„Közben mindkét fél a kozmikus sértődés boldogtalanságának jegyeit mutatja” – dr. Szepesi András jegyzete.
Még érződött a szombat reggeli kávé illata. „Feketeöves” lelkes és kedves olvasóim egy kisebb hányada még „lájkolgatta” a szombat reggeli jegyzetemet. Amikor már megkezdődött a hétfői elnöki beiktatás, az Inauguratio előkészítése. Nemrég elhunyt latin tanárom, Kilián István, későbbi professzor öblösen kacagna, ha hallaná apokrif fordításomat: „inauguráció = bemadárjóskodás”. Levezetés: au = madár, szóösszetételben; augur = madárjós, augurálni = madárjóskodni; in = ba-be. Tehát akkor mit is jelent az inaugurál kifejezés? Hivatalos fordítás: felavat, felszenttel, személyt beiktat. Tehát, olyan ez, mint az angol nyelv a régi kedves rendőrviccem szerint: „az van a dobozra írva, hogy JAM, ezek itt úgy mondják, hogy DZSEM. Megkóstoltam: oszt csak lekvár volt benne…” Vasárnap már a vízcsapból is a beiktatás készülődése folyt. És akkor estefelé nálunk megdördült az ég!
Megszólalt egy „felsőbb instancia”
Megjelent 3 fejezetben a Belügyminisztérium közleménye arról, hogy a Magyar Orvosi Kamara (lop) csal és hazudik. Egykori alelnökük, L.R. a lopást is megnevezte, miután felháborodottan kilépett az elnökségből és a kamarából. Ez a dallam elég hamar eltűnt a médiumokból, de se magyarázat se bocsánatkérés, csak úgy abbamaradt.
Közben a MOK a tiszteletre méltó bélyeggyűjtőkkel és az egyesületi gittet rágókkal egy sorba lett visszabombázva, jog és felelősség nélküli egyesületté. Volt egy szép pillanat, amikor az orvosok jelentős része, kétharmada, vagy talán több is, visszalépett a megszűnt szervezetbe és még a megemelt tagdíjfizetést is vállalta.
Azóta a MOK új, majd nagyrészt újraválasztott elnöksége jog és hatáskör nélkül próbálja képviselni az orvosok és betegeik vélt vagy valós érdekeit.
Kicsit kopottas eszközökkel, miközben minden mondatot azzal kezdenek, hogy semmi közük a pártpolitikához, a szóbeli és pláne az írásbeli megszólalásaik a pártok által használt nyelven történik. Sajnos, a politikai rendszerváltozás után megjelent egy sajátos kommunikációs forma, stílus, amit a politikai pártok használnak főleg egymással szemben. Dicséret szinte csak öndicséret formájában létezik, a kritika pedig a mindenkori hatalom ellenzékét támogatja. Ilyenkor mit tegyen egy jószándékú szakember vagy szakmai szervezet? Vagy hallgat, vagy gyanúba keveredik.
Persze, hogy megtévesztik a szegény Belügyminisztériumot, akik a kormány nevében felügyelik és képviselik ezt a gondokkal terhelt ágazatot. Valódi ellenfélnek, hatalmukra veszélyes pártnak definiálják a MOK-ot, és adnak a „képes felükre” minden jót, ami a csövön kifér.
Közben mindkét fél a kozmikus sértődés boldogtalanságának jegyeit mutatja. Meg kellene próbálni egy új világot. Egy olyan együttműködést, amelyik mindkét félnek érdeke. Ez lenne az orvosok helyzetének és a betegek helyzetének javítása.
Ám a csetepatét nagyon hamar elhalványították a hétfői nap eseményei. Érdemes elolvasni Donald Trump beszédét, amit a beiktatásán mondott. Számos részében az eddig nem működő közösségek, szervezetek együttműködését, közös erőfeszítéseit javasolja Amerika felemelkedése érdekében. Ennyit talán a magyar egészségügy is megérdemelne.
Trumphétfő
Eljött Donald Trump nagy napja, január 20-a hétfő. Véletlenül vagy szándékosan ez Martin Luther King Day, azaz emléknap is.
Az élményekre éhes világközösség a képernyők előtt elandalodhatott a ceremóniákon, a szereplők viselkedésén, a first lady káprázatos megjelenésén. A helybéliek és a látogatók ugyancsak a közvetítésekre fanyalodhattak, mert Washingtonban a hideg és a szél zárt térbe kényszerítette az ünneplőket.
A Capitolium Rotundája igazán alkalmas hely egy ünnepségre, és zsúfolásig tele volt vendégekkel. Még élő elnökök, világi és egyházi méltóságok, képviselők, külföldi celebritások. Néhány dal, beszéd, eskütétel majd a nap fénypontja, az új elnök programadó beszéde.
A máskor sokat grimaszkodó, talán bohóckodásra is hajlamos ember meglepően komoly és összefogott volt. Fantasztikusan ügyesen keverte a tényeket, a nem ritkán radikális változások bejelentését és a jelenlévők érzelmeit, egy fényes jövő felfestésével.
Engem sok minden meglepett, itt csak néhány példát villantok fel:
• Kilép a párizsi klíma egyezményből. Az ok nyilvánvaló. Fel akarja pörgetni Amerika fosszilis energiahordozókban bővelkedő piacának hasznosítását. Támogatni akarja a belső égésű motorokkal operáló amerikai autógyártást és autópiacot, szemben a villanyautókkal.
• Felfüggesztené azt a régi, 1868-as alkotmánykiegészítést, hogy az USA-ban született gyermek automatikusan amerikai állampolgárságot kap. Mert így az illegális migránsok jutnának előnyhöz. Ma este úgy hallom, ezt a rendeletet egy bíró ideiglenesen felfüggesztette.
• Keményen kritizálta az USA közegészségügyi rendszerét: „Olyan közegészségügyi rendszerünk van, amely katasztrófa idején nem teljesít, mégis több pénzt költünk rá, mint bármelyik ország a világon.” Ehhez kapcsolódóan közölte, hogy kilépnek a WHO-ból, amelynek eddig a legnagyobb fenntartói voltak. Beszéde egyik fejezetében köszöntet mondott a „feketéknek” és a spanyol ajkú embereknek, akik őt támogatták a választáson. Elfelejtette volna, vagy nem is tudta, hogy a WHO tevékenységének jó része a szegénységgel és járványokkal küzdő Afrikában zajlik? Csak tudja, hogy akiket választóiként köszöntött, a „feketék” történelmileg Afrikából származnak? Neki még emlékeznie kellene, az amerikai pop, rock és country énekesek fantasztikus produkciójára, ami pont 40 éve készült, és az „USA for Africa” címet viselte. Mi 1985-ben, itt a vasfüggöny mögött tátott szájjal és meghatva néztük a hatalmas erejű produkciót, amelyet a csodálatos afroamerikai sztárok mellett Amerika minden jelentősebb előadója jegyzett. Bennünket a magyar gyökerű Paul Simon „képviselt”.
Csütörtök: fortélyos félelem igazgat?
Kora reggeltől Magyarország megdermedt. Rettenetes terrorfenyegetést kaptak egyes középiskolák. Többnyire Budapesten. Számuk óráról órára nőtt, estére elérte a háromszázat. Szerencsére valódi terrorcselekmény nem történt. A hatóságok hatalmas erővel szálltak rá a feladatra, elsősorban az iskolák és a gyermekek biztonsága állt a középpontban. A fenyegetés eredetéről számos teória, találgatás tartotta lázban a médiumokat és a közvéleményt. Biztosat még nem tudunk. De amilyen szörnyűségek történnek a nagyvilágban, semmit se zárhatunk ki teljes biztonsággal. Nagyon nehéz ezzel szembenézni.
Miniszterelnök úr pénteken győzelmet hirdetett és biztonságot ígért. Mindannyiunk érdekében kívánjuk: legyen igaza.
Davos
Hétfő óta zajlik Davosban a híres Világgazdasági Fórum. Szinte minden ország ott van, egyesek magas szinten képviselve. Csütörtökön Donald Trump is megjelent egy konferencián, videoképen, élő adásban. Programjának protekcionista elemeit vázolta, a kissé elhűlt közönségnek. Nekem az az idézet jutott eszembe: „írás a falon”. „Mene, mene, tekel, fárszin”. Ma este, az ismert elemző, Pascal Lamy ezt így magyarázta: Két elefánt van a világgazdaságban, az USA és Kína. Mindkettő elégedetlen a helyzetével. Mindkettő változást akar. Egyelőre „csak” azt nem tudjuk, mit?
Epilógus
Pénteken azután minden médium, minden szerkesztő és szakértő a bőség zavarával küzdött. Lett is akkora kakofónia, hogy aki tehette, kimenekült a lakásából. Hosszabb idő óta simogatóan enyhébb levegő, és itt-ott egy kis felcsillanó napsütés oldotta az előző napok-hetek nyomott hangulatát.
Mintha a természet üzenni akarna: emberek, ne adjátok fel a reményt!
(Nyitókép: Donald J. Trump beiktatási beszéde 2025. január 20-án, a washingtoni Capitolium épületében. Forrás: U.S. Department of State)
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!