Pénzszóró kórházak, felelőtlen igazgatók?

Anarchikus állapotokkal, felelőtlen és botrányos gazdálkodással vádolja az egészségügyi intézmények vezetőit az Állami Számvevőszék, melynek elnöke szerint az sem biztos, hogy több pénz kell az ágazatba. A megszólított Kórházszövetség szerint azonban az is csoda, hogy ilyen kevés pénzből még működik a rendszer. A Hetek interjúja Sinkó Eszter egészségügyi közgazdásszal.

A Kórházszövetség visszautasította az Állami Számvevőszék vádjait a felelőtlen kórházi gazdálkodásról, és arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben az Európai Unió átlagában a tagállamok a GDP-jük 7,2 százalékát költik a saját egészségügyi rendszerükre, Magyarországon csupán a GDP 5,2 százalékát fordítja a kormány az ágazatra. Ez, ha jól számolom, a tavalyi 38 ezer milliárd forint GDP alapján közel 2000 milliárd forint éves szinten. 

– A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) honlapján a természetbeni ellátásra fordított összegnél 1670 milliárd forint szerepel az idei esztendőben, durván ennyi pénz jut a 9,8 millió állampolgár egészségügyi ellátására közforrásokból összesen.

Ehhez képest az a 100 milliárd, amennyivel 2019-ben emelik az egészségügynek juttatott pénzt az ideihez képest, elég szerénynek tűnik.

– Ráadásul ennek a 100 milliárdnak a nagyobb része béremelésre, illetve az Egészséges Budapest Programra és az elkezdett beruházások folytatására megy, így a tényleges napi működést ez nem könnyíti meg. 2016–2017 és az idei év után, amikor tényleg érezhető volt a forrásbővülés, a 2019-es szűk esztendő lesz az egészségügyben.

Az egészségügy mely területein van a legnagyobb baj?  

– Nem érdemes ilyen megközelítést alkalmazni, mert minden mindennel összefügg. Kezdjük a mentőszolgálattal. A szolgálat teljesítménye nagyon sokat romlott az utóbbi időben, ennek objektív mérője a kiérkezés ideje. 2010 és 2014 között – amikor a mentésirányítási rendszer korszerűsítése zajlott – a 15 percen belüli kiérkezési időt az esetek 78 százalékában tudta tartani a szolgálat. A cél az volt, hogy a fejlesztéssel érjék el a 85 százalékot. Ehhez képest ma nem éri el a 70 százalékot, tehát 100 riasztás közül legalább 30 esetben nem teljesül a 15 perces kiérkezés. Kevés pénz jut a szolgálatra, nem véletlen, hogy már Budapesten is állnak üresen mentőautók, mert nincs elég sofőr, mint ahogy mentőtiszt és mentőápoló sem.

A létszámhiány a háziorvosi rendszerben is egyre nagyobb probléma, jelenleg 331 praxis betöltetlen már hosszabb ideje. 

– A háziorvosi rendszerben nem romlott olyan mértékben a helyzet, mivel a kormány a fiatal orvosok háziorvosi rendszerbe érkeztetésének támogatására több tízmilliárdot költött el – letelepedési támogatás címén –, ezért valamit javult is a helyzet, de félő, hogy a javulás csak átmeneti, mert még mindig nagyon sok a betöltetlen praxis, és ez a szám nőni is fog, mert egyre több háziorvos megy nyugdíjba.

Mekkora támogatást nyújt a kormány egy-egy praxisra számítva?  

– Ha tartósan betöltetlen egy körzet, akár 20 millió forintot is ad egy-egy praxis betöltéséért fiatal orvosoknak. Ám ez azért nem bizonyulhat elég ösztönzőnek, mert a rendszer – nevezzük inkább háziorvoslásnak – összes körülményét csak a pénz nem írhatja felül. Ahhoz, hogy csökkenjen az elvándorlás mértéke és jöjjenek újak, ki kellene terjeszteni a háziorvosok jogosítványait, mert ma ezek meglehetősen szűkre szabottak, és ezt jogosan találják méltatlannak a háziorvosok. A szakmai felkészültségük is indokolná, hogy a mostaninál komolyabb feladatokat is elláthassanak. A háziorvoslásban 20-30 milliárdnyi többletforrással már látványos eredményeket lehetne elérni a kompetenciák bővítésével, többletszolgáltatásokkal, újabb szakemberek bevonásával, így például gyógytornászok megjelenésével a betegek szűkebb környezetében.  

Nézzük a járóbeteg szakellátást!

– A járóbeteg szakrendelések egyik fő problémája a finanszírozási rendszer: a járóbeteg szakrendelők gyakran abban érdekeltek, hogy egy-egy beteget minél többször visszarendeljenek, és nem abban, hogy minél több beteget lássanak el véglegesen.

Itt álljunk meg egy pillanatra! Hogyhogy abban érdekeltek, hogy minél többször rendeljék vissza ugyanazt a beteget?    

– Ezt a finanszírozási technikát „fee for service” technikának nevezik, ami azt jelenti, hogy minden egyes beavatkozás önálló díjtétellel terhelt, tehát az egészségbiztosító minden vizsgálat, beavatkozás után külön fizet a szakrendelőnek: ha ötször jön vissza a beteg, ötször fizet a biztosító. És egy visszarendelt beteg esetében már nem kell a nulla pontról indítani a kivizsgálást, hiszen az orvos az első találkozáskor számos dolgot megtudott a páciensről, az újabb megjelenéskor elég új receptet felírni, vagy változtatni a gyógyszeradagon. A lényeg, hogy nincsenek olyan ösztönzők a rendszerben, amelyek abba az irányba terelnék a járóbeteg szakellátásban dolgozó orvosokat, hogy a lehető legrövidebb idő alatt, a legkevesebb visszarendeléssel lássák el a beteget. A jelenlegi feltételek közepette már a finanszírozási technika felülírásával is jóval többet ki lehetne hozni a járóbeteg szakrendelők működéséből.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.