START!

Sportos hetet zárunk a hazai belpolitikában. Hétfőn az Országgyűlésben az államfő ismertette a kinevezett miniszterek névsorát, Orbán Viktor röviden bemutatta a kinevezést kapott munkatársait. Szerdán a Karmelita Kolostorban az államfő, a miniszterelnök átadta 56 államtitkár kinevezési okmányát.

A munka elindult

A médiumok lelkesen jelentették: közjogi és formai eljárások teljesültek, miniszterek, államtitkárok kinevezve, felesketve, a kormány munka és harcképes.

És a munka elindult. 141 oldalas jogszabály jelent meg a Magyar Közlönyben, bemutatva mindazon változásokat, amelyek az új kormányzati struktúra működéséhez szükséges: a miniszterek feladat és hatáskörét, a hozzájuk tartozó intézményeket és ágazatok revíziós területeit. Hatásait, lehetőségeit még hetekig fogjuk elemezni.

Közben egyéb történések időlegesen felülírják a békés kormányalakítás körülményeit. A járvány elmúltával a „veszélyhelyzeti szabályozás” június 1-től kivezetésre kerül. Az egészségügyben ez számos korlátozást és intézkedést jelentett. Én két alapvető pontot figyelek. A felmondási, azaz praktikusan a munkahely változtatási tilalom feloldása, illetve annak hatása egyelőre kiszámíthatatlan.

Senki nem tudja, hogy a COVID-járvány alatt kik, milyen tapasztalatot szereztek, és hogyan szeretnék folytatni az életüket. Az orvosi béremelés talán az orvosok többségét helyben tartja, különösen akkor, ha a szabályozás másik eleme, a bürokratikus költségvetési szabályozás helyére visszaépül egy korszerűsített teljesítményfinanszírozás.

TVK

Teljesítményfinanszírozás, lehetőleg TVK nélkül, mert annak a kivezetése is időszerű lenne, hacsak valami perverz ötlet, vagy tudatlanság nem tartja vissza. Ha mégis marad a teljesítményvolumen-korlát, akkor 2023 januárjában meg lehet ünnepelni a bevezetésének 20. évfordulóját. Igen, ennyi ideje korlátozza a magyar egészségügy teljesítményét.

Idősebbek emlékezhetnek rá, a bevezetését, válságintézkedés indokával, egy évre tervezték. Hát, szépen velünk maradt, mert azóta semelyik kormány, illetve szaktárcája nem kapott lehetőséget a korrekcióra. És ma már tudjuk: a TVK-val korlátozott finanszírozásnál is van rosszabb, az alultervezett input finanszírozás. Ha valaki nem hiszi el, amit írok, az nézzen rá a Magyar Államkincstár jelentésére, már megint 20 milliárd forint felett van a magyar kórházak lejárt szállítói tartozásállománya. A másik probléma, amit figyelek, a szakdolgozók és a műszaki-gazdasági dolgozók bérhelyzete. Gulyás Gergely a Kormányinfón ez ügyben „türelmet kért”. Bevallom, én aggódom, hogy ez nem lesz elég. Ezek a szakemberek ugyan elkötelezettek, de a COVID-idők őket is keményen megterhelték. Tudásuk a magánszférában, külföldön és egyéb szakterületeken is értékesíthető. Nagyon remélem, hogy miniszter úr az orvosok létszámával egyidőben róluk is tájékozódik.

HBCS

Állítólag július 1-től tervezik a HBCS és pontrendszer alapú finanszírozás visszaépítését, de ennek lehetőségeit megkeseríti az adósság párhuzamos menedzselésének a kényszere. Hogy mindenki világosan értse, az a jámbor óhaj, hogy az egészségügy gyorsan dolgozza le a COVID okozta elmaradt vizsgálatok és terápiák egyre nyomasztóbb adósságát, egyértelműen beleütközik a pénzügyi feltételek durva ellenhatásaiba.

Ha ugyanis elkezdenek például több mozgásszervi műtétet, drága implantátumokkal, hosszabb ápolási időkkel, annak a többlet költsége változatlan költségvetési finanszírozás mellett az intézmény adósságát növeli.

Háborús veszélyhelyzeti szabályozás

Kedden elfogadta a „Tisztelt Ház” az Alaptörvény 10. módosítását. Ha valaki követi a közelünkben zajló háborús eseményeket, azok következményeit és lehetséges fenyegetéseit, az megérti, hogy erre szükség van. Lehet persze sok mindenen vitatkozni, teszik is számosan. Több mint 90 napja várjuk, hogy valamilyen csoda történjen Ukrajna és Oroszország viszonylatában, és befejezik a háborút.

Ha jól belegondolunk: ez a rémség mutatja, hogy milyen gyenge és tehetetlen az emberiség, annak vezetői, szervezetei, politikusai egy ilyen háborúval szemben. Pedig már látható, hogy a háború már rövidtávon is olyan következményekhez vezet, amik az egész világ életét rontják, veszélyeztetik. Energiaválság, éhínség, fokozódó nyugtalanság, a válságövezetekből meginduló menekülthullámok a fejlett országok közötti gazdasági együttműködés megbomlása, és végül – rossz leírni – de egy globális háború rémképe is feltűnik.

A világpolitika és diplomácia nagy öregje, a közel 100 éves Henry Kissinger is megszólalt. Mielőbbi kompromisszum megkötését javasolja, hogy ne boruljon tovább a politikai, katonai és gazdasági egyensúly a világban. Már korábban is mondta, hogy egy ilyen bonyolult ügyben, ahol ilyen ellentétek feszülnek egymásnak, nem érvényesülnek a klasszikus igazságtétel elvei. Itt mindenkinek ki kell lépni a megszokott komfortzónájából, és együtt kell kikínlódni a kompromisszumos békét. Tudom, sokan nekem fognak esni, hogy miért ezt írom, de orvosként nem tudom másként látni a kárpátaljai család hősként elesett gyermekét, és az agresszor állam által áldozatként odadobott orosz kiskatonát. Erre csak egy megoldás van: abba kell hagyni!

Extraprofitadó

Szándékosan írom így: extraprofitadó, mert így terjed a köznyelvben. Nyilvánvalóan a COVID-járvány komplex hatásai, a szomszédban zajló háború, a világ gazdaságában kialakuló fenyegető jelek, az alattomosan megjelenő infláció egy ország, egy közösség számára gazdasági terhet is jelent. Forrást kell teremteni, számos célra.

Mivel sajnos sem arany, sem gyémántbányával, sőt számottevő olaj és gázvagyonnal sem rendelkezünk, mint egyes szerencsésebb országok, maradnak a kellemetlenebb eszközök. Nem mondom, szokatlan, és nyilván nem feszültségmentes megadóztatni a legnagyobb jövedelmet termelő vállalatokat. Nem magyarok lennénk, ha nem csapott volna az egekig a vita lángja. Mi az, hogy extra? Profit van és kész! Hogyhogy adóztatni? Ezzel a szabad versenyes kapitalizmus alapjai dőlnek meg. Mi lesz itt, talán kommunizmus? Kétségtelen, az extraprofit szót a kapitalizmus politikai gazdaságtana című tantárgy kapcsán hallottam az (orvosi!) egyetemen, még bőven az államszocialista rendszer kulisszái között. Valahogy számomra olyan távoli volt az egész.

Azután hozzánk is megérkezett, na, nem csak a szabadversenyes, hanem a korai és rablólapitalizmus is, durván jelezve, hogy csak a jószándékú magyar humán értelmiségiek gondolhatták, hogy a rendszerváltásunkat segítő nyugat intézményei, politikusai segítségével kihagyhatjuk azt a fázist, amin a többi ország 100-150 éve már átesett.

Csak hogy illusztráljam, a héten jelent meg a szokásos elemzés a 100 leggazdagabb magyar elmúlt évéről. Minden demagógia nélkül mondom, hiszen ez az egész világra érvényes, hogy a COVID-válság alatt a leggazdagabbak tovább gazdagodtak, és a szociológusok pedig világszerte jelentik, hogy a legszegényebbek tovább szegényedtek.

Extra vagy nem extra?

Valószínűleg a legkevesebb „fájdalommal” a kormány által kijelölt vállalati körből lehet forrást kivonni, adó formájában. Az egy másik kérdés, hogy ezek a biztosan professzionális irányítással működő szervezetek ezt a „veszteséget” le fogják dolgozni, vagy áremeléssel, vagy szervezet-racionalizálással (munkaerő elbocsátás). Mindkét történet végső soron az egyszerű embereknek is fájni fog.

Még egy megjegyzés az extra, nem extra vitához. Milyen jó lenne valamilyen mérőszám, hogy mi a „tisztességes haszon”, és mi van ezen felül! A modern kapitalista gazdaság nem szereti ezt a kérdést, és a feltevőit azonnal szociális demagógiával, esetleg a kommunizmus kísértetével vádolja. Szentendrén bóklászva, régi köveken, festményeken, kovácsoltvas kereszteken feltűnik egy horgony és hozzá kombinálva egy stilizált 4 szám. Néhány éve az a jelkép megjelent a belvárost megvilágító szép kandeláberek kovácsolt fém oszlopain. Bizony ez a szám, a török dúlás után Szentendrét újjáépítő szerb, dalmát és görög kereskedők házain tűnt fel 1690 körül, és nem mást jelent, mint a tisztes hasznot, amit a költségek levonása után 4%-ban határoztak meg.

O tempora o mores!

Indul a munka

Ezen a héten megtörténtek az első találkozások az új kormány tisztviselői és az egészségügy szakmai szervezetei között. Hogy szépet is írjak, ezen a héten az egészségügy szakmai szervezetei is megmozdultak, mintha demonstrálni szeretnék az új kormány számára, hogy van még tudás, szellemi kapacitás és végrehajtó energia az országban és az ágazatban. A Magyar Orvosi Kamara elnöksége egy nyolcoldalas levéllel fordult Pintér Sándor miniszter úrhoz, mintegy listázva a megoldandó feladataikat.

Hogy a miniszter nem sértődött meg, annak ékes bizonyítéka, hogy a MOK pénteki tudományos ülésén megjelent a vadonatúj egészségügyi államtitkár: Dr. Takács Péter, és a továbbra is bizalmat kapott OKFŐ-vezető: Jenei Zoltán. Meg is szólaltak, jelezve az együttműködési szándékukat, bár sok konkrétumot még nem mondhattak, kb. júliusra és őszre ígértek olyan intézkedéseket, amelyeket előzetesen egyeztetni kívánnak az orvosok képviseletével. Én csak remélem, hogy „vették” az orvosok olyan üzenetét, hogy néhány kérdésben szinte azonnali tűzoltásra van szükség.

Ugyancsak pénteken délután tartotta a Magyar Egészségügyi Menedzser Klub a közgyűléséhez kapcsolódó tudományos rendezvényét. Ennek középpontjában az összes egészségügyi rendszerproblémák kijavításához szükséges információs rendszerek adattartalma, minősége, felhasználhatósága volt. Örülök, hogy mint ősrégi klubtag ezt hallgattam meg. Profi előadók, abszolút egyenes és nyílt szakmai kommunikáció, politikamentes kritikák és javaslatok hangzottak el.

Látszólag száraz téma, de valójában ezek nélkül nincs kiegyensúlyozható egészségügyi finanszírozás, nincs tervezhető modern orvoslás és intézményüzemeltetés. Pillanatnyilag döbbenetes az ellentmondás, a rögzítésre kerülő elképesztő mennyiségű adattömeg és azok feldolgozása és felhasználása között.

Mivel az egyik előadó a Belügyminisztérium főosztályvezetője volt, aki éppen a vezetői információs rendszerekért felelős, azt gondolom, hogy történelmi kapcsolatfelvétel történt az új kormányzati struktúra képviselője és az egészségügyben dolgozó szakemberek között. Csendes örömmel mondom, hogy értették egymás szavát. Ha erre építve folytatják az egészségügyi rendszer korszerűsítését, akkor reménykedhetünk egy kicsit jobb világban. A következő hetekben a Magyar Kórházszövetség, majd a META (Magyar Egészséggazdasági Társaság) folytatják a tavaszi rendezvények sorozatát, és ezek, így a kormányzati ciklus elején számos esetben hozzájárulhatnak a szakmai politikák és tervezés kérdéseihez.

Már csak egy nyugodtabb, járványmentes, a háborút valahogy elcsendesítő időszakért kell fohászkodjunk. A világban, és nálunk is bőven lenne megoldandó feladat, és minden baj ellenére vannak ezeket a terheket vállaló emberek, a szakma csúcsaitól az egyszerű munkásokig. Segítsük őket.

 

(Nyitókép: Claude Monet (1840-1926): Impresszió, a felkelő nap (1872). 48x63 cm. Olaj vásznon. Musée Marmottan Monet, Párizs.)