• nátha
    • Fújd ki rendesen! Minden a nátháról

      Fújd ki rendesen! Minden a nátháról

    • Alvadásgátló mellett a nátha terápiája sem egyszerű

      Alvadásgátló mellett a nátha terápiája sem egyszerű

    • A felsőlégúti nyavalyák könnyen megkeseríthetik a karácsonyt

      A felsőlégúti nyavalyák könnyen megkeseríthetik a karácsonyt

  • melanóma
    • Ismeri a melanoma 15 rizikófaktorát?

      Ismeri a melanoma 15 rizikófaktorát?

    • A mesterséges intelligencia az anyajegyszűrésben

      A mesterséges intelligencia az anyajegyszűrésben

    • Segítenek a szűrőkampányok a melanoma felismerésében

      Segítenek a szűrőkampányok a melanoma felismerésében

  • egynapos sebészet
    • Duplájára nőtt az egynapos sebészeti ellátások aránya

      Duplájára nőtt az egynapos sebészeti ellátások aránya

    • Két és félszer több az egynapos műtét a győri Petz-kórházban

      Két és félszer több az egynapos műtét a győri Petz-kórházban

    • Egynapos ellátási egységet adtak át a pécsi szívcentrumban

      Egynapos ellátási egységet adtak át a pécsi szívcentrumban

Hősökre minden időben szükség van!

Egészségpolitika 2020.09.11 Forrás: Weborvos Szerző:
Hősökre minden időben szükség van!

Készen állunk, hogy az új hullám szakszerű kezelésének a tárgyi, szervezési feltételeit a kórházak és a betegeik javára fordítsuk.

Érdekes előzmények után kerestem meg Dr. Bedros J. Róbert főigazgató urat. Tulajdonképpen egy jó célt szolgáló gondolat megszületését, fejlődését próbálom követni. Mint az egészségügy helyzetével, gondjaival és néha örömeivel foglalkozó portál, Semmelweis nap körül számos intézmény –így a Szent Imre Kórház - ünnepségéről is hírt adtunk. Mint egy korábbi cikkben megírtam, alig egy hét múlva újabb ünnepi meghívást kaptam, erről akkor írtam is. Azután újabb hetek múltak el, és híre jött, hogy országos mozgalommá szélesedik az, amit én helyi, regionális ügynek gondoltam. Erről is kérdeztük Dr. Bedros J. Róbert főigazgatót, az Országos Kórházfőparancsnok helyettesét, a Szent Imre Egyetemi Oktató Kórház vezetőjét, a Dél - budai Centrumkórház - projekt miniszterelnöki megbízottját.

Weborvos: Megkérem főigazgató urat, foglalja össze a díj történetét.

BJR: A járvány kora tavasz óta sokunktól kemény munkát, folyamatos készenlétet, rengeteg fejtörést követelt, stresszes helyzetek sorozatát hozta. Hiába van minden intézetnek katasztrófa terve (persze, legyünk igazságosak, ennek egyes elemei most is hasznosak voltak), azért egy pandémiára, egy ismeretlen, nehezen azonosító vírus támadására nem is lehettünk teljes körűen felkészülve. Ahogy a világ leggazdagabb országai, legfejlettebb intézményei se voltak. A Szent Imre Kórház, mint Dél - Buda vezető kórháza hamarosan a járvány célkeresztjébe került, miközben a többi sürgős beteget is el kellett látni és a szüléseket is le kellett vezetni. Én a kórházam rendkívüli helyzethez adaptálása és folyamatos menedzselése mellett lehetőséget kaptam az Operatív Törzs környezetében dolgozni, a most létrehozott kórházparancsnoki rendszer főparancsnok helyetteseként. Hát, a családom néhány hétig inkább csak a fényképemet látta, mert legtöbbször csak éjszaka kerültem haza, és akkor is próbáltam vigyázni, nehogy megfertőzzem őket.

Azután a fertőzések száma csökkenni kezdett. Semmelweis napra már kicsit kipihentük magunkat, megtartottuk a kórházi ünnepséget. Korábban is volt hiányérzetem, de itt megerősödött, hogy rajtunk, munkatársaimon kívül még nagyon sok egészségügyi dolgozó vett részt hatalmas erőfeszítéssel a betegek, a fertőzöttek ellátásában, szűrésében, de nem feledkezve meg a többi sürgősségi és gyógyító feladatról se. És ők nagyon sokan, nem voltak ott velünk az ünnepünkön, se a környék háziorvosai, se a területen működő mentősök, se a két nagy partner rendelőintézet munkatársai. Mivel a kórház természetes felvevő területei, a Dél-budai kerületek és a városkörnyék a járvány ellátási feladataiban funkcionális, működési egységet képeztek, egymással kommunikáltak, egymást és a betegeiket segítették. Valahogy méltatlan volt, hogy kimaradnak a munkájukat megillető elismerésből.

Volt még egy gondolatom, már a Semmelweis nap előtt is. Magyarországon kitüntetést hosszú időszak kiemelkedő munkájának elismeréseként szoktak adni, gyakran az életpálya végén, vagy magasabb életkorhoz köthető jubileumok alkalmával. A rövidebb távú, kiemelkedő erőfeszítéseket szinte természetesnek veszik, mind a társadalom tagjai, és gyakran az őket képviselő politikusok is.

W: És akkor az ötletet tett követte. Megszületett a „Köszönet a Hősöknek” elismerés, és mellé örök emléknek egy szépen vert emlékérem, a Szent Corona Díj. Ha jól láttam, első alkalommal a Dél-budai régió hősei kaptak elismerést. Hogy jó volt a fogadtatás, azt mi sem jellemzi pontosabban, mint Kásler miniszter úr és Horváth Ildikó államtitkár asszony személyes részvétele, pedig sok idejük nem lehetett az időpontokat egyeztetni.

BJR: Ez nekem is meglepetés és öröm volt. És egyben inspiráció, hogy tovább is gondoljam. Még tartott a kevés számú fertőzéssel jellemezhető „kegyelmi állapot”, amikor úgy határoztunk, hogy országossá szélesítjük a mozgalmat. És hogy valóban a „szakmáé” az egészségügyé legyen ez az elismerés, úgy döntöttünk, hogy egy internetes felületen bárki jelölhet „Hőst”, természetesen alaposan megindokolva. Az indoklásokat kiértékelve döntünk a cím, az emléklap és az emlékérme odaítéléséről. Ennek a történetét, előzményeit, és körülményeit összefoglaltam a www.koszonetahosoknek.hu honlap beköszöntőjében. Ebben igyekeztem a történelmi előzmények mellett megemlékezni a járvány áldozatairól, a polgárokról és az egészségügyi dolgozókról a világ minden tájáról. Ugyancsak itt lehet olvasni a hősök jelölésének könnyen teljesíthető feltételeiről.

W: Úgy tűnik, hogy a kegyelmi időszaknak egy időre most vége szakad. Itt a következő hullám, szaporodnak a fertőzések. Hogyan képzeli a folytatást?

BJR: Talán szerencsénk is van, talán helyesen kezelte az egészségügy és a lakosság a megelőzésre vonatkozó ajánlásokat, de egyelőre a fiatal fertőzöttek dominálnak, kevés még az idős, súlyos beteg. Ahogy a járvány kezdetén, a korai intézkedésekkel, most ezzel a helyzettel nyerünk néhány napot vagy hetet a felkészülés erősítésére, a megelőző intézkedések szigorítására, kiegészítésére. Ma se más a jelszó, mint tavasszal: akadályozzuk a fertőzést, laposítsuk el a járvány növekedési görbéjét, és védjük az egészségügyet, a benne dolgozókat, hogy elbírják a rájuk és intézményükre nehezedő feladatok terheit.

W: Milyen további feladatai vannak a kórházfőparancsnoki rendszerben?

BJR: A nyári csendesebb napokban felülvizsgáltuk a rendszert. Örültünk, hogy sikerült feltölteni az intézmények raktárait olyan készletekkel, amelyek egyes részei tavasszal még hiányoztak. Megbeszéltük a helyzetet a kórházparancsnokokkal, és akinek más feladata adódott, azok helyére új kollégákat neveztünk ki, külön ügyelve a felkészítésükre. Egészében azt mondhatom, hogy ez a rendszer nagyon hatékonyan lépett be a kórházvezetők mellé, és kényes, bonyolult és időrabló feladatokat vett át tőlük. Több helyen meg kellett szervezni a fertőzöttek vagy betegek fogadásának, vizsgálatának a feltételeit, mert a régebbi kórházi épületek erre nem voltak alkalmasak. A Honvédség és a Katasztrófavédelem technikai eszközeivel, tapasztalataival hasznos megoldásokat tudtunk bevetni. Készen állunk, hogy az új hullám szakszerű kezelésének a tárgyi, szervezési feltételeit a kórházak és a betegeik javára fordítsuk.

W: Ha a miniszterelnöki megbízott minőségében is kérdezhetem, az érdekelne, hogy a sok évtized kihagyás után végre a fővárosban, Dél Budán tervezés alatt álló centrumkórházra hatással lesz-e a járvány során keletkezett új tapasztalatok kihívása?

BJR: De mennyire! Még április elején felkértem témán dolgozó szakértőinket és a tervezési pályázatot elnyert M TEAMPANNON Építészmérnöki Kft. szakembereit, hogy az orvos-szakmai programot és a készülő építészeti terv-vázlatokat tekintsék át a járványügy hazai és nemzetközi tapasztalatai, szempontjai alapján. Arról tudok beszámolni, hogy a tervezés alatt álló kórház sürgősségi alapfeladatának megfelelően, az ellátásához szükséges terek, közlekedők, közösségi területek – megfelelően megtervezett technikai, gépészeti, orvostechnikai és informatikai megoldásokkal - percek, más esetben néhány óra alatt átalakíthatók a tömeges betegáramlás fogadására, legyen ez tömegbaleset, vagy kirobbanó járvány.

A nagy kapacitású intenzív osztályok (felnőtt és gyermek) azonnal, a jelentős kapacitású szubintenzív részlegek (szinte minden szakterületen) nagyon rövid időn belül fogadni tudják a legsúlyosabb, akár lélegeztetésre szoruló betegeket. A kardiológiai szakmák készek lesznek a vérkeringés mesterséges támogatásra vagy fenntartásra, a tervezett vesetranszplantációs részleg pedig a művesekezelésre. A szakemberek már tudják, hogy a gépi lélegeztetés mellett ezek a beavatkozások is életmentőek lehetnek. Mivel minden betegszoba egy ágyas, az elemi izoláció a teljes kórház szintjén megvalósítható. Külön intézkedtünk, hogy az egyes ápolási egységek is lezárhatók legyenek, személyi és betegzsilipek biztosítsák a vírusbetegek vagy fertőzöttek biztonságos elkülönítését. Ha nem kell a teljes épületet járványkórházzá alakítani, ezek az építészeti, légtechnikai és szervezési megoldások biztonságossá teszik, hogy a nem fertőzött betegek legfontosabb ellátásai is zavartalanul működjenek.

Nagyon remélem, hogy a kórház tervei, megvalósulása, azon túl, hogy a régió betegellátását a XXI. század színvonalára emeli, évekig minta és etalon lesz a magyar kórházak korszerűsítése, fejlesztése számára.

Legolvasottabb cikkeink