A hatékony egészségügyi rendszerek öt alapelve

Néhány ország feleannyit fordít egészségügyi ellátásra, mint más országok, betegeredményei mégis jobbnak bizonyulnak. Ennek okait Mark Britnell a következőképpen fogalmazza meg: A globális egészségügy egyik legnagyobb talánya, hogy sok ország betegeredményei miért nem tükrözik az egészségügyi ellátásra fordított kiadásokat. Az egészségügyi kiadások és az egészség között sokkal kevésbé szoros a kapcsolat, mint azt gondolnánk.
Az életmódra vonatkozó és kulturális tényezők mellett az egészségügyi szolgáltatások menedzsmentje és finanszírozása is kétségtelenül fontos szerepet játszik a betegeredmények alakításában. Az alábbiakban öt olyan tényező ismertetése következik, amelyek nagymértékben befolyásolják a betegeredményeket - olvasható az ESKI honlapján.

1. Integrált ellátás
A szerző szerint az izraeli egyike azoknak a rendszereknek, amelyek a leginkább egyensúlyban tudják működtetni a versenyt és az együttműködést. Az egészségügyi ellátás négy egészségügyi fenntartó szervezetre (health maintenance organisations, HMOs) tagolódik, amelyeknek mindegyike finanszírozza az ellátást, és saját gyógyszertárakat, alapellátási intézményeket és kórházakat működtet. Ez erős ösztönzést teremt a szolgáltatók közötti együttműködésre, hogy betegeik jó egészségi állapotát megőrizzék, és kórházi kezelésüket elkerüljék. Ugyanakkor ezek a szervezetek folyamatosan fejlesztik szolgáltatásaikat. Részben ennek az innovatív technológián alapuló, alapellátás-vezérelt szolgáltatásnak köszönhető, hogy Izrael lakosságának átlagos várható élettartama 82 év fölött van, bár az egészségügyre fordított kiadások csak a GDP 7,2 százalékát teszik ki.

2. Egészségügyi rendszerekként működő kórházak
A nem megfelelő ösztönzők és a koordináció hiánya gátolja az egészségügyi rendszerek azon képességét, hogy jelentős fejlesztéseket hajtsanak végre. A szerző példaként Szingapúrt említi, ahol 2013-ban az összes állami egészségügyi szolgáltató menedzsmentjét 6 klaszterbe szervezték, egy-egy újjászervezett kórház irányítása alatt. Ez az Integrált Ellátási Ügynökség vezetése alatt végrehajtott változás csak az egyik mérföldköve volt a hosszú reformfolyamatnak, amelynek a célja, hogy közelebb vigyék az ellátást az páciensek otthonához. Szingapúr világos, következetes, célorientált egészségpolitikát követ, ami rugalmas alapot biztosít ahhoz, hogy gyorsan öregedő lakossága ellenére a legmagasabb várható élettartammal rendelkező, ugyanakkor az egészségügyi ellátásra legkevesebbet fordító egészségügyi rendszerek között tartsák számon. Szingapúr GDP-jének csupán 4,6 százalékát fordítja egészségügyre, miközben majdnem 83 év átlagos várható élettartammal büszkélkedhet.

3. Standardizálás és egyszerűsítés
Szolgáltatói szempontból a világ leghatékonyabb kórházi rendszerei mögött általában egy háromlépcsős folyamat áll. Legyen szó az indiai Narayana vagy Apollo kórházakról, vagy az Egyesült Államokbeli Geisinger klinikai központról, megfigyelhető egy közös "útvonal" a magas minőségű, ugyanakkor alacsony költségű ellátás elérésére. Az első lépés a klinikai munkafolyamatok standardizálása a legjobb gyakorlat meghatározásával, explicit irányelvek kidolgozásával, valamint az ezekhez történő következetes alkalmazkodással. A második lépést olyan IT-rendszerek kidolgozása jelenti, amely elősegíti ezen gyakorlatoknak a személyzet mindennapi munkájába történő bebetonozását. A harmadik lépés pedig a képzettségi összetétel (skill mix) megváltoztatása olyan módon, hogy a magasan képzett szakembereket csak szakértelmük miatt alkalmazzák, és a többi egészségügyi szakember lássa el a betegellátás mindennapi feladatait.

Ezeknek a lépéseknek a végrehajtása sok időt vesz igénybe (az amerikai Geisinger kórház esetében több mint 15 évig tartott, amire az átalakításokat minden szakterület esetében sikerült elvégezni), ugyanakkor jelentős eredmények érhetők el. Az indiai Narayana kórház sebészenként háromszor annyi szívműtétet képes elvégezni, mint az NHS kórházak, a költségek tizede, valamint hasonló betegeredmények mellett.

4. A szociális ellátás fontos szerepe
Az egészségügyi és szociális ellátás nem különíthető el egymástól. Ennek ellenére az utóbbinak csak kevés ország szentel annyi figyelmet, mint amennyit szükséges lenne. Az idősgondozás gyakran képezi gyenge láncszemét az egészségügyi rendszereknek.

Japán azon országok egyike, amelyek megértették az idősgondozás fontosságát és az idősek szükségleteiből eredő kihívásokat. 2000-ben intézkedéseket hoztak, így például 1-2 százalékos jövedelemadót vetettek ki a 40 év fölöttiekre. Az adót az országos idősgondozási szolgálatnak fizetik, amely rászorultsági alapon finanszírozza az állampolgárok otthoni, közösségi vagy bentlakásos ellátását. Rövid távon ez költséges döntés volt, de hosszú távon csökkenti a kórházi felvételeket, valamint hozzájárul a világ jelenleg legidősebb lakossága egészségének megőrzéséhez.

5. A finanszírozó hatalma
Azon országok, amelyek következetesen szerepelnek "a világ leghatékonyabb egészségügyi rendszereinek" listáján, számos közös vonással rendelkeznek. Hong Kong, Olaszország, Dánia, Norvégia, Szingapúr, Spanyolország és Új-Zéland esetében egyetlen, vagy egy domináns finanszírozó áll a középpontban. Ez a finanszírozási modell fékezi a költségeket, ami nagymértékben megmagyarázza az egészségügyi kiadások lassúbb növekedési ütemét a több finanszírozóval rendelkező országokhoz (pl. Egyesült Államok, Németország, Hollandia) viszonyítva.

A nagy "finanszírozási hatalom" azonban nagy felelősséggel jár együtt, és e rendszerek kockázata abban áll, hogy a költségek kontrollja túlmutat a puszta hatékonyságon. Ez képezi most vita tárgyát Angliában, amely európai szomszédai mögött kezd lemaradni a GDP egészségügyre fordított hányadának vonatkozásában. Nem kétséges, hogy az NHS egyike a leghatékonyabban működő egészségügyi rendszereknek. Fontos megjegyezni azonban, hogy amint a fellendülés bekövetkezik, a gazdasági növekedésből származó bevételek egy részét az egészségügyre kell fordítani, máskülönben a magas színvonalúnak értékelt brit NHS lejjebb csúszhat az egészségügyi rendszerek rangsorában.