A szaktárcánál tudják, hogy lassan kimerítik a versenypolitikai eszközöket.
A gyógyszerkassza idén kevésbé, de jövőre már egyértelműen a költségvetés gyenge pontja lesz, fogalmazott Weinhardt Attila, a Portfolio.hu makrogazdasági elemzője a Figyelő lap által ma rendezett konferencián, amely a gyógyszeripar nemzetgazdaságban betöltött szerepével foglalkozott. Mint mondta, nincs semmivel alátámasztva, hogyan jön be a remélt megtakarítás az intézkedésekkel.
Idén -10-15 milliárd forintos elcsúszás mutatkozik a tervezetthez képest a gyógyszerkasszában, erre jön még jövőre a -37 milliárd forintos kiigazítás, amit a Széll Kálmán Terv 2.0 további negyvenmilliárd forintos elvonással fejel meg. Ez utóbbival kapcsolatban semmiféle információja nincs az ágazatnak arról, mi módon akarják behajtani, kinek kell állnia a számlát.
Ez utóbbi kérdésekre a konferencián sem sikerült a kormányzati szereplőktől választ kapnia hallgatóságnak. A szakmai rendezvényen előadó Cserháti Péter helyettes államtitkár úgy vélte, a gyártói befizetési oldal jelentős túlteljesülése – a legfrissebb OEP-jelentés szerint 23 milliárd forinttal magasabb az időarányos teljesítés a tervezetthez képest – kompenzálni tudja a kiadási oldal elfutását, amely közelít az ötvenmilliárd forinthoz a Pénztár nemrégiben közzétett kimutatása szerint. Még nem lépett be a sávos visszafizetés (Cserháti szerint ez az intézkedési törvényi szabályozásra szorulna), amely leginkább jövőre fenyegetheti a gyártókat, ha ilyen mértékben szűkül a támogatás.
A drámai kurtítás miatt egyelőre nem fáj különösebben a kormányzati szereplők feje, hiszen kiderült, hogy például a hatásként fellépő gyógyszerhiányt eddig sikerült akut módon szabályozási eszközökkel a gyógyszerpiaci szereplők összefogásával megoldani. Ennek kapcsán elismeréssel szól az iparág hozzáállásáról Cserháti. Annál inkább kapott a média, amely öngerjesztő módon felesleges gyógyszerfogyasztást generál híreivel, rontva a kassza támogatáskiáramlását.
Részletesen beszámolt arról, milyen intézkedésekkel igyekeznek megőrizni a kassza betarthatóságát, így például megemlítette a generikus programot, a cukorbetegekre váró, együttműködésükre alapozó változásokat. Jelezte egyúttal, hogy tisztában vannak azzal, hogy lassan kimerítik a versenypolitikai eszközöket (generikus program), illetve azt, hogy a K+F tevékenység elszámolása sürgősen szabályozásra szorul. Szavaiból kiderült, hogy bár augusztus elsejétől él az innovatív gyártókat sújtó spanyol modell, még mindig egyeztetésekre van szükség a gyártói visszafizetésekkel kapcsolatban.
Kiemelten fontos hazai iparág a gyógyszeripar, amely diverzifikált uniós piaccal bír, az exportban pedig képes offenzívát gyakorolni, fogalmazott Gerendás János, a Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságtervezésért felelős helyettes államtitkára. Ugyanakkor a belső piacon szűkülnek a lehetőségei, holott jelentős mértékben fizet be adót a hazai költségvetésbe, és az iparágban foglalkoztatottak átlagbére a csehországival azonos – ez újabb adóbevételt hoz az államkasszának.
Hangsúlyozta, hogy a kormány stratégiai együttműködésre törekszik az iparág szereplőivel, ám úgy tűnik, a sok pozitív gondolat nem nyugtatta meg a hallgatóságot, ugyanis kérdésként vetődött fel, mikor fog egyfelé tartani, vagy valamiféle megegyezésre jutni az egészségügyi tárca, a gyógyszeripar és a gazdasági tárca. Gerendás János válaszul elmondta, hogy a konstruktív tárgyalásokban és makrogazdasági környezet javulásában bízik, ennek eredményeként csökkenhet a költségvetési nyomás. Kitörési lehetőségnek pedig a biotechnológiai fejlesztéseket látja az iparág számára.
Cserháti szerint esély van arra, hogy konszolidációs időszak következhet, mint mondta, „nem teljesen reménytelen a helyzet", igaz, tette hozzá, a 2013-as évet még valahogy túl kell élni, az ugyanis minden jel szerint kritikus esztendő lesz. Fontosnak tartotta, hogy „a kormányzat szemében javult a gyógyszeripar arculata", amire Kaló Zoltán, az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutató Központ vezetője csak annyit mondott: olyan ez, mint a pépesre vert arcú bokszoló, aki azért szimpatikus a nézőknek, mert bár összevissza pofozták, nem adja fel a küzdelmet.
Kaló Zoltán azt boncolgatta előadásában, hogy valóban sokat költünk-e gyógyszerre vagy sem. Ha a gyártói befizetésekkel korrigálnák a támogatásra fordított összeget, akkor bizony alacsony számot kapnánk, s ez a lakosság rossz egészségi állapota miatt különösen negatív eredmény: 2011-ben a GDP 1,1 százaléka, 2013-ban várhatóan 0,7 százaléka fordítódik gyógyszertámogatásra. Konklúziója szerint sem gazdasági, sem szakmai szempontokkal nem indokolható a gyógyszerkassza jelentős csökkentése.
Az iparág által képviselt gazdasági erőt Várkonyi Gáspár, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. operatív igazgatója mutatta be kutatásuk alapján. 2010-ben a közvetlenül előállított 615 milliárd forintos értéket további 448 milliárd forint hozzáadott értékkel növeli az iparág. Összességében 110 milliárd forint adót fizettek be a magyar költségvetésbe (113 milliárd forint adóból visszaigényeltek 22,9 milliárd áfát, ami az intenzív exporttevékenységüket mutatja). A K+F tevékenységre 70 milliárd forintot fordítottak, ez nyolcszorosa (!) a nemzeti átlagnak. Két éve több mint 14 ezer embert foglalkoztattak, de becslések szerint annak tovább gyűrűző hatása miatt legalább 43 ezer embernek adtak munkát. A Századvég Zrt. kutatásában 25 gyógyszercég tevékenységének hatását vizsgálták a magyar gazdaságra 2008-2010 között.
2. rész: A gyógyszeripar kulcsszereplő: a kutatás eredményeiről bővebben
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!