Nincs az a modern információs technika, amely a helyi szintű döntéseket pótolni tudná.
Nem a tulajdonváltásra, hanem a hiányzó egészségszervezés megvalósítására akart megoldást keresni a Semmelweis Terv, fogalmazott az IME szerdai konferenciáján Gaál Péter, az SE Egészségügyi Menedzserképző Központjának vezetője, aki részese volt a tervet készítő csapatnak. Egyelőre túl nagy hangsúly van az államosításon, aminek ugyanakkor kevés kézzel fogható eredménye mutatkozik. Nem sikerült kiszűrni a helyi érdekeket, mint mondta: „a tulajdonosváltás nem szigetelte le a rendszert", vagyis a helyi lobbik ereje továbbra is megmaradt a centralizált rendszerben. Mindezen túl az állami tulajdonlás sem garantálja, hogy a kórházak élére hozzáértő vezetők kerüljenek, tette hozzá. Hiába dolgozik sokat a GYEMSZI a rendszer egységesítése érdekében, ami rengeteg időrabló pepecs munkával jár, nem tudnak látványos javulást, eredményeket elérni, a túlzott centralizáció pedig rugalmatlanná teszi a rendszert.
Több figyelmet a járóbeteg-ellátásnak!
Gaál arra is felhívta a figyelmet, hogy nincs az a modern információs technika, amely a helyi szintű döntéseket pótolni tudná, s hogy mennyivel veszélyesebb a szervezeti integráció a visszafordíthatatlan károkozás miatt, mint a funkcionális integráció, amelyet bármikor vissza lehet vonni különösebb károk nélkül.
A járóbeteg-ellátás nem kapott kellő hangsúlyt eddig, pedig meglehetősen nagy hatékonysági potenciál rejlik az ellátásban, miközben jelenleg a finanszírozási ösztönzők indokolatlanul a magasabb szintű ellátás felé tolják a rendszert. Könnyebb lenne az átalakítások megvalósítása is, ugyanis sokkal kevesebb pénzből javulhatna a hozzáférés lehetősége a betegek számára. Ha az egészségszervezés kapna hangsúlyt, akkor még a szűkös források közepette is eredményeket tudna felmutatni a járó-szakellátás. Ráadásul van még fejlesztési forrás az uniós támogatásoknak köszönhetően, és a járóellátás menekülő út lehet a kiskórházak számára, amire még nincs vonzó példa.
Szerencsésnek tartotta, hogy nem tették kötelezővé az államosítást, s ezzel együtt az önálló rendelők kórházakhoz való integrálását. Fennáll ugyanis annak a veszélye, hogy az egyébként kórházban dolgozó, de szakrendelést is végző orvos abban lesz érdekelt, hogy a beteg definitív ellátását ne a járó-, hanem a fekvőbeteg-ellátásban végezze el.
Nem lefutott ügy az államosítás
Bár a konferencián Pásztélyi Zsolt, a Medicina szakellátási szövetség elnöke nem hivatalos adatokat közölt az önkormányzatok döntéséről, miszerint tudomásuk szerint a válaszadó közel százharminc önkormányzatból csak tizenegy akarja átadni a rendelőjét, Pál Miklós, a dunakeszi rendelőintézet igazgatója úgy vélte: nem biztos, hogy lefutott ügy az államosítás. Később is odaadhatják a rendelőjüket a helyhatóságok, nem kell a döntést elkapkodniuk.
Az egészségügy pénzügyi-gazdasági helyzete csak akkor javulhat tartósan, ha a gazdasági növekedés üteme jelentősen javul, fogalmazta meg az egyik alaptételt Bodrogi József egészségügyi közgazdász. Erre azonban nem sok remény van, ugyanis ha az elmúlt tíz évet nézzük, akkor sereghajtóként csak 7,8 százalékkal emelkedett a GDP-nk, ugyanakkor a KSH előzetes számításai szerint 2012-ben 1,7 százalékos csökkenést szenvedett el az ország, és a vártnál nagyobb mértékben, 3,9 százalékkal visszaesett a belső fogyasztás, a foglalkoztatottság pedig nagyon alacsony.
Intézmények átalakulóban - közel a megoldás
Hét esztendeje áll a pénz az ablakban
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!