TÁJKÉP CSATA KÖZBEN

Régi tapasztalatom, hogy ha valamilyen „ütősebb” címet adok a jegyzetnek, akkor sokkal többen elolvassák. A mostani célom nem az, hogy a vitákat élezzem, hanem az, hogy a valóságban minél több orvos, beteg, érdeklődő polgár olvassa el azokat a dokumentumokat, amelyeket a kormány nevében Takács Péter államtitkár bocsátott vitára, elsősorban az egészségügyben működő szakmai szervezetek számára.

Hurrá!

Megörültem, hogy tudta tartani a szavát. Örömömbe kis kajánság is vegyült, ez adta a címet. Ami miatt számos barátom és ismerősöm vagy kérdőn, vagy értetlenül nézett rám. Többnyire tudják, hogy rossz véleménnyel vagyok az eddigi „reformokról”, rengeteg baj forrásai, kevés eredménnyel. Akkor miért ünneplem?

Nem mondtam el egy héttel ezelőtt, hogy a kaján örömöm forrásának mi a tárgya? Most már bevallhatom: az egészségügy rendszere annyira szövevényes, bonyolult, hogy bárki bárhol próbál bele- vagy hozzányúlni, akkor újabb kérdések és problémák garmadája „bugyog elő”. Sejtették ezt az előző évtizedek politikusai is, és néhány „öngyilkos kedvű” politikust leszámítva a közelébe se mentek.

Az eredmény ismert: tudás és képzés oldalról még mindig nagyon jó egyetemi világ és orvosi kar (lásd Semmelweis Egyetem helye a világrangsorban), nem tudja nyújtani azt a szükséges és egyenletesen hozzáférhető diagnosztikus és gyógyító teljesítményt, hogy az ellátott lakosságnak is ugyanaz legyen a véleménye, mint a nemzetközi egyetemi zsűrinek.

Barátságos egyeztetés – komoly kérdésekkel és javaslatokkal

Entente cordiale (ejtsd: antant kordial), azaz szívélyes együttműködés. Eredete a XIX. század és a korábbiak nagy ellenségeskedései (százéves háború), majd a „közös ellenséggel” vívott napóleoni háborúk lezárására megy vissza. Lényege, hogy a nézeteltéréseken túllépve, diplomáciai igyekezettel oldjanak meg és zárjanak le kényes témákat.

Konzultációk

A mögöttünk elmaradozó héten Takács Péter már három szakmai szervezet vezetésével is találkozott és „lezavart” három konzultációt. A negyedik, az EGVE a következő hétre maradt. Talán ez utóbbinál a legnagyobb a várakozás, hiszen a gazdasági vezetők és munkatársaik hatalmas seregéről mindig kevés szó esik, mondhatnánk, hogy a politikusok rendre megfeledkeznek róluk.

A Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Kórházszövetség és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara teljesen eltérő módon adott hírt a találkozásokról, illetve véleményt a konzultációra küldött anyagokról.

A MOK elnöksége az „idő múlásával” már nem nagyon bízott a bevonásukban, és nagyjából a konzultációs anyag vételével egyidőben még kiküldte a kamara lapját elég szigorú üzenetekkel, és a címlapon is feltüntetett számonkéréssel: Rólunk? Nélkülünk? Nem túl bíztató felütés egy tárgyalás megkezdésére, de „innen szép győzni”.

Nem véletlen, hogy a rövid határidő ellenére a MOK bekérte a területi szervezetek véleményét is, ami igencsak dicséretes. Egyelőre azt javasolom orvos olvasóimnak, hogy személyesen olvassák el az elérhető dokumentumokat, a MOK véleményét és mellékleteit, és ne csak a médiumokból tájékozódjanak.

A Magyar Kórházszövetség egyelőre nem tett közzé dokumentumot, de Velkey György elnök egy szokatlanul hosszú interjút adott egy médiumnak és abban számos kérdésben egyetértett, de nagyon sok problémát is felvetett.

A MESZK a honlapján tájékoztatott a kapcsolatfelvételről, szűkszavúan, udvariasan. Kérdésemre elmondták, több témában még tárgyalásban vannak, és csak azok után tervezik a megszólalást.

Közösségi médiumok

Egyelőre itt teljes a zűrzavar. A megszólaló érintettek, egészségügyi dolgozók biztosan nem teljes köre, laikusok, betegek, polgárok, megmondóemberek, valamilyen politikai irányzat képviselői többnyire apokaliptikus képeket festenek az állapotokról.

Tudom, hogy nehéz, sok helyen kifejezetten rossz a helyzet. Azt is tudom, hogy amióta a közösségi médiumokban lényegében mindent nyilvánosságra lehet hozni, azóta működik egy szociológiai jelenség. Néhány konkrét, elszigetelt ügytől eltekintve a dicséret, a jó hír az nem hír. A hír, a megnyilvánuláshoz vezető erős motiváció a rossz tapasztalat, ami leggyakrabban nem közvetlen, hanem a közlő által elhitt másodlagos információ, de valahogy ez vonzza az internet közönségét. Nem baj, mert a konkrét helyzetek bemutatása mellett az emberek hangulata is érzékelhetővé válik.

Politikusoknak, egészségügyi szakértőknek, szakújságíróknak kötelezővé tenném a követését, hogy a valóságos bajokat tényleg meg kell oldani, az önmagukat gerjesztő szörnyűségeket pedig a jószándékú olvasók számára értelmezni kell. Ennél nehezebbet nem tudok elképzelni, de nem mehetünk el szótlanul a jelenségek mellett.

Értelem és kísértetek

Annál inkább sem, mert én már annyi szorongó emberrel találkozom, akik rettegnek az egészségügyet igénybe venni, hogy az már egy hibás körre (circulus vitiosus) utal. Ha ehhezhozzá teszem a gazdasági válságot, a várhatóan gyakoribbá váló szegénységi problémákat, akkor ez a szorongás, félelem az egészségügytől lerontja a lakosság védekező készségét. Pedig erre a mindennapi gondok leküzdésében lenne szükség, összefogva egymással, mert csak így lehet túlélni.

Hogy ezt a jelenséget illusztráljam, a művészethez fordulok segítségért. Az egyik legnagyobb spanyol festő, Francisco Goya y Lucientes, akinek életműve a rokokótól az expresszionizmusig átíveli a művészettörténet több korszakát, érett korában egy 80 lapos rézkarc sorozatban dolgozta fel az emberek esendőségét. Nem kímélte a hatalmasságokat és a rossz emberi tulajdonságokat sem. A 43. számú lap igencsak illik a mai helyzetünkre:

„Amíg az értelem alszik, előjönnek a kísértetek”

Gondolkodjunk el ezen…

Az egészségügy átalakításának/korszerűsítésének/reformjának elkezdett konzultációja közben vagyunk. Orosz Éva professzor asszony egy régebbi könyvcímére utalva később majd feltehetjük a kérdést: „Félúton vagy tévúton?” Érdemes rá figyelni, mert mindannyiunkról, közeli és távolabbi jövőnkről szól.

Márton nap éjszakája

Pannonia Provincia Savaria nevű városában Krisztus után 316-ban vagy 317-ben egy katonai tribunusnak fia született. Mártonnak nevezték el, apja nyomdokaiba lépve katona lett. Franciaországig jutott. Egy hideg éjszakán megfelezte a tógáját egy koldussal. Azon az éjjelen álmot látott, megjelent neki Krisztus. Attól kezdve megváltozott, az emberek segítése töltötte ki a napjait. A korai kereszténység szokásai szerint egy ilyen embert még megválaszthattak püspökké. Martin a megtiszteltetés elől egy libaólba bújt, de a libák elárulták a gágogásukkal. Ezt követően negyed századon át Tours város püspökeként szolgált, és olyan sok jót tett ez emberekért, hogy később szentté avatták.

Már a honfoglalás előtt olyan erős volt a legendája Pannoniában, hogy ezt a megkeresztelkedő magyarok is átvették. Szent István király Szűz Mária mellett Szent Mártont is a magyarok védőszentjének tartotta. A mai napig ezer szállal kötődik népünkhöz, érdemes a hét végén beleolvasni a történeteibe.

Mivel neve napja a mezőgazdasági év lezárását is jelenti, nemcsak az új bor megkóstolásának, hanem a nyáron túlszaporodott libák kiosztásának a napja is lett. A libalakomához kötődik az a hiedelem, hogy aki Márton napon sült libahúst eszik, az egész évben nem fog éhezni.

Mit kívánhatok magunknak, embertársaimnak Márton nap éjszakáján?

Jusson mindenkinek egy falat libahús, hogy elkerüljük legalább az éhséget, az előttünk álló tél és a következő biztosan nehéz év során.

Sikerüljön az egészségügy reformja, átalakítása úgy, hogy minél szélesebb körben szolgálja a magyarok szükségleteit, egészségét, jólétét.

Aki teheti, vegyen részt az alakításában, hogy minél inkább a valóságos élet valóságos bajaira adjon minél jobb, valóságos és korszerű megoldást…

(Nyitókép: Francisco Goya y Lucientes (1746-1828): Az ész álma szörnyeket szül. (Amíg az értelem alszik, előjönnek a kísértetek.) 1796-1799. Rézkarc, akvatinta, papír. 21,5x15 cm. Szépművészeti Múzeum, Budapest.)

A szerző korábbi írásai