Röntgen másképp: irrigoscopia és urographia

A vastagbél röntgenvizsgálatának célja a vastagbél nyálkahártyáján lévő fekélyes, gyulladásos folyamatok, a bél falából kiinduló daganatok, szűkületet okozó, illetve egyéb elváltozások röntgenvizsgálattal történő kimutatása.

A vizsgálat előtt a személyzet tájékoztatja a vizsgálat menetéről szóban, írásos tájékoztató is rendelkezésére áll. A tájékoztatás után beleegyező nyilatkozatot kell aláírnia.

A vizsgálat során a képerősítő képernyőjén folyamatosan követhető a mozgó kontrasztanyag útja, de természetesen egy-egy adott időpillanatban hagyományos felvétel, állókép is készíthető. Több felvételsorozatból álló, időigényes vizsgálat. A vizsgált személynek fel kell feküdnie a röntgenasztalra. Először kontrasztanyag nélkül nézik át a hasát, majd egy síkosítóval bekent, puha beöntő csövet vezetnek óvatosan a végbélnyílásán keresztül a végbelébe. Az irrigoszkópia során sugárfogó anyagként leggyakrabban bárium-szulfátot (kontrasztanyagot) alkalmaznak, ami előre elkészített – egyszer használatos – beöntő zsákban van. A beöntő zsák megemelésével a kontrasztanyag lassan beáramlik (a csövön keresztül) a vastagbelébe, és feltölti azt.

A kontrasztanyag mellé - annak egy részét leengedve - levegőt is pumpálnak. Ez az úgynevezett kettős-kontrasztos irrigoszkópia. A kétféle kontrasztanyag a beöntő folyadék (kontrasztanyag) és a levegő. Ekkor a bélfalak kifeszülnek, eltávolodnak egymástól, így a falra tapadó kontrasztanyag finomabban kirajzolja a nyálkahártya redőzetét és az azon látható eltéréseket.

A vizsgálat közben többször testhelyzetet kell változtatnia, esetleg megnyomkodják a hasát, hogy a kontrasztanyag mozgását elősegítsék. A felvételek elkészítése közben megkérhetik, hogy tartsa vissza a lélegzetét. A vizsgálat végeztével a beöntő zsákba visszafolyatják a kontrasztanyagot. Ezt követően is átvilágíthatják még a hasát, esetleg további felvételeket készítenek.

A terhességet vagy annak gyanúját jelezni kell a vizsgálat előtt. A fejlődő magzat különösen érzékeny a röntgensugár okozta károsodásokra!

Mivel a vizsgálat közben levegőt fújnak a vastagbélbe, ezért később puffadtnak érezheti magát, szélgörcsei lehetnek, míg a gázok ki nem ürülnek. Ha a vizsgálatot követő napokban erős hasi görcsei, fokozódó hasfájása, láza lenne, forduljon kezelőorvosához. A vizsgálatot követően pihenjen pár órát, és igyon sok folyadékot, hogy a hashajtás következtében elvesztett vizet szervezete mielőbb pótolhassa. A vizsgálat - főleg ha beöntést is kap előtte - 1-2 óra hosszat is eltarthat.

A vizsgálat veszélye a vastagbél sérülése, falának kilyukadása, főként akkor, ha a bél fala daganat vagy gyulladásos betegség következtében elvékonyodott. Ez nagyon ritka, de igen veszélyes szövődmény, különösen akkor, ha a bárium a hashártyára kerül, mert súlyos hashártyagyulladást okoz. Ilyenkor azonnali műtétre van szükség.
Erről a vizsgálat előtt pontos tájékoztatást kap, írásban is. A tájékoztatót elolvasva, a személyzet szóbeli tájékoztatását is kérheti, majd belegyezését a vizsgálatba írásos formában is meg kell adni.
A beöntés, levegőbefújás feszítő érzést okozhat, enyhe görcsös hasi fájdalommal járhat.

Vesefestés – Urographia

Az urográfiás vizsgálatot leggyakrabban azért végzik, hogy láthatóvá tegyék a vesék üregrendszerét, a húgyvezetéket és a húgyhólyagot. Pontosan meg lehet határozni a gyanított vesekő helyét. Következtetni lehet a vesék működésére és arra, hogy a kő milyen mértékben akadályozza a vizelet elfolyását.

Egyéb betegségekre, például a húgyutak daganatos betegségeire vagy a környező szervek betegségeire is lehet következtetni, de ilyen esetekben ez a vizsgálat a korszerűbb képalkotó diagnosztikai módszerek mellett már alárendelt jelentőségű.

Az urográfia során a jódtartalmú kontrasztanyagot a vénán (gyűjtőéren) keresztül a véráramba juttatják, majd a vese innen választja ki a húgyutakba.

A röntgenképen ábrázolódik a kontrasztanyag kiválasztása következtében kirajzolódó üregrendszer és húgyvezeték. Egy-egy adott időpillanatban hagyományos röntgenfelvétel készül. Több felvételsorozatból álló, időigényes vizsgálat, miközben testhelyzet-változtatásra kérhetik meg, a felvételek elkészítésekor olykor szükség van a lélegzet visszatartására is. Előfordulhat, hogy többször visszahívják a vizsgálóhelyiségbe, hogy megnézzék, mennyi kontrasztanyag választódott ki 1-2 óra alatt az üregrendszer felé.
A kontrasztanyag hányingert, émelygést okozhat, ezért a vizsgálatra éhgyomorral menni.

A fejlődő magzat különösen érzékeny a röntgensugár okozta károsodásokra, ezért a nők terhességüket vagy annak lehetőségét feltétlenül jelezzék a vizsgálat előtt.

Az alkalmazott kontrasztanyag allergiás reakciót okozhat! Erről a vizsgálat előtt pontos tájékoztatást kap, írásban is. A tájékoztatót elolvasva, a személyzet szóbeli tájékoztatását is kérheti, majd belegyezését a vizsgálatba írásos formában is meg kell adni. A tudott jódérzékenységet szintén jelezni kell a vizsgáló orvosnak. A tűszúrás helyén vérzés, bőrbevérzés, gyulladás keletkezhet.

Az allergiás reakció rendszerint ritka és enyhe, pl. bőrpír, csalánkiütés, bőrviszketés jelentkezik, de a kontrasztanyag-allergia egyéb gyógyszer- és vegyszerallergiákhoz hasonlóan súlyos, akár életveszélyes szövődmények, ún. anafilaxiás sokk kialakulásához is vezethet.

Bár a vizsgálattal járó sugárterhelés alacsony és az allergiás reakció is viszonylag ritka, mégis csak akkor végzik el, ha az általa nyert információ feltétlenül szükséges a kezeléshez, esetleg megváltoztatja az alkalmazott terápiát.

A hagyományos röntgenvizsgálat

Mellkas és hasi röntgen, mammográfia