„Mit hoz a politika az egészségügynek?” – teszi fel a kérdést dr. Szepesi András legújabb jegyzetében.
Írhattam volna idézőjelek nélkül. De akkor magam is beszállhattam volna a politikusok egyik kedvenc társas játékába, miszerint: az ellenfelük korrupt, visz mindent, ami mozdítható és még azon túl is. Ők pedig kimondva kimondatlanul: tisztakezű szentek.
Politikai „nagyhét” Európában
Tulajdonképpen várható volt, hogy az Európai Unió soros elnökségét megkezdő Magyarország belépése, a feladatot képviselő Orbán Viktor magyar miniszterelnök bemutatkozó fellépése fel fogja szítani a vita, a politikai konfrontáció lángját. A COVID első nagy támadássorozatát jól-rosszul túlélt közösség, az orosz-ukrán háború szomszédságában, az afrikai és kelet-ázsiai reménytelen szegénység által hajtott, embercsempészek és politikai manipulátorok erős üzleti érdekeltsége mellett menedzselt migráció nyomása alatt tele lesz feszültséggel, ami a politikában is lecsapódik. Ezt tovább súlyosbítják gazdasági válságtünetek, az itt működő politikai pártok ellentétes érdekei, az uniós választások után kialakuló helyzet következményei.
Kedves Olvasóim!
Ne ijedjenek meg, nem megyek át politikai elemzőbe, akkor se, ha a feladat csábító. Csak finoman jelzem, én is figyelek. Egyfelől, vannak már ott elegen, alig férnek el a képernyőkön és a közösségi felületeken, másfelől engem megingathatatlanul a közpolitikák egyetlen szegmense érdekel: az egészségügy. Persze az „holisztikusan”, az érintkező szakterületekkel a szociális ellátással és az oktatással együtt. Az oktatással sokkal szélesebb körben, mint az orvos és szakdolgozó, vagy a szakmérnök, szakjogász és szakközgazdász képzés-továbbképzés.
Itt is megjegyzem, bár már szinte közhely, hogy a tudományos és technológiai kutatás-fejlesztés egyik csomópontjában álló egészségügy folyamatos fejlődése miatt, az itt dolgozókra „lifelong learning”, élethosszig tartó folyamatos tanulás vár. Ezeken túlmenően, a feltűnően rossz egészségi mutatók miatt Magyarország hatalmas egészségmegőrző, egészségfejlesztő program szükségleteit jelzi.
Egészségmegőrzés versus gyógyítás
Nem véletlenül állt e hét politikai kakofóniája közepette az egyik lap újságírója rendelkezésére Takács Péter államtitkár, hogy elmondja, milyen tervek mentén milyen hatalmas program vár a magyarokra, hogy a lehetséges legjobb egészségi állapotba jussanak, és szinte ok nélkül keljenek át Kharón ladikján a másvilágra, pozitív magatartásukkal kiérdemelve, hogy az a Paradicsom legyen, és nem a Purgatórium. („Allah ist groß!” – mondják ilyenkor cinikus német barátaim, a sok dohányzó török és egyéb muszlim vendégmunkás füstjében aggódva.)
Viccelődök itt, a temetők meg üresek – mondhatja az egyszeri magyar polgár. Pedig a Takács-interjú a megszokott kincstári szövegekhez képest árnyaltabb, sokrétűbb.
A korai és értelmes orvoshoz fordulástól a közösségi edukációs programokig sok mindennel egyet lehet érteni. Még az életmódváltással is, de itt azért két dologra jobban kellene figyelni. A felnőttkorban elkezdett életmódváltás eredménye csak évek vagy évtized(ek) múlva mutatkozik. Erre építeni a jelenben kapacitáscsökkentést, az önmagunk és a laikus kormányzat becsapása lenne. Azért is veszélyes, mert évtizedre előre ma nem lehet teljes biztonsággal megjósolni a demográfiai folyamatokat, a járványokat, de az orvosi technológiák fejlődését sem. Másfelől: a jelenben el kell látni minden beteget. A sürgőseket különösen odafigyelve, mert itt a rossz szervezés, de a szűkösség is életekbe kerülhet. A programozhatókat is belátható és tapasztalati időn belül, mert ezeket életmódváltással nem lehet meggyógyítani.
Segítség! COVID!
Furcsa érdektelenség veszi körül az újra felbukkanó, egyre inkább járvány képét öltő jelenséget. Rendszeresen mérik a vírus örökítőanyagát a szennyvízben, és mára már országosan kimutatható és elég magas koncentrációban. Másfelől az alapellátó és egyéb szolgálatok jelentik a tünetekkel jelentkező betegek szaporodását. Egyre jobban aggódom. Ez a mutáns állítólag nem olyan gyilkos, mint az első volt, de azért az idősekre és a krónikus betegekre veszélyes. Aki elkapta, azok közül egyesek komoly tünetekről adnak számot. Oda kellene figyelni a bentlakásos szociális intézményekre, mert ott életkori okokból az előző járvány is komoly pusztítást végzett.
1) Hiányolom Müller Cecília országos tisztifőorvost a képernyőkről.
2) Kicsit hiányolom mellőle a két snájdig rendőrtisztet, mert olyan jól mutattak a „kaspóban” állva és megnyugtató volt a jelenlétük.
3) Hiányolom a rendszeres megelőzési tanácsadást, ami még a hagyományos influenza ellen is jó.
4) Hiányolom a gyógykezelési, és orvoshoz fordulási tanácsokat.
Sok mindenről lehetne még írni, de most érjük be ennyivel.
Várom a további adatokat a fővárosi ügyeletről. Az eddigi apokaliptikus jóslatok nem teljesültek.
Az állami és a magánszolgáltatók közötti „senkiföldje” átmenetileg csendes. Jövő év végéig az állam tervezi visszavenni a feladatot a CT és MR magánszolgáltatóktól.
Változtat a kormány a finanszírozási szabályokon, hogy azután a szolgáltató rendszeresen is változtasson. Friss jogszabály jelent meg.
Lesz miről írni, beszélgetni a következő hetekben is.
Most fog eldőlni, hogy mit hoz a politika az egészségügynek?
Érdemes figyelni!
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!