Magyarországon félmillió embert érint a vesekőbetegség

A vesekőbetegség a munkaerőpiacon aktív korosztály körében fordul elő leggyakrabban. Az 1950-es években dominánsabb volt a férfiak érintettsége, ám azóta egyre szűkült a nemek közti olló, és a nők is kezdik utolérni a férfiakat. Jelenleg körülbelül 250 ezer férfit érint a vesekövesség Magyarországon. A betegség tünetei igen változatosak. Általában hirtelen kialakuló, egyoldali, mozgással nem összefüggő deréktáji fájdalom jelentkezik, ami hányingerrel, émelygéssel, hányással vagy étvágytalansággal társulhat – mondta dr. Dér János, a Budai Egészségközpont urológus szakorvosa.

Milyen tünetei vannak a vesekőbetegségnek?

A beteg nem kívánja a folyadékot, sem ülnie, sem állnia nem jó, le-fel sétálgat. Ez a deréktáji fájdalom változatos irányba – pl. lágyékhajlatba, herezacskóba, nagyajkak felé – sugározhat ki. Van, akiknél a vesekövesség kiterjedt (diffúz) hasi fájdalommal jár, továbbá a bélműködés is leállhat. A differenciál diagnosztikai nehézségeket CT-vizsgálat tisztázhatja. Ami jó hír, hogy ezek a tünetek jól enyhíthetők: erős veseköves roham esetén egy akut fájdalomcsillapító injekció gyorsan megszüntetheti a panaszokat.

Fájdalom esetén mi a teendő?

Érdemes vér- és vizeletvizsgálatot, valamint egy hasi ultrahangot elvégeztetni. Ezekkel a vizsgálatokkal nagyjából megállapítható, van-e valami gond az urológiai szervekkel vagy nincs. Abban az esetben, ha a vizeletben vér van, vagy a betegnél veseüregrendszeri tágulat alakult ki, urológus szakorvoshoz kell fordulni. (Vannak azonban olyan kövek, amelyek nem okoznak mikroszkópos vérvizelést és veseüregi tágulatot sem.) A tágulat azt jelenti, hogy a vesekő felett kitágul a rendszer − ez azonban nem mindig látható. A jó hír az, hogy ilyenkor nincs teljes elzáródás, és ez azt feltételezi, hogy valószínűleg nincs olyan nagy kő, ami nem oldódik meg magától egy hónapon belül.

Ha a beteg azonnali diagnózist szeretne, akkor érdemes CT-vizsgálatot végeztetni, amely 97 százalékos biztonsággal mutatja ki, hogy van-e vesekő vagy nincs. Ha nem szeretné a beteg a CT-vel járó sugárterhelést, abban az esetben tovább szedhető a felírt gyógyszer, annak reményében, hogy a kő spontán távozik.

Ha nem szűnnek meg a panaszok, még mindig van lehetőség a CT-re. Abban az esetben azonban, ha emelkedtek a beteg gyulladásos paraméterei, ezen felül lázas, nem tud enni-inni, hányingere van, emelkedik a pulzusa és csökken a vérnyomása, akkor szepszis áll fenn. Ilyenkor akutan meg kell oldali a vesében lévő fertőzött vizelet elfolyását nephrostoma vagy „dupla J” katéter segítségével.

Hogyan kezelhető a vesekövesség?

A vesekövek kezelésére többféle eljárás létezik. Az egyik út, ha kiürül a kő. Az 5 mm-es vagy kisebb kövek 95 százaléka egy hónapon belül spontán távozik.

Másik megoldás a vesekőzúzás, azaz az ESWL-kezelés. Ennek az eljárásnak a köznyelvben számos neve létezik, például ultrahangos kőzúzás, vesekőzúzás, vesekőrobbantás. A beavatkozás során ultrahang vagy röntgen-célzással fókuszált lökéshullámokkal próbálják a vesében vagy a vesevezetékben lévő követ összezúzni.

Vannak olyan kövek, amelyek könnyebben törnek, ezek elsősorban a puhább szerkezetűek – a kalcium-oxalát dihidrát, kálcium-foszfát. Illetve vannak, amelyek nehezebben törnek szét – ilyen a kalcium-oxalát monohidrát, a cisztin, a húgysav. A sikerrátát befolyásolja még a kő elhelyezkedése is: fent a vesében nagyobb hatékonysággal sikerül a köveket több darabra törni, mint a vesevezetékben. Illetve az is fontos, hogy mennyi a bőr és a kő közötti távolság. Aki vékonyabb testalkatú, annál ez a megoldás nagyobb hatékonyságú, mint annál, akinél vastagabbak a bőr alatti szövetek. Ugyanis ahogy a távolság növekszik, úgy egyre gyengül a lökéshullámok erőssége.

Amennyiben a kőtávozás nem történik meg, műtéti megoldás szükséges: ennek egyik formája, amikor kb. 40 cm hosszú és 3mm átmérőjű endoszkóppal történik a beavatkozás. (Húgycsövön keresztül onnan a hólyagba, majd a vesevezetékbe és a vesemedencébe, illetve a kelyhekbe juttatják le az eszközt attól függően, hogy a kő hol helyezkedik el).

Opció lehet, hogy bőrön keresztül megszúrják a beteg veséjét, fél vagy 1 cm átmérőre tágítják, attól függően, hogy mekkora a kő. Ebben az esetben a beteg oldalán keresztül jutnak be, és azon keresztül távolítják el a követ.

Hogy az orvos melyik megoldást választja, az sok mindentől függ. Meghatározó a kő helye és mérete, keménysége, valamint a beteg alkati sajátosságai is. Ha a páciens például annyira túlsúlyos, hogy az oldalán keresztül nem ér be az eszköz, akkor érdemesebb húgycsövön keresztül megpróbálni eltávolítani a követ.

A húgysavköveket egy speciális sókeverékkel, a vizelet lúgosításával tudják oldani. Fertőzött vizelet esetén annak pH-csökkentésével lehet a kőképződést mérsékelni.

Mennyire előzhető meg a vesekövesség?

Vannak olyan rizikófaktorok, amelyek növelik a betegség esélyét, ilyen például az alacsony folyadékbevitel, vagy a túlsúly. Ha keveset iszunk, túltelítődik a vizelet és kikristályosodnak a különböző kőalkotó anyagok. A veseköves betegnek annyit kell innia, hogy − a reggeli első vizeletet leszámítva − a vizeletnek ne legyen színe.

Nagyon fontos a vegyes étrend. A zöldségek, rostban gazdag ételek is csökkentik a kőképződést. A kalcium bevitele legyen átlagos, alacsony konyhasóbevitel javallott. Az elfogyasztott fehérjemennyiséget tartsuk 1 g/testtömeg kg szinten. (Hogy ez mennyi pontosan, ebben dietetikustól kérhetünk segítséget.) Nagyon fontos prevenció a sport, ugyanis a kőképződés ellen hat, az aerob vagy intervallum típusú mozgásformák különösen hatékonyak. A C-vitamin napi megengedett mennyiségét ne lépjük túl!

„Ha valakinek kétoldali veseköve van, vagy folyamatosan kiújul, érdemes vérvizsgálatot kérni 24 órás vizeletgyűjtéssel kiegészítve, hogy a kőképződés irányába ható esetleges metabolikus eltéréseket felderíthessük. Érdemes ugyanakkor a krónikus betegégeket is megfelelően kezelni, itt elsősorban a cukorbetegségre és az elhízásra gondolok” – tette hozzá a szakorvos.