A rendszeresen végzett oltások eredményeképpen a három betegség hazánkban szinte teljesen eltűnt
Mi a torokgyík (diphtheria, ejtsd:diftéria)?
A diftéria (torokgyík) nyálcseppekkel terjedő, baktérium okozta fertőző betegség. A kórokozó a torokban, rendszerint a mandulákon vagy más nyálkahártyán tapad meg és vaskos, szürkés lepedéket hoz létre. A baktérium mérget (toxint) termel, ami a véráram útján az egész szervezetbe eljut. A toxin a szívet, az idegrendszert és a vesét is károsítja. A diftéria okozta halál, a szívizom károsodása vagy a gége elzáródását követő fulladás miatt áll be.
Ahol nincs védőoltás, igen sok gyermek hal meg ebben a betegségben. Magyarországon 1938-ban még, több mint ötezer fertőzést és 300 halálesetet jelentettek. Ettől az évtől kötelezően, minden gyermeket oltanak diftéria ellen. Oltott személyekben a baktérium nem tud betegséget létrehozni.
Mi a szamárköhögés (pertussis)?
A pertusszisz (szamárköhögés) kínzó köhögéssel, húzó, hangos belégzéssel járó, több hétig tartó bakteriális betegség. Az anyától származó védelem bizonytalan, ezért az egészen fiatal oltatlan csecsemők is megbetegedhetnek. Utóbbiak között van a legtöbb haláleset, a légúti és az idegrendszeri szövődmények következtében. Minden 8. fertőzöttnél tüdőgyulladás, minden 20. - nál agyi károsodás léphet fel. 200 betegből egy meghal. Idősebb gyermekek a betegséget könnyebben vészelik át.
A védőoltások bevezetése előtt súlyos járványok léptek fel: 1951-ben 25 ezer, 1953-ben 57 ezer megbetegedés fordult elő. Hazánkban 1953 óta oltják a csecsemőket szamárköhögés ellen.
Mi a tetanusz (tetanus, ejtsd: tetanusz)?
A tetanusz (merevgörcs) baktérium okozta, igen súlyos, magas halálozású betegség. A kórokozó rendszerint földdel szennyezett seben át jut be a szervezetbe és ott mérget (toxint) termel. A toxin súlyos idegméreg, amelynek hatására az izmok görcsös állapotba kerülnek. Különösen magas a halálozás a csecsemők és az idős felnőttek között. Az újszülöttek leggyakrabban a köldök fertőződése révén betegednek meg, ha az édesanya nem védett, vagy ha a köldökcsonkot nem tisztán kezelték.
Hazánkban 1951 –ben még közel ötszáz halálos áldozata volt a fertőzésnek. 1942 óta oltanak tetanusz ellen. Jelenleg évente 10-15 eset fordul elő. A megbetegedettek idősek, akik gyermekkorukban még nem kaptak védőoltást.
Mikor és milyen oltóanyagot használnak a betegségek megelőzésére?
A gyermekkori oltást olyan oltóanyaggal végzik, amely a tetanusz, a diftéria és a szamárköhögés ellen is védettséget alakít ki, neve Di-Per-Te. 2006 óta új oltóanyagot használnak hazánkban. Ebben a szamárköhögés komponens megváltoztatták (aP: acelluláris pertusszisz) és beépítették a gyermekbénulás és az agyhártyagyulladás oltóanyagát (Hib: Haemophilus influnezae b) is egyetlen oltásba. Ezt első alkalommal 2, 3 és 4 hónapos korban adják. Az ismétlés 18 hónapos korban esedékes. A 3. és 6. éves gyerekek DaPT-gyermekbénulás elleni oltást kapnak. A 11 évesek újraoltása már csak diftéria és tetanusz összetételű oltóanyaggal történik. Később, a tetanuszfertőzésre gyanús sérültek emlékeztető oltást kapnak.
Miért kell oltani, ha ritkán fordulnak elő ezek a betegségek?
A rendszeresen végzett oltások eredményeképpen e három betegség hazánkban szinte teljesen eltűnt, de a kórokozók jelenleg is a környezetünkben vannak. Ezek az oltott egyénekben is megtelepedhetnek, de betegséget nem tudnak létrehozni.
Ki nem kaphat Di-Per-Te oltást?
Lázas vagy súlyos betegek oltását el kell halasztani. Nem oltható az sem, akinek az előző oltás után súlyos oltási reakciója volt. Az olthatóság elbírálása orvosi feladat.
Milyen veszéllyel járhat az oltás?
A Di-Per-Te oltást enyhe tünetek követhetik. Helyileg mérsékelt duzzanat, pír és érzékenység alakulhat ki. A panaszok borogatással csökkenthetők. Az oltás velejárója lehet a láz is. A csecsemők testhőmérsékletét rendszeresen ellenőrizni kell, hogy időben el lehessen kezdeni a lázcsillapítást (gyógyszeres és hűtőfürdő), az un. „lázgörcs" megelőzése érdekében. Ajánlatos az oltással egyidőben, majd 6 óránként ismételve lázcsillapítót adni.
Súlyosabb tünetek (eszméletvesztés, aluszékonyság) igen ritkán fordulnak elő: 100.000 oltásra jut egy. Felléptük esetén, azonnal orvosi segítséget kell kérni! Az oltást követő reakcióról minél hamarabb értesíteni kell az oltást végző orvost!