• nátha
    • Vazomotoros nátha – lehet, hogy ettől szenved hetek óta?

      Vazomotoros nátha – lehet, hogy ettől szenved hetek óta?

    • Ha a koronavírus nem lenne elég: épp mindenki náthás

      Ha a koronavírus nem lenne elég: épp mindenki náthás

    • Matematikai modellezés szerint náthává szelídülhet a koronavírus

      Matematikai modellezés szerint náthává szelídülhet a koronavírus

  • melanóma
    • Egyszerű módszer a melanoma korai felismerésére

      Egyszerű módszer a melanoma korai felismerésére

    • Bőrrák megelőzés – praktikus tanácsok

      Bőrrák megelőzés – praktikus tanácsok

    • Melanoma: kevés ismeret, késői diagnózis

      Melanoma: kevés ismeret, késői diagnózis

  • egynapos sebészet
    • Megduplázódott az egynapos sebészeti ellátások aránya

      Megduplázódott az egynapos sebészeti ellátások aránya

    • Egynapos sebészetet adtak át Karácsony Gergelyék

      Egynapos sebészetet adtak át Karácsony Gergelyék

    • Új fejezet a műtétben, diagnosztikában Szabolcsban

      Új fejezet a műtétben, diagnosztikában Szabolcsban

BREAKING NEWS

„Egészségügy: ez az egyetlen menedék a betegek, a megrendült egészségű emberek számára” – dr. Szepesi András jegyzete.

MAGYAR KÓRHÁZ 4. – elhalasztva

Vannak fontosabb gondolatok: Breaking News.

Az elmúlt napokban a minisorozat folytatására készültem. Nagyon vártam, hogy valami megjelenik az államtitkár által jelzett átalakítási programról. Mivel ezt a kormánynak nem sikerült megtárgyalnia, nem került ki sem a szakmai, sem a civil nyilvánosság elé. A Kormányinfón Gulyás Gergely egyetlen félmondatban hozta szóba az egészségügyet (egy mondatban a szociális intézményekkel): rájuk nem érvényes a 18 fokos temperálási-fűtési szabály. Nagyon helyes.

Pénteken reggel miniszterelnök úr sem szólalt meg. Elgondolkodtam. Értem a prioritását a kormánynak, legyen fűtés, energia a vállaltoknak, legyen ennivaló a lakosságnak, és jusson is hozzá, az infláció és az áremelkedések gyorsuló spiráljának nyomása alatt.

Nem kell nagy jósnak lennem, hogy hamar be fog jönni harmadik prioritásként az egészségügy és benne a kórházak. A vírusmutánsok itt fenekednek körülöttünk, jön a szezonális influenza és még ezek mellett is el kell látni évente több tízmillió járóbeteget és átlagosan 1,5-2 millió fekvőbeteget. Nagy szükség van a mentőkre, a gyógyszertárakra, a teljes rendszerre. Ha jön új oltóanyag, akkor milliókat kell beoltani, immunizálni, amúgy a többi feladat mellett. És akkor minden szem az egészségügyre szegeződik, mert ez az egyetlen menedék a betegek, a megrendült egészségű emberek számára. Remélem, a jövő hétre mindez nyilvánvalóvá válik az illetékesek számára, és akkor folytathatom szakmai sorozatomat.

Rendkívüli hír következik, adásunkat megszakítjuk

Ez már a médiumok világa, a digitális társadalom életjelei.

A most elmúló héten kétszer is megállt egy pillanatra a világ információs gépezete. Moszkvában eltemették Mihail Gorbacsovot, a Szovjetuniót irányító kommunista párt utolsó főtitkárát, és az akkor még egységes Szovjetunió első elnökét.

Csütörtök este egy pillanat alatt bejárta a földgolyót egy várható, mégis megrendítő, szomorú hír: életének 97., uralkodásának 71. évében elhunyt II. Erzsébet, „a Királynő”, Nagy-Britannia alkotmányos uralkodója, aki a brit világbirodalom lassan zsugorodó maradványában a Nemzetközösségben is uralkodóként tiszteltek.

Két rettenetesen különböző sors, fényévnyi távolságban mozgó életpálya, mégis mindketten markáns nyomot hagytak a ma élők emlékezetében, de azt is írhatom, hogy a világunk mai arculatán, működésén.

Gorbacsov, Mihail Szergejevics

91 éves korában hunyt el az a politikus, akinek a Szovjetunió és Oroszország népei a békés, vértelen rendszerváltást köszönhették. Miközben ezért az egész világon tisztelték, saját népe megharagudott rá. Az ő számlájára írták azt a felkészületlenséget, rengeteg tragédiát, amit a Szovjetunió felbomlása, majd az utódállamok társadalmi-gazdasági rendszerváltozása okozott.

Az egyszerű emberek nem értették, az értelmiség vagy nem tudta vagy nem akarta elmagyarázni, hogy még a ma virágzó, példaképnek tekintett kapitalista országokban, 100-150 évvel ezelőtt hasonló folyamatok játszódtak le. Az „eredeti tőkefelhalmozás”, az emberi önzésre, kegyetlenségre alapozott vagyonszerzés nemcsak a politikai gazdasági, gazdaságtörténeti könyvek lapjain történt, hanem az életben is ilyen. Meg lehetett volna ezt úszni? Lehetett volna kevésbé romboló, ember ellenes? Ezeken a kérdéseken még sokan s sokáig fognak vitatkozni. Ha nem is olyan mértékben, de nálunk is sok hasonló dolog történt. Mégis, mi magyarok mit köszönhetünk Gorbacsovnak?

1989 nyarán, az akkor még erős birodalom árnyékában, a szovjet csapatok jelenlétében kiengedhettük az NDK-ból menekülők tömegeit Ausztria felé. Gorbacsov tudott róla, de nem akadályozta meg. Talán ez volt a jel, hogy megváltozik a világrend. Néhány évig jó volt magyarnak lenni Nyugat-Európában, mert mindenki erről beszélt. Majd a megszálló hadsereg is elhagyta az országunkat, utolsónak a Ukrajnában élő idős katona, Silov altábornagy baktatott át a Tisza hídján, élő jelképeként egy korszak végének.

Gorbacsovnak nem járt állami temetés, hiszen ezt a tömegek nem vették volna jó néven. Családja, tisztelői helyezték örök nyugalomra, szeretett felesége, Raisza mellé a Novogyevicsi temetőbe. Így „úszta meg”, hogy ne temessék a Kreml falába, több száz szovjet-orosz politikai vezető mellé, akik közül sokakkal ez az ember nem vállalt volna semmilyen közösséget.

Ha Moszkvába látogatnak okvetlenül nézzék meg a szépen rendben tartott kolostort és a temetőt. Én egy véletlennek köszönhetem, hogy még 1970 nyarán meglátogathattam, de máig felejthetetlen emlék.

Malaya Pyrogovskaya ulica, egyetemi kollégium. Itt laktam néhány évfolyamtársammal egy hónapig (a spártai körülményeket erről mintázhatták), amíg sebészeti gyakorlatra jártunk Borisz Petrovszkíj klinikájára. Az utca végén van a Novogyevicsi kolostor és temető. A Kreml után Moszkva második legjelentősebb műemléke. A temető a Kerepesi temető és Farkasrét különleges keveréke. Sok mindenki, akik az elmúlt öt évszázadban fontosak voltak az orosz, majd szovjet birodalom számára, itt nyugszanak. Művészek, tudósok, írók, költők, filmesek, sportolók, egy nemzet kiválóságai.

Az orosz-ukrán háború és a világpolitika furcsa hatása, hogy számos nemzet képviselői, akik sokat köszönhettek neki, nem jelentek meg a búcsúztatásán. Örülök, hogy Orbán Viktor megtette, emlékezve egy emberre, akinek a mi sorsunkra is jelentős hatása volt.

Nyugodjon békében, Mihail Szergejevics!

II. Erzsébet királynő, államfő, immár örökre egy korszak ikonja

Kisiskolás koromban, keresztapámtól örököltem egy bélyeggyűjteményt. Ebben láttam először egy bélyegsorozatot a fiatal királynő portréjával. Akkor döbbentem rá, hogy királynők nemcsak a mesékben vannak.

1952-2022-ig uralkodott. A véletlen, vagy maga a sors vezette a trónra? Édesapja bátyja volt a király, VII. Edward néven. Erzsébetre és családjára hosszú vidám gondtalan hercegi élet várt. És ez változott meg egy pillanat alatt a király lemondásával, aminek következtében hirtelen, a súlyos beszédzavarral küzdő atya került a trónra, és Erzsébet, Wales hercegnőjeként, az utódlás első helyére.

Együtt élték át a II. világháborút, amelyben a hitleri birodalom első célpontja volt Britannia leigázása. Fényesen helytálltak, és ezt a népeik és a világ soha nem felejtette el. VI. György király korai halála után, a ragyogó külsejű fiatal asszony hirtelen egy hatalmas és gazdag ország és egy világbirodalom élén „találta magát”. És helytállt. Most már nyugodtan mondhatjuk, örök például a demokratikus állam és az alkotmányos monarchia történelmi szerepének.

Kiváló jelleme, személyes tulajdonságai mellett megtalálta igazi társát, akire támaszkodhatott. Ez is egy tündérmese, ahogy a 13 éves kislány beleszeretett a rendkívül elegáns tengerésztisztbe, aki ugyan görög és dán királyi hercegnek született, de a korabeli politika viharai végigkergették a kontinensen, hogy a végén a brit haditengerészetnél találja meg a hivatását.

Négy gyermekük született, hogy igazi családként is élhessenek, miközben Erzsébet feladatai komoly teherként nehezedtek rájuk. Kitartott 70 évig a posztján, miközben Britannia és az egész világ megváltozott körülöttük. 15 miniszterelnök „szolgálta”, kezdve a második ciklusát töltő Winston Churchillal, befejezve Liz Truss miniszterelnöki felkérésével. És ez a kép örökre velünk marad. 48 órával a halála előtt, a megtört, lefogyott idős asszony, kedves mosollyal az arcán kezet fog a leendő vezetővel. A kezén látszanak az infúziós kezelés bevérzései, az ujjain látszanak a keringési zavar jelei. És teljesíti a kötelességét, mert ezt vállalta több mint 70 évvel ezelőtt. Megható látvány.

Csütörtök kora este óta minden médium, minden politikai vezető, elemző, kortárs róla beszél. A világ minden nyelvén mesélik élete történetét, mutatják fényképeit, filmjeit, videóit. Közöttük művész és dokumentumfilmeket. Mintha az egész világ nemcsak Erzsébet királynőtől, hanem saját múltjától, egy hatalmas korszaktól venne búcsút, amelyik a II. világháború utáni regenerációval és újraéledéssel kezdődik, és napjainkban egy kezdődő világgazdasági válsággal és regionális háborúval folytatódik.

Egyszer Magyarországon is járt. 1993-ban még tartott a rendszerváltás, a felszabadulás öröme, eufóriája. Egyértelmű, hogy biztatni és köszönteni jött, egy régi alkotmányos monarchia képviselőjeként, egy nagyon régi parlamenti demokrácia államfőjeként egy fiatal, újraéledő demokráciát. Akkor tudtuk meg szélesebb körben, hogy ükanyja, Rhédey Klaudia grófnő révén még származása szerint is van egy kicsi köze hozzánk.

Addig csodáltuk, akkor megszerettük.

Két mondatát azóta is féltve őrzöm, és nem kell magyaráznom, miért:

„Csodálattal és örömmel figyeltük mindazt, amivel a magyarok a tudomány, a zene, a művészetek és az irodalom világát gazdagították.”

„Mert önöknek joguk van hozzá, hogy elfoglalják helyüket az európai történelem és kultúra fő áramában.”

Ezt a magyar parlamentben mondta, a nemzet és a világ szeme előtt.

Nyugodjon békében, Her Majesty! Sok egyéb nemzet mellett a magyarok is szívükbe zárták felejthetetlen emlékét.

Magántörténet

Miközben a világ gyászolja a nagy embereket, addig számtalan család búcsúzik a világ számára névtelen szeretteitől. A mi családunk is elköszön egy kiváló asszonytól, aki végigküzdötte a XX. század utolsó és a XXI. század első harmadát. Két gyermeket nevelt, felsőfokú diplomával engedte őket ki a nagyvilágba. Négy unokának örülhetett, egyikük a már egyetemista közös unokánk. Ha szerencsésebb csillagzat alatt, jobb helyre születik, ő is élhetett volna még 10-15 évet. De egyszerűen elfáradt. Tőle a napokban veszünk búcsút egy miskolci temetőben. Pompa és híradás nélkül. De szívünkben visszük tovább az emlékét, a szeretetét, a mosolyát.

Himnusz

200 éves a magyar Himnusz. Kölcsey Ferenc szívszorító szövege, Erkel Ferenc ihletett dallama. Jelkép, nemzeti imádság. Ha egy magyar meghallja, azonnal reagál. Megdöbbentő ereje van. Megérint, felemel, összeköt. A zsarnokok tiltani szokták. Számos országban még ma is. Hiszen a magyarok mintegy harmada diaszpórában él. Nagy részük Trianon után került idegen országba, anélkül hogy kimozdult volna szülőfalujából, városából. Másokat a szegénység, a kilátástalanság üldözött szerencsésebb országokba, de az ellenséges politikák is többször kényszerítették ki számosak kivándorlását. Ám ha meghallják a himnuszt, egyként állnak meg, valami furcsa erő járja át őket. Aki már látott olimpián vagy más sporteseményen a dobogó legfelső fokán állni magyar sportolót, miközben szól a himnusz, és felkúszik az árbocra a háromszínű zászló, még a legkeményebbek szemében is megcsillan egy könnycsepp.

Egy ma már kedves történet: A hatalma csúcsán álló Rákosi Mátyás egy ünnepségen felkérte az akkor élő legismertebb magyar zeneszerzőt, Kodály Zoltánt, írjon a magyaroknak egy új himnuszt. Kodály, akkor éppen a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, szárazon válaszolt a diktátornak: „Jó a régi”. Neki lett igaza.

Mi mást kívánhatunk a magyaroknak, egymásnak 2022 gondokkal, veszélyekkel terhes őszén, mint a Himnusz könyörgését: „hozz reá víg esztendőt”.

 

(Nyitókép: II: Erzsébet a Kisegítő Területi Szolgálat altisztjeként egy mentőautó előtt 1945 áprilisában. Forrás: Imperial War Museum.)

Legolvasottabb cikkeink