ROSSZKEDVÜNK TELE

Merre lehet York napsütése, hogy elűzze rosszkedvünk telét? Persze, nem az időjárással van baj. Pénteken reggel az ország középső és északi részén ragyogott a napsütés, a kissé fakókék téli égbolton egyetlen egy felhőfoszlány sem mutatkozott.

A lelkünk fázik

Nem is kívül van a baj. A lelkünk fázik a két éve tartó bizonytalanság légkörében, hiszen a kétség és a remény között őrlődve mindenki sérül. A humor néha segít egy kicsit, egy-egy szakértői összefoglaló fellobbantja a remény lángját, de a hidegzuhany azért menetrendszerűen megérkezik.

Felnevettem ma reggel, amikor miniszterelnök úr orvosi konzíliumhoz hasonlította a kormányülést. Nem irigylem őket, az orvoslás, az orvostudomány és a kívülállók között húzódó információs aszimmetria békeidőben is meg szokta keseríteni a dolgukat, mert túl sok szempontot és érdeket kellene egyeztetni. „Háborúban”, amikor a „felderítők”, a szakértők és a tanácsadók is folyamatosan vitatkoznak a részleteken, újabb és újabb információk kerülnek elő, na, akkor próbáljanak meg jól és időtállóan dönteni! Nem véletlenül érzik, hogy az egészségügy áldozatkészségén, kitartásán milyen sok múlik.

A közeli jövő

És akkor „beszól” a WHO: 6-8 hét múlva Európa lakosságának fele fertőzött lesz. Kásler professzor úr napi 8-9 ezer fertőzött beteget és 200 halottat (áldozatot) vetít elénk. „Jelentem”, a fertőzöttek számában (8921) már péntekre elértük a jóslat szintjét, jó lenne, ha így maradna… Miniszterelnök úr szerint van elég ágy, eszköz és személyzet kapacitásunk. Továbbra is az oltást tartja a védekezés legfőbb eszközének, egész januárban folytatódik az oltási kampány, bejelentkezve minden nap lehet menni. A háziorvosok is tartanak oltónapot, a gyermekorvosok többet is, mert a kisgyermekek oltása is zajlik. Gyermekeknél a második, felnőtteknél a harmadik oltás lett a fő célpont, persze az elmaradt oltások beadása mellett. Hallom, hogy újra elindultak a honvédség oltóbuszai, keresik a kimaradottakat, az idősebbeket, a nehezen megközelíthető helyen élőket. Végre, mondhatom némi joggal, hiszen lassan egy éve én is ezekre a honfitársainkra próbálom ráirányítani a figyelmet, mert sokkal nagyobb populációt képeznek mint az „ellenesek”.

Tisztázódó fogalmak és lehetőségek

Végre alakul egy kis rend az „átoltottak” gyakran ismételt „gumifogalmában”. Már régebben többször írtam, például itt, hogy ezzel vigyázni kellene, mert egyfelől már tudjuk, hogy mind az oltások (mindegyike!) után, mind a túlélt fertőzések után elindul az ellenanyagszint csökkenése. A kötelező két oltás után fél évvel már jelentősen. Akkor gyorsan elkezdték javasolni, majd végezni a 3. oltást. Nemcsak nálunk, de világszerte, bár itt mi megint „jók voltunk.”

Igen ám, de ne feledkezzünk meg az idő dimenzióról, nem elég, hogy az immunitásunk csökkenni kezd, de az a szemét vírus meg mutálódik. És akkor előáll a többismeretlenes egyenlet, amiben néha még a tudósok is eltévednek, és ebből a tévelygésből a médiumok hatalmas ködöt fejlesztenek, a politikusok meg beleköltöznek, és nem ritkán elkezdenek vakon lövöldözni. Csak egy tegnapi példa: kicsiny hazánk egyik orvos prominense azt mondta, hogy a sok oltással és az omikron gyors terjedésével hamarosan itt lesz a nyájimmunitás, a másik pedig azt, hogy felejtsük el a nyájat, ilyen változékonyság és oltási frekvenciák mellett ezt soha nem érhetjük el. És ezek egyike se vírusszkeptikus! (Achilleus – teknősbéka paradoxon?)

Gyorsan leírom (nehogy „elillanjon”), hogy „valaki” észrevette, hogy az egészségügyi dolgozók és egyes idős csoportok 3. oltásának időtartama már túllépi a 4 hónapot és közelít a fél évhez. Mire elkezdhettem volna a kérdést forszírozni (néhány élenjáró külföldi példa alapján), már jött is a válasz. Először halkan, hogy megfontolják, majd erősebben, és lehet, hogy miközben ezeket a sorokat írom, már meg is jelent az iránymutatás és a 4. oltás engedélyezése a Magyar Közlönyben…

Fények az alagút végén

Pár napja egy katonásan vagány közlés jelent meg, kicsit csipkelődő hangnemben, mintha az USA katonaegészségügy kutatói megunták volna a tétlenkedést, kialakítottak egy szupervakcinát, amelyik célzottan jó a koronavírus ellen, de ez egész víruscsalád ellen is. Felvillanyozva várom a részleteket, a bizonyítékokat. Ilyesmit pár hete Karikó Katalin is mondott, csak sokkal visszafogottabban. A másik hírcsokor arról szól, hogy szintén a klinikai kipróbálás stádiumában van két olyan szer, amelyik hatásosan irtja a beteg szervezetben a vírusokat.

Ha ezek hamar terjeszthetők lesznek, akkor megváltozhat az emberiség védekezése, és legalább is kontroll alatt tartható lesz a járvány.

Talán lesz még egy tanulság, amit a járvány előtti évtizedben a legsúlyosabb fertőző betegekkel foglalkozó orvosaink súlyos problémának neveztek: a világszerte relatíve (üzleti értelemben) kis esetszámú fertőző betegségek elleni antibiotikumok és antivirális szerek kutatása lelassult, szimpla gazdasági okokból. Remélem, ez a járvány tartósan megváltoztatja a korábbi helyzetet okozó nézeteket és gondolkodást.

Tanulság tehát bőven van. Reménykedek, hogy ez a járvány nemcsak orvosi, gazdasági, hanem olyan társadalmi problémákat is a felszínre hozott, amelyekkel foglalkozni kell.

Hogyan legyünk így boldogok?

Így, két év után, az egyik kérdéscsoport így hangzik: hogyan legyünk boldogok? Néha azért ez sem könnyű. Még azok a fránya esélytelen hollandusok is képesek voltak Európa legújabb, egyik legnagyobb és legszebb vadonatúj sportarénájában, a csodásan világító MVM Dome-ban elporolni a fiainkat a kézilabda Eb nyitómeccsén. A francia barátaink meg azon „hisztiztek”, hogy itt nincsen járványt megelőző szigorúság, és lám, még a szállodájukban is számos maszk nélküli emberrel találkoztak. Itt most nekem a „menyének szól, hogy az anyósa is megértse” népies fordulat jut az eszembe…

Oltási igazolvány lesz, de mi lesz a teszteléssel?

Azért szögezzük le, én örültem a hírnek, hogy a védettségi igazolvány helyett a sokkal precízebb az oltottsági igazolás kerül bevezetésre. Utazáskor egy ideje a szigorúbb országok már ezt kérték, számos esetben friss negatív teszteredménnyel. Vicces persze nézni, hogy a tesztek kérdésben mi fura módon ortodoxok (vagy unortodoxok?) vagyunk.

Egy csomó ország ingyen tesztel, hetenként akár többször is. Azt az utazó magyarok is mesélik, kilépnek az országból, vagy belépnek egy másikba, azonnal tesztelik őket. Van, ahol a hozott teszt nem lehet 12 óránál régebbi. De ebben mi intranzigensek vagyunk. Jó, a fertőzöttek és erősen fertőzés gyanúsok hozzájuthatnak ingyen teszteléshez. De mindenki más fizessen. A hazai jövedelmekhez képest kimondottan sokat.

Erre mit tesz a ravasz spanyol kormány? Nem a csirkefarhát és egyéb egészséges és delikát kaják árát rögzíti hatóságilag, hanem a tesztekét. Egy sima antigén teszt árát, a korábbi vadkapitalista 5-10 euróról, pofátlanul 2,94 euróban maximálta. Ez nem több, mint 1050 forint. Disznóság! Mi lesz így a szabad vállalkozásokkal? Kérdezik a kedvezményezettek. És a lakossággal egy felfutó járvány idején? – kérdezném én, ha merném.

Jön a reménység

Járvány ügyben ismét felvillant néhány fénypont az alagút végén. Nem szeretnék viccelődni a szembe jövő gyorsvonat hasonlattal, mert remélem, hogy ez a vírus már talán nem fog tudni sok váratlan meglepetést okozni.

Sok örömmel ma sem tudtam szolgálni a Kedves Olvasóimnak.

De ha erősítettem bennük az elmúlt két év leggyakrabban használt fogalmát, a reménységet, akkor nem éltem hiába.

Vigyázzunk az egészségügyünkre!

Gondoljunk azokra a kollégáinkra, akiktől most hetekig ismét szinte emberfeletti teljesítményt és személyes áldozatokat vár az ország népe.

Vigyázzunk egymásra!

Reménykedjünk: túl fogjuk élni! 

Címlapkép: Edvard Munch (1863-1944): Tél. 1899. 90x60,5 cm. Olaj kartonon. Nasjonalmuseet, Oslo, Norvégia

A szerző korábbi írásai itt találhatók