Itthon csiperkét, Braziliában diót érdemes enni

Ma már idehaza is egyre több figyelemre méltó tudományos publikáció foglalkozik a szelén szervezetre gyakorló jótékony hatásával, sőt az elemzésekből kiderül: nélkülözhetetlen nyomelem. Az orvosi leírások többségével viszont az baj, hogy szakmai nyelvezetük miatt a laikus közvélemény számára nehezen érthetők. Nemrég azonban Dr. Tamás László főorvos, a Dél-pesti Jahn Ferenc Kórház fül,-orr-gégészeti osztályának vezetője egyik kiváló tanulmányában úgy foglalta össze mindazt, amit az értékes nyomelemről tudni érdemes, hogy közben arra is válaszolt: vajon miért nem használta a medicina korábban a szelént?

A görögök Hold istennőjéről elnevezett szelént ugyan 1817–ben egy Jons Jacob Berzelius nevű kutató már felfedezte, ám hosszú ideig kizárólag toxikus hatású metalloidnak tartották, ezért csakis az iparban használták. Így aztán a szelénnel kapcsolatos első állatkísérleteket is csak 1957-ben végezték el. Az eredmények viszont arra utaltak, hogy a nyomelemet – egy adott koncentrációban – az emberi szervezet sem nélkülözheti. A további kutatások már konkrét tudományos eredményt hoztak: kiderült, hogy a vitaminhiányos patkányokban például képes megelőzni a májelhalást (nekrózist). A szelén ajánlott napi adagja férfiaknak 70 µg, nőknek 55 µg.

Az, hogy a szelén és az immunrendszer működése között szoros összefüggés van, csupán az ötvenes évek végén derült ki, mert a kísérletek bebizonyították: a kutyáknak beadott 75 SE izotóp egy fehérvérsejt fehérjébe épül be, amelyet azóta glutation-peroxidáz néven ismerünk. A nyomelem elsősorban a lépben, a májban és a nyirokcsomókban koncentrálódik. Időközben azt is felismerték a tudósok, hogy a szelén jelenléte például befolyásolja a normális növekedést.

Emellett számos tanulmány foglalkozik azzal, hogy a szervezetben megfelelő mennyiségben jelen lévő szelén nélkülözhetetlen az immunrendszer fiziológiás működéséhez, sőt a legutóbbi kutatási eredmények rámutattak a nyomelem rákmegelőző hatására is.
De miként juthatunk a természetes táplálékozással a szelénhez? A nyomelem élelmiszer útján – búzacsíra, búzakorpa, fokhagyma, paradicsom, brokkoli, tonhal fogyasztásával , illetve szerves formában (szelenometionin, szelenocisztein) vihető be a humán szervezetbe. A felsorolásban nem véletlenül hagytunk utoljára két potenciális táplálékot – a csiperkegombát illetve a Brazil-diót – hiszen éppen ezek számítanak a legjelentősebb természetes szelén-forrásunknak.

Amíg a csiperkegombához minden hazai piacon gond nélkül hozzájuthatunk, addig a Brazíl –dió beszerzése - éppen magas ára miatt - már problémásabb. (Az említett csonthéjas küllemében hasonlít a Magyarországon honos dióra, ám annál jóval kisebb, de talán finomabb is.)

Nem véletlen egyébként, hogy a Braziliában termő csonthéjas gyümölcs nagy mennyiségben tartalmazza a jótékony szelént, hiszen az ottani termőtalaj rendkívül gazdag ebben a nyomelemben. A hazai geológiai vizsgálatok viszont egyértelműen mutatják: a hazai talaj elhanyagolható mennyiségben tartalmaz szelént.

Az orvostudomány számára viszonylag újdonságnak számító nyomelemet ma már egyre több kórképnél alkalmazzák sikerrel. Így például bebizonyosodott, hogy nem csak az akut veseelégtelenségre, de a pajzsmirigy működésére is kedvező hatást gyakorol, amit klinikai megfigyelésekkel támasztottak alá. Ezt erősíti, hogy az intenzív osztályokon ápolt betegek között alacsonyabb szelén-koncentrációt tapasztaltak a súlyos, életveszélyes szövődmények esetén. Alcsonyabb volt viszont a mortalitás és kedvezőbb a gyógyulási folyamat azokban a súlyos kórképekben, ahol a szervezet szelén-státusza kielégítő értéket mutatott.

Bár az okát még nem tudják az orvosok, de azt már a gyógyászatban felismerték, hogy a szelénhiány képes például patogénné tenni jóindulatú Coxackie-vírusokat, melyek a genetikai változás hatására szívizomgyulladást okozhatnak. A kutatási eredmények igazolták még: az alacsony szelén-koncentráció jelentős kockázati tényezőnek számít az artériás hipertenzió és a krónikus szívbetegségek kialakulásánál, viszont az eddig ismert számos táplálékkiegészítő közül éppen a szelén bizonyult a leghatásosabbnak a stroke miatti halálozás mérséklésében.
A tanulmány érdekességként említi, hogy az alacsony szelén-státuszú férfiaknál a nyomelem pótlásával fokozható a spermiumok motilitása, azaz, növelhető a sikeres fogamzás esélye. A vegetáriánusok viszont különösen veszélyeztetettek – éppen étkezési szokásuk miatt – a szelén-hiány kialakulására, ezért számukra kifejezetten ajánlott e nyomelem-tartalmú táplálékkiegészítők fogyasztása.

A fenti összefoglalóból kiderül tehát: miután hazánk szerény mértékben rendelkezik szerves szelénnel, ezért a megfelelő mennyiséget csakis a megfelelő táplálékkiegészítők formájában tudjuk szervezetünk számára biztosítani. Akinek jó sorsa viszont úgy hozza, hogy eljut Braziliába, ne vigyen magával semmilyen szelén-tartalmú táplálékkiegészítőt, inkább egye magát degeszre a Brazil dióból.