Két-három millió embert érint a lakásszegénység

2017 eleje és 2018 első féléve között nem javult a magyarországi lakhatási problémák kormányzati kezelése – állapította meg a Habitat for Humanity civil szervezet, amely a világ 70 országában foglalkozik a lakhatás kérdésével. A magyar szervezet kedden bemutatott legfrissebb lakhatási jelentése, amelynek készítésében a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont is részt vett, számos megdöbbentő adattal szolgál a magyar háztartások lakhatási problémáiról, írja a G7.hu. 

Az elemzésben szereplő óvatos becslés szerint 2-3 millió embert érinthet a lakásszegénység, vagyis ennyien élhetnek megfizethetőségi, lakásminőségi és energiahatékonysági, területi vagy jogi szempontból az átlagosnál rosszabb helyzetben. 

1,3 millió háztartás, azaz a háztartások harmada küzd valamilyen megfizethetőségi problémával, tehát irreálisan sokat költ rezsire, bérleti díjra vagy lakáshitelek törlesztőrészleteire.

A 4,4 millió magyarországi lakóingatlan nagyjából 80 százaléka nem felel meg a korszerű műszaki és energetikai sztenderdeknek, azaz a magyarok többségének lakhatási költségeit és életminőségét különösen rosszul érintik az épületállomány fizikai jellemzői.

Másfél millióan élnek olyan lakásban, amellyel súlyos lakásminőségi problémák vannak. A zsúfolt, nedves lakásokban élő embereknek a legtöbb esetben nincs pénzük felújítani a lakásukat.

A lakhatás terén a megfizethetőségi problémák szembetűnő következménye az utóbbi években látható eladósodás.

A háztartások nagyjából hatodának van 60 napon túli közműhátraléka, miközben 750 ezer végrehajtási ügy van folyamatban.

Ez megmagyarázza, hogy miért jut minden napra nagyjából egy tucat kilakoltatás, és hogy miért nem mondható megoldottnak a (deviza)hitelválság. 

A lakhatási szegénység részproblémái jelentősen összefüggnek egymással, és ördögi kört alkotnak, amit lakásszegénységi csapdának nevez a jelentés. Erős a beragadási hatás, tehát aki beleszületik vagy belekerül, annak nagyon nehéz kikerülnie onnan.

A lakhatási szegénység elsősorban az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező háztartásokat sújtja, amelyek valamennyi szempontból hátrányokat szenvednek: jobban érintik őket az energiahatékonysági problémák, sokkal nagyobb valószínűséggel élnek az ország olyan területein, ahol nem érhetők el alapvető szolgáltatások, illetve jogilag is sokkal kiszolgáltatottabb a lakhatási helyzetük.

A Habitat for Humanity szerint szükség lenne egy átfogó, a szociális különbségeket csökkentő lakáspolitika kialakítására, ám továbbra sem látható szándék erre a kormány részéről.