Mellkas és hasi röntgen, mammográfia

A röntgenfelvétel biztonságos és hatékony eszköz minden beteg számára kortól függetlenül. Mindennek alapja az, hogy a röntgensugár az emberi testen (ill. bármilyen élő vagy élettelen anyagon) áthaladva részben elnyelődik. A testen átjutott "megmaradó" sugár arra alkalmas filmen vagy érzékelő eszközön kémiai, egyéb reakciók révén egy árnyékképet hoz létre (vagy elektromos jeleket kelt). Ennek kontrasztja, azaz, hogy milyen részletek különülnek el, elsődlegesen magától a vizsgált testtől függ, annak vastagságától, anyagának minőségétől (sűrűség, kémiai szerkezet). Befolyásolja továbbá az alkalmazott sugár keménysége (energiája), amit a vizsgálóberendezésen a felvételt készítő röntgenasszisztens állíthat be.

A vizsgált testrészről így egy szummációs (összegzett) kép keletkezik. Szummációnak azért nevezzük, mert a sugár útjába eső valamennyi szerv, szövet képe megjelenik a filmen. Egy mellkasi felvétel esetében azonban már gondot jelenthet, hogy a főként levegőt tartalmazó, így "átlátszó" tüdőre a szív és a mediastinumban (a két tüdő közti rész a mellkasban, mely tartalmazza a nyelőcsövet, a légcsövet, a szívből jövő és oda befutó nagy ereket, nyirokcsomókat stb.) lévő több lágyrész, a bordák is rávetülnek. Ezt a zavaró hatást különböző irányból készült felvételekkel lehet csökkenteni. Másik lehetőség az úgynevezett rétegfelvételek készítése, ezeket azonban a CT (és az MRI) birtokában már csak korlátozottan használjuk.

A mellkas-felvétel olyan röntgenfelvétel, melyen a mellkasi szervek - elsősorban a tüdők, a szív, a nagyerek, a bordák és a rekeszizom - árnyéka és e szervek bizonyos eltérései ábrázolódnak. Így például a tüdőgyulladás, tüdődaganatok, TBC, tüdőtágulat, mellkasi folyadékgyülem, szívbetegség következtében kialakuló kisvérköri pangás, légmell, stb. A csontok és mésztartalmú képletek árnyéka a legvilágosabb, a levegőé a legsötétebb, a többi szövet árnyéka a képen a szürke különböző árnyalataiban jelenik meg.

A páciensnek félmeztelenre vetkőzve kell beállnia a röntgenkészülékbe, a mellkasát a filmet tartó ernyőnek (vagy a detektornak) nyomva. A röntgenasszisztens közönséges fény és célkeresztek segítségével pontosan beállítja a testhelyzetét, megkéri, hogy a vállait nyomja előre az ernyőhöz. A páciens testalkatától függő sugárdózis alkalmazásával röntgenképet készítenek. Az asszisztens megkéri, hogy vegyen nagy levegőt, tartsa vissza a lélegzetét, és ne mozogjon. Ekkor készíti el a röntgenfelvételt.

Ezután várni kell. A filmeket hívórendszeren keresztül előhívják, rendszerezik, vagy digitális technika esetén a képtároló szerverre küldik. A felvételeket a radiológus orvos átnézi, elolvassa a betegséggel kapcsolatos dokumentációt, majd megírja véleményét.

lőkészületre nincs szükség. Mivel a fémek a röntgensugár számára nem átjárhatók, ezért röntgenárnyékot adnak. A mellkasára lógó nyakláncokat, medálokat a vizsgálat előtt le kell venni. A terhességet jelezni kell a vizsgálat előtt. A terhesség első 3 hónapja alatt a fejlődő magzat különösen érzékeny a röntgensugár okozta károsodásokra!

Előfordulhat, hogy a felvételt technikai hiba vagy a beteg elmozdulása miatt meg kell ismételni. Ha a képen elváltozást lát az orvos, szükség lehet célzott, oldalirányú felvételek elkészítésére, vagy képerősítő alatt végzett átvilágításra, amit az orvos maga végez el.

A fizikai paraméterek változtatásával, ami nem jelenti a sugárdózis feltétlen változását, technikailag többféle felvétel készíthető. Az egyik a csontokat, meszesedéseket láttatja inkább, a másik a lágyrészeket.
Bár a kapott sugárdózis alacsony, a felvételt csak akkor érdemes elkészíteni, ha érdemi információ várható tőle vagy befolyásolhatja a kezelés menetét.

A lelet a tüdőmezők tisztasága mellett leírja a talált gócos vagy diffúz elváltozásokat, a mellkasi folyadék- vagy levegőgyülemet, a szív nagyságát, körvonalait, a nagyerek lefutását, a gátorban lévő nyirokcsomókat. Véleményben foglalja össze a látottakat, esetleg további diagnosztikus vizsgálatra (pl. CT) tesz javaslatot).

A has nativ röntgenvizsgálata
A vizsgálat közben a beteg rendszerint áll, vagy ha olyan súlyos állapotban van, akkor fekszik. Testalkatától függő sugárdózis alkalmazásával röntgenképet készítenek. Az asszisztens megkéri, hogy vegyen nagy levegőt, tartsa vissza a lélegzetét, és ne mozogjon. Ekkor készíti el a röntgenfelvételt. Ezután várni kell. A filmeket hívórendszeren keresztül előhívják, rendszerezik, digitális technika esetén a képtároló szerverre küldik. A felvételeket a radiológus orvos átnézi, elolvassa a betegséggel kapcsolatos dokumentációt, majd megírja véleményét.

Előkészületre nincs szükség. A terhességet a vizsgálat előtt jelezni kell. A terhesség első 3 hónapja alatt a fejlődő magzat különösen érzékeny a röntgensugár okozta károsodásokra!

Előfordulhat, hogy a felvételt technikai hiba vagy a beteg elmozdulása miatt meg kell ismételni. Ha a képen elváltozást lát az orvos, szükség lehet célzott, netán oldalirányú felvételek elkészítésére, képerősítő alatt elvégzett átvilágításra. Mivel a képen a hasüregi szervek árnyéka egymásra vetül, és a lágy szövetek egyébként sem adnak erős röntgenárnyékot, a vizsgálat sok hasi megbetegedés kimutatására önmagában nem alkalmas.

Bár a kapott sugárdózis alacsony, a felvételt csak akkor érdemes elkészíteni, ha érdemi információ várható tőle vagy befolyásolhatja a kezelés menetét. A méhen belüli magzat fokozottan érzékeny a röntgensugárra. A vizsgálat maga nem fájdalmas.

A mammográfia

Az emlőráknál is igaz az a megállapítás, hogy a terápia eredménye annál hatékonyabb, minél kisebb az elpusztítandó daganat tömege, minél korábbi stádiumban kerül a betegség felismerésre.
Fontos hangsúlyozni, hogy az emlőrák többnyire fájdalmatlan, sőt, minél inkább fáj egy csomó, annál kevésbé valószínű, hogy megjelenése rosszindulatú daganatra utal. Éppen ez a fájdalmatlanság az, ami a betegeket megtéveszti, és ami miatt sokszor csak hónapokkal, évekkel a csomó észlelése után fordulnak orvoshoz.
Az emlőrák korai szakaszában történő felderítésének egyik bizonyítottan leghatásosabb eszköze a mammográfia. Azonban tudni kell, hogy ez a vizsgálat sem deríti fel valamennyi korai emlőrákot, tehát nem csalhatatlan.
Az emlő belső, finom szerkezetének vizsgálata úgynevezett lágy röntgensugárral történik, mind a két emlőt teljes egészében ábrázoló, összesen négy darab felvétel készítésével. A vizsgálat közben az emlőket két sugáráteresztő lemez közé szorítják - ami kissé kényelmetlen -, így tiszta, világos képet kapnak róluk, amit mammogramnak neveznek.

A vizsgálathoz derékig le kell vetkőzni. Ne használjunk a vizsgálat előtt parfümöt, púdert, dezodort, mivel ezek zavarhatják a vizsgálatot.
Előnye abban áll, hogy segítségével a néhány mm-es, tumoros elváltozásra utaló jel is felismerhetővé válhat, még azt megelőzően, hogy kitapintható nagyságúvá növekedne, vagy nyirokcsomóba, esetleg távolabbi szervbe adna áttétet.
A felvétel elkészítéséhez szükséges, hogy az emlőt kb. 3-4 cm vastagságúra összenyomják, ami - ha a vizsgálat nem a menstruáció alatt ill. nem előtte vagy utána egy héttel történik - nem jár fájdalommal, legfeljebb kisebb kellemetlen érzéssel.

A mammográfiás vizsgálatnál a speciális röntgen-technika miatt az alkalmazott ún. lágysugárzás nagy része az emlőben elnyelődik, ezért indokolatlan gyakori ismétlése kerülendő. A sugárterhelés nem veszélyes, a leadott dózis kevesebb, mint egy mellkas röntgenfelvétel esetén.

1. rész: A hagyományos röntgen