MAYDAY MAYDAY MAYDAY

Éppen 100 éve, 1920-ban kezdték használni „mayday” veszélyt jelző szót, amikor a már megbízhatóan működő rádió elkezdte átvenni a szikratávíró szerepét, az SOS jelét. A háromszor ismételt szó után protokollszerűen a segélykérő neve vagy azonosítója került, majd a tartózkodás helyszíne és végül a probléma rövid összefoglalása. Szabályozva van, hogy csak indokolt esetben, veszélyhelyzetben szabad használni. Katasztrófafilmekben, komoly drámákban ma is halljuk, ha egy hajó vagy repülőgép bajba kerül.

Egy héttel ezelőtt a szlovák miniszterelnök kért segítséget mindenkitől, eszközöket, szakembereket és meglepő módon vakcinát! Jelezve, hogy ők is úgy gondolják, hogy az immunológiai védekezés a tartós megoldás. Kisebb kormányválság lett abból, hogy a kevés nyugati vakcina mellett felvetette a keleti oltóanyag lehetőségét.

A csehek elsősorban a két szomszédtól (német és lengyel) várnak segítséget, betegek átvételét, szakemberek küldését.

Az a „sötét gyanú” él bennem, hogy társaink a visegrádi négyekben már átvitték az egészségügyük legdrágább részét, a kórházi rendszert, azon a racionalizáláson (kapacitások leépítése), amelyik a békeidők korlátozott és várólistákkal szabályozható kapacitására lettek beállítva. Ennek megfelelően csökkent a hadra fogható személyzet létszáma, orvosaik komoly részben már a jobban fizető nyugaton vannak. Tegyük hozzá, a mi béremelésünket megelőzően ők már jelentős béremelést hajtottak végre, és úgy tűnt, az elvándorlást azért megfékezték. De ez nem hozott többlet létszámot, és így, mivel nem terveztek egy ilyen pandémiát, hamar bajba kerültek.

Az élethez és kormányzáshoz szerencse is kell

Hogy ezt a segélykérést eddig nem „This is Hungary” helymeghatározóval kellett az éterbe küldeni az szerencse is, kormányzás is, felkészülés is, lakossági kultúra is, és még sorolhatnám. Egyelőre. Reménykedjünk, így marad. Tegyük hozzá hogy mi több okból: hagyományok, szociális rendszer hiányai, politikai okok (kórházbezárás esetén a lakosság megbünteti a regnáló helyi politikusokat), a hálapénz megszerzésének strukturális eszköze, a környező országok többségéhez hasonlítva többlet kapacitással rendelkeztünk. Intézményben, régies pavilonokban, ágyakban és személyzetben. Régi magyar kórházügyi vicc volt az 1990-es évek ismételt kapacitásfelmérései idején – az ágynak nem lába van (amit számoltunk), hanem tőgye, amit „az okosok fejnek”.

A járvány első hullámának hatására durván átállítottuk a kapacitásainak COVID ellátásra. Tulajdonképpen túlbuzgóan, nem kevés feszültséget és néhány emberi drámát okozva. Ez a tapasztalat viszont ősszel „jól jött”, legalább valamivel szakszerűbben zajlott az ellátók kijelölése, menedzselése. Keveset beszélünk róla, de nagyon „bejött” a kórház főparancsnoki rendszer, mert a rendőrök, de a számosabban jelen lévő katonák rengeteget segítettek. Ha mai napi beszámolókat olvasunk az oltópontokról, akkor is kiderül, mekkora erővel segítik az egészségügyiek és a beoltandó idős emberek működését, mozgását.

Politikai járványtan?

Kortársaim, vagy azok a gyermekeink, akik 15-20 évvel a rendszerváltás előtt születtek, még találkoztak a „politikai gazdaságtan” fogalmával. Ma már csak egy letűnt korszak emlékeként, teljesen más nevű tanszékeken tanítják, hogy volt egykor egy ilyen tárgy, ami két részre oszlott, a kapitalizmus politikai gazdaságtanára és a szocializmus politikai gazdaságtanára. Leckekönyvem féltve őrzött megsárgult lapjai tanúsítják, hogy még az orvosegyetemen is az első félévben a kapitalizmust, a másodikban a szocializmus gazdaságtanát próbálták nekünk megtanítani.

Az már csak a politikai-gazdasági rendszerváltozás során derült ki számomra, (miközben a szocializmus gazdaságtana hivatalosan eltűnt az új világ süllyesztőiben), hogy a közgazdaságtan se egységes, áramlatok, irányzatok, iskolák tagolják. Itthon a neoliberális (korábban mainstream) iskola ütközik meg előttünk az unortodox-szal. Ítéletet majd a (gazdaság)történelem mond róluk, de ha jól érzékelem, egy új irányzat igyekszik mindkettőt meghaladni.

De azt, hogy a járványtan (epidemiológia), a virológia, az infektológia (a fertőző betegségek klinikuma és gyógyításuk), az immunológia (a szervezet saját védekezése és annak erősítése oltásokkal), az egészségügyben elsőrendű jelentőségű infekciókontroll (a kórházi fertőzések megelőzésének rendszere, mikrobiológiai vizsgálatokkal követett ellenőrzött takarítás, fertőtlenítés, személyzeti és beteg higiéné, légfertőtlenítés, egyszer használatos eszközök, egyéni védőeszközök stb.), az mind nagypolitikai kérdéssé válik, és látványosan kettéoszlik kormányzati és ellenzéki politikára, azt döbbenten szemlélem.

A nagypolitika csatamezeje

Tudomásul véve a demokratikus politika primátusát (politics) sokáig reménykedtem (és tanítottam), hogy a szakpolitikák (policy) a saját törvényeik szerint fejlődnek. Természetesen érintkeznek, erre valók a tanult szakpolitikusok, akik közvetítik a szakmai eredményeket, vagy problémákat az országot igazgató politikusok felé, és segítik a szakszerű törvényhozást és az erőforrások allokációját a nagypolitikától a szakma felé.

Ha ez a járvány felfedett igen súlyos problémákat az egészségügy körül (bérhelyzet, szakemberhiány és egyenlőtlenségek, technológiai hiányok és egyenlőtlenségek, koncepcionális tisztázatlanságok, tervezési hibák tömkelege, igazgatási vákuum és következményei), akkor a legsúlyosabb ez a nagypolitikai harc a szakterületen. A következmények tragikusak lehetnek. És nem közvetlenül, valamilyen rossz intézkedés formájában, hanem áttételesen, a járvány, annak gazdasági, társadalmi, szociális stb. következményei által meggyötört lakosság elbizonytalanodása, bizalomhiánya, orientációs zavarai formájában. 

A jelenleg elégtelen mennyiségben érkező nyugati, és a valamivel jelentősebb tömegű keleti vakcina éppen csak azok számára elegendő, akik bejelentkeztek az oltásra. Most nem akarom bántani a korábban dogmatikusan EMA-igazolást követelő prominenseket és szakmai (jellegű) szervezeteket, mert az elitjük az elmúlt 1-2 hétben érdekes, de inkább jó fejlődésen esett át. A váltást az alkalmazott „szlogeneken” mérhetjük le: ma már nem azt mondják: EMA-engedély nélkül az orvos ne vállaljon felelősséget és ne oltson, vagy a lakosság követelje meg, hogy őket csak EMA-engedélyes gyógyszerrel oltsák be. Ma már a fő jelszó: „a legjobb vakcina, a beadott vakcina”, „minden vakcina jobb, mint a COVID betegség”. És ezt már nemcsak a kormányzati szereplők mondják.

Korábbi jegyzeteimben és a Gilly Gyulával készült 3 részes interjúban ezt alaposan körüljártuk.

Versenyfutás indult

Most módosul a kép: durva versenyfutás indult be a harmadik hullám egyre szaporodó fertőzésszáma és a megvalósult oltások száma között. Mindkét területen gyors, határozott és kemény intézkedésekre van szükség. A védekezésben átmeneti szigorításra is kényszerülhetünk. Nem akarok tippeket adni, nézzenek körül a környező országokban. Lezárások, távolságtartás, maszk. Sajnos, az újabb (fertőzőképesebb) mutánsok megjelenése felveti a nagyobb szűrőképességű FFP2-maszkok elterjesztésének szükségességét, különösen a veszélyesebb helyszíneken és munkahelyeken.

Az oltások szervezettségét, feltételrendszerét javítani kell

Velünk együtt számos szakértő és számos ország gyakorlata az oltópontok kapacitásának és helyszíneinek az erősítését javasolta és vezette be, a háziorvosi körzetek – adott esetben rendkívül fontos és nem helyettesíthető – szerepét tehermentesítendő.

A mi operatív vezetőink a kórházi és rendelőintézeti oltópontok mellett a háziorvosokra terhelték az oltások nagy tömegét. Egy hét tapasztalata mutatja, hogy azonnali segítségre szorulnak! Valószínűleg nincs már idő rövid távon koncepciót váltani (bár, ha Húsvét után valóban sok vakcina érkezik, addig meg lehet tervezni). Akkor pedig orvosi körzetenként és rendelési időnként minimum egy segítő katona és egy adminisztrátor égetően szükséges minden körzetben. Emellett napi szállítási kapacitás, gondosan ügyelve az adott vakcina tárolási előírásaira. Óvatos becslésünk szerint, ez naponta minimálisan kb. 5000 katona és ugyanennyi adminisztratív segítő vezénylését, és a vakcinaszállítások katonai pontosságú szervezését és kontrollját jelenti. Az ország viszonylag nagy és a háziorvosi rendszer elhelyezkedése a települések szerkezetét követi.

Ha komolyan vesszük, márpedig csak azt tudom javasolni, hogy vegyük nagyon komolyan miniszterelnök úr péntek reggeli üzeneteit, akkor ennek megszervezésére ezen a hétvégén kívül már legfeljebb csak néhány nap áll rendelkezésre.

Ugyancsak fel kell készülni a kórházak extrém terhelésére. Itt az Operatív Törzs és az OKFŐ mérnöki pontosságú együttes erőfeszítésére, intézményi mélységű folyamatos értékelésre és segítő beavatkozások tömegére lesz szükség. Látjuk Szlovákiában és Csehországban, hogy ez a feladat dimenziójában akkorát növekedhet, hogy „maga alá temethet” egyes intézményeket. Mivel mi ezt a központosított irányítási és ellátási szervezési gyakorlatot választottuk, ezt maximális szervezettséggel és kapacitással teljesíteni kell.

Hogy ne kelljen nekünk is MAYDAY-t kiáltanunk.

Az Apokalipszis lovasai ismét közelednek. Tavasszal még elzúgtak mellettünk. Most erre nincs jó esélyünk. Ilyenkor még az ateisták is fohászkodnak. Nehogy megbántsak valakit, de szerintem ide illő idézet: Segíts rajtunk, Magyarok Istene!

MARADJ OTTHON! TARTS TÁVOLSÁGOT! VISELJ MASZKOT!

OLTANI! OLTANI! MINDENKIT, DE AZOKAT KIEMELTEN, AKIK A KÖZÖSSÉG ÉLETBEN MARADÁSÁT SZOLGÁLJÁK! ISKOLA, KERESKEDELEM, KÖZLEKEDÉS.

VÉDD AZ EGÉSZSÉGÜGYET, MERT MOST JÖN A LEGNAGYOBB ERŐPRÓBA!