Mérleget vontak és sok a panasz

Az egészségügyben az utóbbi 3,5 évben történt változásokkal kapcsolatban több pozitívumot és talán még több negatívumot soroltak fel az ágazat vezető szereplői a Napi.hu „Mérlegen az egészségügy átalakítása" című csütörtöki konferenciáján.

 

A kórházak államosításával kapcsolatban Török Krisztina, a kórházak többségét fenntartó GYEMSZI főigazgatója kiemelte azt a hatalmas munkát, amelyet az utóbbi években el kellett végezniük. Az eredmények között felsorolta többek között, hogy definiálták a progresszivitási szinteket, lezajlott a kórházi integráció, megtörtént a funkcióváltás és profiltisztítás. Átláthatóbbakká váltak a betegutak, sokat tettek az egészségügyi szakmai irányelvek fejlesztéséért, az ellátás minőségének, a betegbiztonságnak a javításáért. Hozzátette: fontos jövőbeni feladat a kórházi finanszírozás átalakítása: jövő évtől már feladatarányossá teszik a tvk rendszert, emellett a HBCS-ket is átkódolják.

Török Krisztina hangsúlyozta, a kórházi államosítás eredménye az is, hogy a központi közbeszerzésekkel mind a gyógyszer-, mind az energiaárakban nagy megtakarításokat tudtak elérni.

A főigazgató megemlítette az uniós beruházásokat is: jelenleg is 285 fejlesztési projekt zajlik összesen 318 milliárd forint értékben.

Gyorsuló eladósodás, lassuló döntéshozatal
A főigazgatói beszámoló után az ágazat többi résztvevője is elmondta véleményét a kórházi államosításról egy kerekasztalnál. Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a központosítás nem szerepelt a Semmelweis Tervben. Hangsúlyozta azt is, hogy egyelőre nem tudni, az államosítás hatékonyabbá teszi-e a kórházak működését, de elismerte, hogy a kijelölt úton most már végig kell menni. Nem értett viszont egyet azzal, hogy a döntéshozók az intézmények vezetőit teszik felelőssé a nem hatékony gazdálkodásért. Szerinte ugyanis a legnagyobb probléma a forráshiány.

Valami elindult, és ezen az úton végig kell menni – értett egyet a kórházszövetség elnökével Sándor Marianna, a Gyógyszer-nagykereskedők Szövetsége Kórházi Tagozatának elnöke. Elismerte ugyanakkor, hogy a gyógyszernagykereskedők nehezen élik meg azt a helyzetet, hogy egyre rövidebb, mondhatni fele annyi idő alatt termelődik újra az az összeg, amellyel a kórházak tartoznak a három nagynagykereskedőnek. Jelenleg egyébként ez 16 milliárd forint, amelyből 6-7 milliárd lejárt adósság.

Az államosítás negatívumaként felvetődött a kerekasztal-beszélgetésen, hogy a központosított döntéshozatal lelassítja a kórházak működését, sokszor egy intézmény felvetésére csak hónapokkal később jön válasz a GYEMSZI-től. Mindez pedig megnehezíti a betegellátásban is gyakran adódó gyors reagálás lehetőségét. Az intézet vezetője erre úgy reagált: kétségtelen, hogy például a beszerzéseknél kisebb a kórházak önállósága, de tudomásul kell venni, hogy ha egy hatékony rendszert akarnak, előbb rendet kell tenni. Török Krisztina szerint 2020-ra elképzelhető, hogy mindez megvalósul, és addigra akár nagyobb önállóságot kaphatnak a kórházak, számos feladatot vissza is lehet nekik adni.

A konszolidáció nem érte el a beharangozott célt
Az egészségügy átalakításával kapcsolatban a legélesebb kritikát Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára fogalmazta meg. Mivel a politika az egészségügyi célokat, eredményeket a többi területhez képest nehezebben tudja kommunikálni, ezért nem is foglalkozik súlyának megfelelően ezzel az ágazattal. Ráadásul bizalmi válság van a döntéshozók és az egészségügy beszállítói között, akiket a politika előítélettel kezel: „gyanús profitorientált kapitalistáknak, élősködőknek" állítja be őket. Nem veszi figyelembe azt a tudást, tapasztalatot, hozzáadott értéket, amit ezek a cégek képviselnek.

Rásky László a kórházi adósság-konszolidációval kapcsolatban megjegyezte, hogy szerinte rossz a szétosztás mechanizmusa. Nem a fekvőbeteg-intézmények, hanem a beszállítók szempontjából kellene felosztani a pénzt.

Rásky László arra is felhívta a figyelmet, nincs jól, hogy azokat „jutalmazzák" az adósság-konszolidációval, akik nem fizetnek. Kaló Zoltán, az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának vezetője is úgy vélte: ahelyett, hogy a jól gazdálkodókat jutalmaznák, azok kapnak nagyobb forrást, akik rosszul csinálják. Ezért sem kellene azt kommunikálni az egészségügyről, hogy „minden rendben van" – tette hozzá.

A téma kapcsán Sinkó Eszter, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Menedzsment és Egészség-gazdaságtan Tagozatának vezetője megjegyezte: szerinte a legrosszabb a betegeknek, hiszen ők a legkiszolgáltatottabbak.

A kerekasztal-beszélgetés szereplői végül mérleget vontak. Az egészségügy átalakításának pozitívumai közé került többek között az ágazatban végrehajtott két lépcsős béremelés, az ápolási napok számának csökkenése, az egynapos ellátások növekedése, a központi közbeszerzéseknek köszönhető megtakarítások, az átláthatóbb rendszer. Negatívumként említették a résztvevők a forráshiányt, az ágazat szereplői közötti bizalmatlanságot, a gazdaságpolitikai és társadalmi megbecsülés hiányát.