FOGY AZ IDŐ…

Ismét eltelt egy hét, anélkül, hogy az egészségügy napjainkat szétfeszítő problémáiról, vagy a közeli és távoli jövő érdemi megoldási lehetőségeiről az ágazat irányítóitól bármit hallottunk volna.

Pedig az egész hét folyamán nagyon figyeltem. Volt maratoni parlamenti vita. Számos nemzetközi esemény, még Washingtonban is. Pénteken reggel, friss forró kávéval a csészémben a rádióra tapadtam, hátha miniszterelnök úr bejelent valamit…

Nincs hír a számunkra. Mit írjak Kedves Olvasóimnak, akik szombaton reggel, ugyancsak kávé mellett szeretnék olvasni a jegyzetemet, hátha segítem a tájékozódásukat?

Árnyékok

Pedig a világban sok minden történik, és számos dolog vet fenyegető árnyékot a magyar egészségügyre, és így az egész társadalomra. A távolabbi külvilágban a SARS-Covid újabb és újabb mutánsai, rekombinánsai keltenek izgalmakat, közöttük az eddigi immunitásunkat teljesen kikerülni képes változat.

Egyes országokban már a hagyományos influenza is „nyomul”, és ha párhuzamosan fertőződik valaki az enyhe Coviddal és az influenzával, (sőt akár további baktériumokkal) az halálos kombináció lehet. Oroszi Beatrix foglalta össze ezt a napokban, érdemes figyelni rá.

Hadd szóljak egy jó szót a kormány mellett, úgy tűnik időben és kellő mennyiségben és korszerű minőségben gondoskodtak influenza elleni oltóanyagról. Hogy rosszat is mondjak, egyelőre harmatgyenge kommunikációval. Lassan jó lenne a nyilvánosság elé küldeni az Országos Tisztifőorvos Asszonyt, részben, hogy értelmezze a helyzetet, másfelől beszéljen a védekezésről, de azt is mondhatnám, hogy tréningezzen (mai szóval „gyúrjon”) a várható szezonális járvány kormányzati kezelésére.

A történelem figyelmeztet

Persze, jobb lesz, ha vigyázok a stílusomra. Tegnap volt az évfordulója, hogy egy jelentős orvost, teológust, filozófust, azaz polihisztort Genfben nyilvánosan megégettek. Ugyan nem az orvosi munkájáért, vagy azért a felfedezéséért, hogy (W. Harveyt 100 évvel megelőzve) felismerte a kisvérkör jelentőségét, hanem azért mert beleszólt kora politikai harcaiba.

Szervét Mihály, Miguel Serveto spanyol születésű, ma úgy mondanánk európai polgár volt. Beszorult a katolicizmus és a reformáció közé. Hasonlított a későbbi Semmelweisre. A véleményét keményen, harsányan hirdette, a vitapartnereket durván alázta. A spanyol inkvizíció elől még el tudott menekülni, de Genf város hatóságai Kálvin nyomására elfogták, és ha már ott van, „egy füst alatt” máglyahalálra ítélték, amit 1553. október 27.-én végre is hajtottak. „Csillag a máglyán” – Sütő András megrázó drámája állít emléket neki, és annak a kornak, amelyik számos elemében hasonlít a maira.

A fenti kis történettel nem a reformáció értékét akarom kisebbíteni, csak az akkori helyzet bonyolultságát jelzem. 500 év után a reformáció már tisztán áll előttünk, értékei, hozadéka a hívők és a történészek számára is fontosak.

Napjaink történelme

Korunkban már nem a vallások és egyházak szembenállása, hanem együttműködése, az emberi értékek és életek védelme áll a középpontban. A közelünkben zajló háború váratlanul új helyzetet teremt a hívők és egyházaik számára, mert a segítés ősi parancsa mellett kénytelenek „bekiabálni” a politikusoknak: a „nép” azért választja meg őket, hogy békét teremtsenek.

Ehhez szinte kizárólagosan minden eszköz a kezükben van. Hogy ennek kellő nyomatéka legyen, az idős és nem teljesen egészséges Ferenc pápa a személyes közvetítése mellett a béketárgyalások helyszínének felajánlja a Vatikánt. Szép jelképe lehetne egy történelmi megbékélésnek. Mert arra lenne szükség.

A Föld nevű csodabolygó lassan eléri népesség eltartó kapacitásának felső határát. A tegnapi és mai kizsákmányoló filozófiákkal és gyakorlattal, és ami vele jár, a drámai és veszélyes környezetszennyezéssel tovább rövidíthetjük az életciklusát. Az emberiségnek valamilyen „új szövetségre” van vagy lenne szüksége, hogy már utódaink életében ne kezdődjön el egy olyan hanyatlás, amelyik élhetetlenné teszik ezt a még ma is jórészt gyönyörű világot.

„Kicsiben” ez Magyarországra is érvényes.

Reform a „vérzivatarban”?

Ahogy elnézem a miniszterelnök és a kormány harcait a külvilágban, és a külvilág hatásait a magyar gazdaságra és közvetlenül az emberek életére, elfog az aggodalom. Infláció, áremelkedések, a kül- és belgazdaság válságának hatása a tervezhető életünkre, akár személyes és családi egzisztenciánkra, akár az életünket körülvevő fontos intézmények, kiemelten az egészségügy működésére. Egyelőre legalább annyi vagy több a kérdés, mint amennyi a biztosra vehető, tervezésre alkalmas válasz.

Az elmúlt hetekben, de akár az elmúlt több mint két évben rengeteget foglalkoztam a magyar egészségügy helyzetével, részleteivel, tendenciáival. Rettenetesen nagy szükség van támogató, fejlesztő, stabilizáló beavatkozásokra. A mostanában kiszivárgott elképzelések valami ilyen nagyobb méretű változtatás-csomagot körvonalaztak. De ezek előkészítésének, bevezetésének komoly feltételei vannak.

Néhány feltétel a sikeres reformhoz:

Idő

Már ebből van a legkevesebb. Pedig egy komoly változtatás csomag kidolgozásához, megismertetéséhez, begyakorlásához idő kell. Hogy mennyi, az a rendszer és a külvilág állapotától is függ. Ne csak az ellátó személyzetre gondoljunk, bár egy megterhelő intézkedés csomag rengeteg feszültséget, burnout jelenségeket okozhat, hanem a lakosságra, akiknek igencsak sok változáshoz kell alkalmazkodniuk.

Konszolidáció

Több tízmilliárdos tartozással rendelkező intézményrendszert lehetetlen egy időben válságkezelésre és átalakításra bírni. Az elmúlt harminc év történelmében legalább két ízben volt már ilyen, mindkettő katasztrofális ellátási és politikai károkkal járt.

Megvalósító kapacitás

Területi igazgatási rendszer, amelyik fel van készülve a változások menedzselésére. Bocsánat, lehet, hogy én vagyok süket és vak, de nem látok ilyet.

Tranzakciós költségek

Ugyan Varga Mihály szerint jó meglepetések és növekvő bevételek is vannak a harmadik negyedévben az államháztartásban, de ezek ráfordításáról még döntéseket kell hozni.

Hadra fogható hadsereg

Az orvosok mennyiségi és minőségi hiányáról sokat tudunk. De a szakdolgozók és kisegítők valóságos helyzetéről kevesebbet. Ha nem vettek is részt a vezető egészségpolitikusok a XXVIII. Magyar Egészségügyi Napokon, azért elkérhetik a MESZK elnökének előadását, amelyikben részletes, szakterületeket is bemutató statisztikát közöl a szakdolgozók létszámhelyzetéről, és az életkori alakulásról. Több mint aggályos. Alacsony létszám, idősödő korfa. Segítő beavatkozások tömegére van és lesz szükség. Jelentős béremelésre, az alap és szakképzés tudatos fokozására.

Haditerv

Ilyet könnyű csinálni, nehéz végrehajtani. Szakmai, szerkezeti, működési, gazdálkodási, ellenőrzési és irányítási szempontokból rendkívül bonyolult és méreteit, kapacitását tekintve nagy rendszerről van szó.

Parancsnokok

Mégpedig elegendő számú, működő hierarchiába rendezett, felkészített parancsnokok. Folyamatos kontroll, ami itt is nemcsak ellenőrzést, hanem valóságos információkra alapozott irányítást és vezetést jelent.

Ennyit dióhéjban.

Csendes őszi napok, kicsit fájdalmas, emlékező családi ünnepnapok érkeznek. Emlékezünk szeretteinkre, akik már nincsenek velünk. Végiggondolhatjuk életüket, a sajátunkat és tervezhetjük a közeli jövőt.

Legyen erőnk élni és túlélni!