Sürgősségi: orvos diszpécser irányíthatná a beteget

„Legalább harminc-harmincöt éve daganatos betegekkel foglalkozom, emellett hívő ember vagyok. Úgy érzem, ez a pár évtized még nagyobb alázatra nevelt. Sokat láttam életről, halálról, szenvedésről, nyomorúságról, megtérésekről”  – mondta a Magyar Hírlapnak Kásler Miklós, a humántárca vezetője, aki többek között az egészségügyben tervezett lépésekről is beszélt. 

– A legakutabb pont, amiben azonnal lépni kell, az a kórházi fertőzések kérdése, ami ugyan világszintű jelenség, de amit csak lehet, meg kell tenni ellene. Már elkészült egy részletes cselekvési terv. A következő fontos terület az alapellátás, ahol erősen támogatnám a csoportpraxis elterjesztését. Gyors beavatkozást igényel a sürgősségi ellátás is, ugyanis torlódnak a betegek az osztályokon, ami önmagában azt a látszatot kelti, hogy a magyar egészségügy gyengén teljesít. A látszat és a valóság azonban nem mindig ugyanaz. Erre is van már elképzelésünk. 

– Mondana egy példát? 

– Ha lenne egy orvos diszpécser, el tudná irányítani a beteget, amelyik nem sürgősségi eset a szemészetre, neurológiára, belgyógyászatra, s máris megötödölnénk a várakozási időt. Nagy terület a népegészségügy kérdése is, vagyis, azoknak a betegségeknek a köre, amelyekben az emberek meghalnak vagy megnyomorodnak. A keringési betegségek az összhalálozás ötven-, a daganatos megbetegedések huszonhat százalékát adják. A demográfia szempontjából is a gyermekgyógyászat kiemelten fontos terület, amit szükséges fejleszteni, támogatni. Az emberek mentálhigiénés állapotával is foglalkozni kell. Amióta Gyurcsány Ferenc bezáratta az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet, óriási vákuum keletkezett, és sok ellátatlan beteg maradt. Minden betegségcsoport esetében egyébként, amelyek népegészségügyi jelentőségűek, vannak országos intézetek, több közülük nemzetközi színvonalú. Érdemes lenne köréjük kiépíteni az országos hálózatokat, hasonlóan az onkológiához, ahol ez már lezajlott. Rájuk lehetne bízni a megbetegedési, halálozási adatok gyűjtését, elemzését, aminek alapján az országos struktúrát ki lehetne alakítani, illetve meghatározni a különböző szinteken a tevékenységet. Amikorra ez adott lesz, meghatározható, hová hány orvos és nővér kell, milyen felszereltség és körülmények. Ez nem kis munka, de így lehetőség nyílik bizonyos átcsoportosításokra. 

– Az alapellátás területén már korábban elindult az a törekvés, hogy tehermentesítve a legdrágább, kórházi ellátási formát, nagyobb kompetenciát kapnának a háziorvosok, illetve több betegnek kellene már a szakrendeléseken kilépnie gyógyultan az ellátási láncból. Hogyan érné ezt el? 

– Olyan eszközöket kell az alapellátásban biztosítani, amelyekkel a mostaninál szélesebb spektrumon tudnak vizsgálatokat végezni. Így, még ha a körzeti orvos nem is tud minden diagnózist felállítani, az Egészségügyi Elektronikus Térhez kapcsolódva tovább tudja közvetíteni a vizsgálatok eredményeit a megfelelő szintre, ahol ezeket már nem kell elvégezni. Ez a betegnek is jobb. Fontos a csoportpraxis kialakítása is. Az orvosok legtöbbje két-három szakvizsgával rendelkezik, így egy háziorvos amellett, hogy végzi a körzeti ellátást, rendelkezik valamilyen egyéb diszciplína szakképesítésével. Így el tudja végezni a saját egyéb szakterületéhez tartozó vizsgálatokat is. 

– A sürgősségi ellátás viszonylag fiatal szakma Magyarországon, tíz-tizenkét éve létezik. A problémák egy részét az okozza, hogy sem a beteg és sokszor az ellátás többi szintjén dolgozó orvos sincs tisztában azzal, hogy mi a valódi sürgősségi eset. Hogyan változtatna ezen? 

– A háziorvosok tevékenységi körét mindenképpen érdemes újragondolni az említett jelenség miatt is. Ugyanis, ha az alapellátó orvosok megfelelő háttérrel dolgoznak, a kompetenciáik bővíthetők. Erős alapellátással el tudjuk érni azt is, hogy mielőbb elkezdődjön a kezelés, és kevesebben kerüljenek kórházba. 

– Emelné a kórházak finanszírozását? 

– Munkacsoport dolgozik ezen, a szándék megvan rá. 

– Többször hangsúlyozta, hogy emberközpontú a gondolkodásmódja. Szintén általános probléma az egészségügyben, hogy rossz az orvos-beteg kommunikáció. Megoldható ez? 

– Csak a saját tapasztalatomat tudom példaként felhozni. Az onkológiai intézetben huszonhat év óta az volt a szabály, hogy mindig a betegnek van igaza, még akkor is, ha nem, ugyanis, vele közölték azt, hogy rákos. Ez olyan lelkiállapot, amikor megváltoznak a reakciók. Ha ezt egy orvos nem tudja elviselni, akkor nem alkalmas a munkára. Az OOI-ben nem csak az orvosok, a nővérek is tudnak jól kommunikálni. Aki egészségügyi pályára megy, azért teszi, mert segíteni akar az embertársain. Amikor belép a rendszerbe, még tele van lelkesedéssel és jó szándékkal, de idővel a körülmények megváltoztathatják. Vagyis, a körülményeket kell korrigálni. Azért, hogy a dolgozó tudjon normális helyen élni, tudjon pihenni, kikapcsolódni. Ez elsősorban pénzkérdés, ám nem kizárólag az. Ezt a kormány eddig is felismerte, az egészségügyi dolgozók voltak az elsők, akiknél átfogó béremelés indult. Azon fogunk dolgozni, hogy ezt ezután is minél több egészségügyi dolgozó érezhesse.

A teljes interjú a magyarhirlap.hu portálon olvasható.