakulásával kapcsolatba hozható génhibát is azonosítottak, és ezzel 40-re nőtt azon gének száma, amelyek elromlása összefügg az emlőrákkal - írja a daganatok.hu.

Régóta ismert, hogy a daganatok kialakulása mögött az örökítőanyag (DNS) változásai, a mutációk állnak. Ezek egy része öröklődő, más részük azonban az emberi élet során halmozódik fel - ezek az úgynevezett testi vagy szomatikus mutációk. Ezek egyik típusa az irányító, angol szóval driver mutáció, amelyek növekedési előnnyel ruházzák fel a sejteket, és így aktívan részt vesznek a rosszindulatú tumorok kifejlődésében.

A Wellcome Trust Sanger Institute kutatói most olyan vizsgálatok eredményeit hozták nyilvánosságra, amilyenekre korábban még sosem volt példa. Az egyik tanulmányban 100 emlőrákos szövetmintában elemeztek összesen 21 000 gént. Ezekben próbáltak olyan génhibákat azonosítani, amelyek az imént említett irányító mutációnak tekinthetőek, vagyis kulcsszerepet játszanak az emlőrák kialakulásában. Az egyik fontos eredmény, hogy sikerült 9 olyan új gént felfedezni, amelyben jelen lehetnek ezek az irányító mutációk, és amelyeket korábban nem ismertek. Ezzel összes 40-re nőtt azon ismert géneknek a száma, amelyek hibája az emlőrák megjelenéséhez vezethet (ezeket nevezik daganatgéneknek, idegen szóval onkogéneknek).

Érdekes és korábban nem ismert folyamat, hogy a mutációk felhalmozódása idővel különféle típusú emlőráksejteket kezd el létrehozni. A különböző alcsoportoknak (vagy klónoknak) a megjelenése az összes emlőrákos szövetmintára jellemző volt. Kiderült az is, hogy a ráksejtek között egy idő után uralkodóvá válik az egyik ilyen sejt-alcsoport. A ráksejtek több mint 50%-át aztán már ez az alcsoport kezdi alkotni, a rák klinikailag is észlelhető tünetei pedig csak akkor jelentkeznek, amikor ezek a sejtek már jelentősen elszaporodtak a tumoron belül. Ezek a daganatsejtek több száz vagy több ezer mutációnyi eltérést is mutathatnak a többi alcsoport sejtjeihez képest, vagyis genetikailag jelentősen különböznek.

Mindez azért fontos, mert a jelenlegi rákkezelések során nem veszik figyelembe, hogy a daganatot a ráksejtek különféle alcsoportjai alkotják. A legtöbbször csak azokat a daganatsejteket veszik célba, amelyek uralkodóvá váltak az adott daganaton belül.

A másik érdekes megfigyelés, ami a tanulmányokból kiderül, hogy az emlőrák genetikailag mennyire változatos betegség. 100 vizsgált szövetmintából 28 esetben csak egyetlen irányító mutációt azonosítottak a kutatók. Akadt azonban olyan daganatos szövetminta is, amelyben hat darab irányító mutációt találtak. A génhibák természetesen különféle kombinációkban lehetnek jelen egy-egy tumorban, amiről Stratton azt nyilatkozta, hogy eredményeik alapján a mutációk több mint 70 eltérő kombinációja okozhat emlőrákot.

A tanulmányok harmadik fő érdekessége egy olyan mutációs mintázat, amilyet korábban még egyetlen daganattípusnál sem sikerült azonosítani. A kutatók a "kataegis" szóval jelölték ezt a mintázatot, ami görögül zivatart jelent (lásd a fenti ábrán). Ez a génhibák kialakulásának egy eddig még sosem látott mechanizmusa: a ráksejtek genetikai állományának kis kiterjedésű régióiban egyszerre nagyszámú mutáció jelenik meg (a jelenséget ezért nevezték el zivatarnak). A mutációk egymáshoz közeli, sűrű előfordulása meglehetősen gyakori volt a szövetmintákban, 21 emlőrákos szövetmintából összesen 13-ban mutattak ki ilyet.

A teljes cikk a daganatok.hu portálon olvasható