„A mediáció, a közvetítés, az okok mélyebb feltárása – ez lehet a siker kulcsa” – dr. Szepesi András jegyzete.
Múlt heti jegyzetemet Suhajda Szilárdért fohászkodva fejeztem be. Életben maradásának esélye óráról órára csökkent, de az egyik legjellemzőbb emberi tulajdonság, a remény még működött. Felkészült mentőcsapat indult a keresésére, különleges helikoptert is bevetettek. Sokan megszólaltak. Sok mindent megtudtunk a magashegységek veszélyeiről, olvastuk és hallgattuk a hozzátartozók szívszorító üzeneteit. Megtudtuk, milyen szörnyű időjárási körülmények vannak odafönn. És akkor egyszer csak a mentőcsoportok, anélkül, hogy megtalálták volna Szilárdot, befejezték a keresést. Feladták, azzal a profi bizonyossággal, hogy ezt már nem lehet túlélni. Ilyenkor a józan ész és az érzelmek ellentmondásba kerülnek. A lélek kiáltozik bennünk, ne hagyjátok abba! De be kell lássuk, a többiek életét se veszélyeztethetik.
Háború
A nagyvilág szereplői, a világ vezetői a háború bűvkörében botladoznak. Rengeteg hír kerül nyilvánosságra, közöttük hátborzongató részletek a rombolásról, az értelmetlen halálról, az emberek szenvedéséről. Újabb hét telt el valamilyen megoldás, a béke bizonyossága nélkül. A reménység még pislákol, de ez a történet a XXI. században élő emberek többsége számára már felfoghatatlan.
Itt a nyár
Itthon, úgy tetszik, végérvényesen beköszöntött a nyár. Ragyogó napsütés váltakozik zivatarokkal, de a hőmérséklet tartósan magas. Aki teheti, megy pihenni, a természetes vizeink ugyan még hűvösek, csak a legbátrabbak mártóznak meg bennük. Viszont, óriási szerencsénkre a Kárpát-medence teli van hőforrásokkal, meleg gyógyvizekkel, amelyek az elmúlt évtizedekben olyan épített környezetbe kerültek, hogy az ország népe könnyen hozzáfér.
Ha meg tudja fizetni – teszem hozzá pikírtség és demagógia nélkül. Mert ingyen semmi sincs, és az éppen ma hivatalosan jelentett 24%-os infláció mellett bizony nem jut mindenkinek mindenre. Hogy kicsit könnyebb legyen, legalább a táplálkozás valamilyen biztonságot adjon, a héten érdekes árengedményes rendszer lépett életbe. A lényegét persze nem értem, de mivel én vagyok a „bevásárlóember” a szűkebb családban, a tényét érzékelem. Legalább léteznek túlélési technikák…
Egészségügy
Az egészségügyben kisebb változások, jó hírek, technikai fejlesztések, adományok igyekeznek jobb hangulatot kelteni. Az előző hetek nagyobb konfliktusa, hogy a magánjogviszonyban, de közellátásban dolgozó ápolók, asszisztensek, gyógytornászok, egyéb szakemberek bekerülnek-e a béremelések július 1-től induló körébe. Óvatos, de nem teljesen hivatalos nyilatkozatok szerint igen. Jogszabályszerű intézkedést egyelőre nem látok, de nagyon szerencsétlennek tartanám, ha nem következne be.
Ugyancsak egyre többet hallunk a védőnői rendszer egységesítéséről. Ez egy „majdnem Hungarikum”, mert csak a világ kevés és fejlett országában van hasonló szolgálat. Nálunk fantasztikusan sokat tettek a csecsemőhalandóság csökkentéséért, az újszülöttek szakszerű gondozásáért, egészséges fejlődéséért. Közben segítették az anyákat, a családokat. Nem is gondolnánk, hogy a védőnői rendszerünk már több mint 100 éves. Stefánia Szövetség néven 1915-ben alapították, és túlélte az évszázadot, a reformokat, a szűkösséget, két háború és számos politikai kurzus viharait. 1926-tól mint Zöldkereszt mozgalom folytatta a tevékenységét. Kisgyermek koromban Miskolcon gyakran hallottam anyámtól, megyünk a Zöldkeresztbe. A háború után valamikor az ötvenes években az egész rendszert a helyi tanácsok kezébe adták. Ez a rendszerváltás után is „úgy maradt”.
Ma a több mint 2600 munkáltatónál dolgozó védőnők az OKFŐ hatáskörébe, 23 vármegyei irányító központ alkalmazásába kerülnek. Munkájuk, tevékenységük helyszíne egyelőre nem változik. Ez akár jó is lehetne, ha az átszervezésüket kellő figyelemmel segítenék az új vezetők és irányítók. Vigyázzunk rájuk, mert az egészséges fiatal nemzedék a segítségükkel nő fel!
Új népegészségügyi program
Takács Péter államtitkár a napokban jelezte, hogy új népegészségügyi program készítésén dolgoznak. Most váratlan helyről kapott támogatást a tevékenységük: a Közgazdasági Szemle, a magyar közgazdászok patinás lapja, amelyik 1876 óta jelenik meg – így a mi Orvosi Hetilapunk kortársa –, május 14-én egy rendkívül fontos cikket publikált. A téma régi és régóta megoldatlan. Az okok sokrétűek, és éppen ezeket tárja fel a 64 oldalas tanulmány: „Társadalmi különbségek a magyarországi gyerekek fogainak állapotában és egészségmagatartásában”.
A cikket Hajdu Tamás, Kertesi Gábor és Fadgyas-Freyler Petra jegyzik. Javaslom elolvasni mindazoknak, akiket a téma érint vagy érdekel. Társadalmuk számára a jövőt jelentő korosztály, az 1-18 éves korú gyermekek fogászati szűrése, kezelése, gondozása a fogszuvasodás megelőzése, de a fogszabályozás megoldatlan ellátásai is szerepelnek benne, megoldási javaslatokkal. Az öt egészségügyi alrendszer: a védőnői, a házi gyermekorvosi, a gyermekfogászati, az iskolaorvosi és az iskolafogászati rendszer területi elven történő újjászervezésé és hozzáférhetővé tétele a közfinanszírozott ellátások területén hatalmas eredményeket hozhat akár meglepően rövid idő alatt. Mi, ha nem ez lehetne a Takács Péter által bejelentett népegészségügyi reform egyik pillére?
Péterfy kórház
Egy nem kormánypárti napilap beszámolt egy konfliktusról a kórház három hónapja kinevezett főigazgatója és a főorvosi kar egy része között. Kívülálló számára nehezen értelmezhető stílus- és magatartásproblémákat emlegetnek az újságírónak. Leírnak egy szimpátia szavazást, aminek a mai jogi keretrendszerben nincs következménye.
A rendszerváltás éveiben létezett az 1. számú Népjóléti- és Belügyminisztériumi együttes rendelet, amelyik a diplomás dolgozók szavazására bízta a rendszerváltás előtt kinevezett igazgatók megtartását vagy elküldését. Számos kiváló vezetőt küldtek el, ezt az akkori sajtó „véráldozatnak” nevezte. Éppen a hibák és a professzionális döntési mechanizmus hiánya miatt a szimpátia szavazást később „kivezették”, mert tulajdonképpen betöltötte politikai szerepét.
Az OKFŐ elrendelte az „ügy” kivizsgálását. Kíváncsian várom az eredményt, hogy politikai vagy szakma döntést hoznak. Ha én valamit tanácsolhatnék ilyen esetekben, az okok tisztázása mellett, az a mediáció, a közvetítés, az okok mélyebb feltárása – ez lehet a siker kulcsa. Utoljára a zalaegerszegi kórházigazgatás és a traumatológusok közötti hasonló konfliktusról hallottunk, amelyben komoly politikai erők, jelentős pénzügyi támogatással és a Pécsi Tudományegyetem segítségével tudták helyreállítani az ellátás biztonságát.
A Péterfyben se lenne szabad hagyni, hogy a helyzet elmérgesedjen, mert annak a betegellátás látná kárát. Régóta ismerem, tisztelem és kedvelem a Péterfy kórházat. Pontosan 15 éve egy akut hasi történés kapcsán, ügyeletben végzett műtéttel az életemet mentették meg. Akkor láttam először betegként belülről intenzív osztályt. De ezen túl is, a kórház 180 éves múltja, hányattatásai, kiváló szakemberei mindig is elismerést keltettek a betegek és a szakemberek körében.
A pesti kereskedők egyesületének ispotályát 1848-ban kezdték szervezni. 1927-től ez lett a MABI kórháza, ugyanannak a Gerlóczy Gedeonnak a tervei szerint megépítve, aki a Traumatológiai Intézetet tervezte. A főépület díszes és szépen helyreállított előcsarnokában több emléktábla is jelzi, hogy a kórház az 1956-os forradalomban igencsak helytállt. Kiérdemelte egykori orvos-hősének, valamikori traumatológus kollégámnak, Dr. Oláh Vilmosnak a visszaemlékezése címében is megjelenő jelzőjét: „a forradalom kórháza”. Az elmúlt évtizedekben a repressziók után a kórház presztízse helyreállt, de mivel az európai uniós fejlesztési támogatások nem jutottak el a fővárosba, ezért további korszerűsítést és fejlesztést érdemelne. De ehhez stabil működés, magas szakmai színvonal, betegbarát működés, azaz belső kiegyensúlyozottság is szükséges.
Közgyűlés
Amikor kedves Olvasóim ezt a jegyzetet szombaton olvassák, már zajlik vagy le is zajlott a Magyar Orvosi Kamara küldöttközgyűlése. Kíváncsian figyelem, hogyan fogják értékelni a február 4-i közgyűlés óta eltelt időszak eseményeit, és milyen jövőt képzelnek el a magyar orvosok legfontosabb testületének. Remélem, számukra is világos, hogy a magyar egészségügy reformjához aktív közreműködésük szükséges. Megtalálják-e a kormánnyal az együttműködés módjait, és kialakulhat-e a korábbi viták helyén egy „modus vivendi”?
Van miért aggódnunk és van minek szurkolnunk, ezen a hétvégén is!
Címlapkép: Péterfy Sándor utca 8-20., a Péterfy Sándor Utcai Kórház Rendelőintézet és Baleseti Központ székhelye. 1973. Forrás: Főfotó/Fortepan
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!