Nem csak pénzre van szükség a háziorvoslásban

Dr. Keskeny Sándor háziorvos németországi tapasztalatai alapján vázolta fel az Orvosok Lapjának (2018. március-április), hogyan működhetne hatékonyabban a hazai alapellátás. A háziorvossal készült interjút a mok.hu is közli. 

- Főorvos úr negyed évszázada háziorvos, előtte pedig klinikusként dolgozott. Hogyan látja az alapellátás szintjéről nézve, milyen lépések segíthetnék elő a gyógyító munka fejlődését, az egyenlő hozzáférést ma Magyarországon?

- Nagyon igaznak tűnik az a megállapítás, hogy a magyar egészségügy ezer sebből vérzik. A változás és a változtatás igénye jelentős mind a lakosság mind az egészségügyben dolgozók körében. Valószínű, hogy a kompetens egészségpolitikai műhelyekben már készülnek tervek a dolgok helyes irányba tereléséről és az optimális megoldásokról. Nem vitás, hogy a változtatást az alapellátás szintjén kell elkezdeni. Ez a bázis. Egy jól szervezett, megfelelően működő alapellátás sok terhet tud levenni a szakellátás vagy a kórházak válláról. Itt történik az első találkozás a beteg és az egészségügyi személyzet között, itt dőlhet el a beteg sorsa – ha az alapellátás hatékonyan működik – jó irányban. Meg kell erősíteni tehát a háziorvosi szolgálatokat.

- A jelenlegi helyzetet tekintve hogyan lehetne ezt Ön szerint megvalósítani? 

- Néhány évig Németországban dolgoztam egy klinikán belgyógyászként. Megtapasztaltam a kórházi körülményeket, de alkalmam volt néhány háziorvosi praxisba is ellátogatni. Nem kell ecsetelnem, hogy a német egészségügy kiválóan szervezett, rendkívül magas szintű és hatékony. Példa lehetne a magyar egészségügy számára. A háziorvosi praxisok működése team munkában zajlik. Az orvos tevékenységét több szakdolgozó segíti, ők önállóan látják el munkájukat. Külön személyzet végzi a teljes adminisztrációt: a betegek berendelését, a konzíliumok szervezését, a betegekkel kapcsolatos összes papírmunkát. Ezzel szemben a mi munkaidőnk jelentős részét a dokumentáció teszi ki. Szakdolgozók végeznek bizonyos szakmai feladatokat is, EKG-t készítenek, diagnosztikai eszközöket kezelnek, vért vesznek, vérnyomást mérnek. A szakszemélyzet külön helyiségekben, önállóan dolgozik. Végül bekísérik a beteget az orvosi vizsgálóba, ahol a számítógépen már ott vannak az elérhető információk. Nagyobb és forgalmasabb praxisokban még dietetikus nővér is rendelkezésre áll. A német egészségügy nagy gondot fordít a betegségek megelőzésére, ám nem az orvos „bajlódik” a túlsúlyos betegek diétájával, a diabéteszes páciensek helyes táplálkozásával és az egyéb prevenciós feladatokkal. Mindez nálunk kizárólag orvosi feladat. Németországban továbbá mind a mozgásszervi betegek, mind a balesetes páciensek igénybe vehetik gyógytornász segítségét az alapellátáson belül – általában több praxis alkalmaz egy gyógytornászt, aki egyben a körzetben található fizikoterápiás eszközöket is kezeli. Nálunk heteket kell várni a gyógytornászra, aki „külsős”, tehát nem érdekelt a praxis működésében, ráadásul kizárólag a reumatológus kollégák közreműködésével érhető el.

- Milyen követendő példát tapasztalt a team munkán kívül a német alapellátásban? 

- A háziorvosi kompetenciákat is kitűnően alakították ki. A legtöbb háziorvos ott is egyben szakorvos. A családorvosok kötelessége a beteg kivizsgálásában és gyógyításában eljutni, ameddig lehet. Ugyanis a német betegbiztosító tudja, hogy az alapszinten zajló diagnosztika és terápia még mindig olcsóbb, mint igénybe venni a drága specialistákat vagy a kórházi ellátást. Ezért a háziorvos számára minden laborvizsgálat elérhető. Nálunk már egy „sima” endokrin kivizsgálást is lehetetlen megvalósítani, mert kizárólag endokrinológus adhat engedélyt egy komplett pajzsmirigy- vagy cortisol vizsgálathoz, és ha indokolt, a szakorvos kérhet CT vizsgálatot is. Németországban nem egy praxisban saját ultrahang készüléket láttam. A kórházi munkát háziorvosi tevékenységre váltó orvosok megveszik a készüléket, a költséget leírják az adójukból, majd használják a mindennapi betegellátásban, mert rendelkeznek az ehhez szükséges kompetenciákkal. A betegek terápiáját illetően teljes szabadságot élvez a háziorvos. Itthon én hiába vagyok belgyógyász és kardiológus – húszéves kórházi háttérrel – nem kezelhetem önállóan cukorbetegséggel élő pácienseimet, kizárólag a diabetológus javaslatai alapján. Nem írhatok fel bizonyos gyógyszereket, csupán a szakrendelői javaslat után, ahová az időpontkérést követően három-hat hetet kell a betegnek várakoznia. Hazánkban még nagyobb arányban vannak több szakvizsgával rendelkező háziorvosok, mint Németországban, mégis nulla kompetenciával rendelkeznek saját szakterületeiken is. Praxisomban EKG, vérnyomás,- és szív Holter készülék, perifériás ér Doppler áll rendelkezésre, de hogyan használjam ezeket az eszközöket, ha a társadalombiztosító nem téríti a költségeket. A szakrendelőkben dolgozó kollégák legalább pontokat kapnak ezekért a műszeres vizsgálatokért. 

- Ezek szerint nem csupán financiális feltételek hiányoznak a háziorvosi praxisokból az optimális működéshez. 

- Bár elengedhetetlen az anyagi befektetés az alapellátás megerősítéséhez, nem csak pénzre van szükség. Szervezetileg is át kell alakítani, így lehetne hatékonnyá tenni. A gyógyítást team munkában kellene végeznünk, középpontban a szakmailag megbecsült és kellő kompetenciával rendelkező háziorvossal, akinek munkáját két asszisztens, több dietetikus és gyógytornász segíti. Nálunk különösen nagy szükség volna pszichológusokra is. Meg kell fizetni a jó munkát a háziorvosi praxisokban, biztosítani kell az ideális feltételeket a működéshez, hagyni kell a háziorvosi teameket önállóan és felelősségteljesen dolgozni. Amennyiben ezt látnák, a fiatal orvosok is szívesen választanák ezt a pályát.