Gyakoribbak a gyulladásos bélbetegségek, mint régen

Egyre nő az ún. gyulladásos bélbetegségek gyakorisága azokban a kelet-európai országokban, ahol eddig nem volt számottevő a betegségek jelenléte. Az említett kórképek eddig sokkal gyakoribbak voltak a fejlett nyugati országok népessége körében, ami azt mutatja, hogy maga az urbanizáció is egyik fontos kockázati tényezője lehet a betegségek kialakulásának.

Már az elnevezés is azt sugallja, hogy jelenleg e betegségek kialakulásának oka még nem ismert pontosan. Két, a bélrendszer eltérő területeire lokalizálódó, a bélfal gyulladásával járó kórkép tartozik az említett kategóriába: a Crohn-betegség, valamint a colitis ulcerosa. Crohn-betegségben elsősorban a csípőbél alsó szakasza érintett, míg colitis ulcerosában a vastagbél gyulladása jellemzőbb. Ezek természetesen csak általános igazságok, nincs kizárva, hogy az egyik betegség a másikra jellemző helyen üti fel a fejét.

A megbetegedések egyre behatóbb ismerete rendkívül fontos, hiszen a betegek életminőségét nagymértékben rontó állapotról van szó. Nem feledkezhetünk meg a kórfolyamatok szövődményeiről sem, számos páciens műtéti beavatkozáson esik át, nem ritka a vastagbél teljes eltávolításának szükségessége sem. A legfélelmetesebb szövődmények közé a bélfal átszakadása és az esetleges daganatos megbetegedések tartoznak.

Középpontban a változások
Egészen idáig más gyakorisági viszonyok voltak jellemzők a gyulladásos bélbetegségek (angol mozaikszóval IBD, azaz Inflammatory Bowel Disease) előfordulására a világ különböző népességeinek körében. Az adott idő alatt regisztrált új megbetegedések száma, amit az epidemiológiában incidenciának neveznek, Észak-és Nyugat-Európában, illetve az észak-amerikai kontinensen volt a legmagasabb. A betegség incidenciájának kelet-európai, valamint ázsiai alakulásáról az bizonyosan állítható, hogy 1990 és 2008 között ezeken a területeken nagymértékű emelkedés látszik a megbetegedések gyakoriságában.

A legnagyobb mértékű növekedést egyébként Koreában tapasztalták. Egyértelmű tehát, hogy a gyulladásos bélbetegségek előfordulási arányában csökken a nyugati országok és a keleti térségek között fennálló rés, azonban az, hogy ez valódi biológiai változásoknak tudható-e be, vagy csak a korszerűbb és hatékonyabb diagnosztikus eljárások következménye, egyelőre megválaszolatlan kérdés.

Közép-Kelet-Európai körkép
Közép-Kelet-Európa IBD helyzetének összefoglaló elemzését korábban megjelent tanulmányok alapján nemrégiben a Semmelweis Egyetem I.sz. Belgyógyászati Klinikájának dolgozói végezték el, Dr. Lakatos Péter László irányításával. Az érintett földrajzi terület országaiban komoly változásokat figyeltek meg. Horvátországban egy 1980 és 1989 között illetve egy 2000 és 2004 között zajlott kutatást vetettek össze, ezek alapján háromszoros növekedést mutat a colitis ulcerosa és tízszerest a Crohn-betegség incidenciája. Érdekes, bár talán érthető is, hogy Jugoszlávia szétválása óta, az újonnan létrejött autonóm államok többsége esetében nem állnak rendelkezésre adatok.

Ami a cseheket illeti, az ottani adatokat csupán gasztroenterológiai klinikák szolgáltatták, de egy 5 éves megfigyelési periódus eredményei alapján ebben az országban is észlelhető az IBD incidenciájának emelkedése. A balti országokban a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa ritka betegségnek számítanak. Az erre vonatkozó 1993 és 1998 közötti észt vizsgálat kimutatta, hogy a colitis ulcerosa incidenciája alig változott, míg a Crohn-betegség kissé gyakoribbá vált a megfigyelési periódusban.
A szóban forgó megbetegedések előfordulására vonatkozó vizsgálatokat végeztek még Litvániában, Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában is, azonban ezek többnyire kérdőívek segítségével zajló kutatások voltak, pontos eredmények nem mondhatók ki nagy biztonsággal. Mindenesetre az utóbb említett néhány országban az IBD nem tartozik a leggyakoribb betegségek közé.

Mindenütt rossz, de a legrosszabb itthon
A gyulladásos bélbetegségek előfordulásának legmasszívabb változásai azonban hazánk területén figyelhetők meg. Éppen Dr. Lakatos Péter László irányításával zajlott az a vizsgálat is, amely az 1997 és 2001 közötti időszakot elemezte. A megfigyelési periódus alatt 212 Crohn-beteget és 560 colitis ulcerosás pácienst diagnosztizáltak. Ez jelentős mértékű növekvő tendencia mindkét betegség esetében a korábban ismert hazai adatokhoz képest. A colitis ulcerosa leginkább 31-40 éves korosztályt érintette, míg a Crohn-betegség esetében a 21-30 évesek a legveszélyeztetettebbek.

Fiataloknál akár súlyosabb is lehet
A Crohn-betegség esetében a Semmelweis Egyetem kutatóinak vizsgálata során diagnosztizált páciensek 43%-ánál volt tapasztalható a betegség gyulladásos formából agresszívabb, gyorsan romló állapotba történő átmenete. A komplikációk kialakulása egyértelműen a fiatalabb populációra volt jellemző.
Fontos tény, hogy a fiatalabb betegek körében az idő előrehaladtával a betegség egyre inkább a vastagbelet is kezdte érinteni, mintha a gyulladásos folyamat „lefelé haladna" az évek során. A másik fontos kérdés a műtéti kockázat. Szintén a nagyszabású magyar tanulmány eredményei alapján elmondhatjuk, hogy egyrészt a műtéti beavatkozás kockázata annál nagyobb, minél régebb óta áll fenn a betegség, azonban a műtéti megoldások számának tekintetében az elmúlt időszakban jelentős csökkenést látunk. Nagy valószínűséggel a korai felismerés, korán elkezdett immunszuppresszív terápia áll ennek hátterében.

Colitis ulcerosában szenvedők esetében szintén kiemelendő az életkor, mint a betegség progresszióját nagymértékben befolyásoló tényező. A betegek 20%-ának esetében volt tapasztalható enyhe végbélgyulladásból induló, majd masszív, kiterjedt vastagbélgyulladásig fajuló folyamat. A fiatalabbak nagyobb arányban estek át teljes végbéleltávolításon a követés során. Végső következtetésként levonhatjuk, hogy a változások hátterében álló tényezők pontos ismerete még nincs a birtokunkban, mindenesetre az események fontos résztvevőjének tarthatjuk a keleti országok „elnyugatiasodását", a megváltozott étkezési szokásokat és a gyógyszeripar fejlődését is, de azzal is számolni kell, hogy a szakemberek – ismereteik bővülése és a diagnosztikus lehetőségek javulása okán – egyre gyakrabban ismerik fel a betegséget.