Vége a járványnak, de mi lesz a háborúval?

Szinte napra pontosan két éve kezdtem el írni a szombati jegyzetfolyamot. Kezdődött a vuhani vírus okozta COVID járvány. Kezdtünk bezárkózni. Néhány országban már nagy erővel tombolt a járvány. Valamit tenni kellett. Korom miatt gyógyítani már nem mehettem, de a több mint 50 éves egészségügyi tapasztalat feszített, hogy kezdjem elemezni a járvány és a magyar egészségügyi rendszer összefüggéseit. Írjam meg a gondolataimat, érzéseimet, közvetítsem a tapasztalataimat. A többi már olvasható történet. Kialakult egy olvasótábor, akik reagáltak, biztattak, és várták a folytatást. Többször elképzeltem, hogy egyszer vége lesz, és akkor elköszönök, és kiveszek néhány hét szabadságot. Ez az ötödik hullám leszálló ága, mivel négyszer csalódtam, na, talán most… És akkor, ma tíz napja, kitört a háború.

Vége van a járványnak?

2022. március 2-án úgy döntött a magyar kormány és 3-án bejelentette, hogy március 7-én 0 órától vége van a SARS-Covid-19 koronavírus járványnak Magyarországon. Sőt részben már március 4-én péntektől, mert engedélyezték a kórházi betegek látogatását. „Kivezetik” a többi intézkedést is, a maszkot, a távolságtartást, a rendezvények korlátozását és egyebeket. Az egészségügyi és a szociális intézményekben fennmarad a maszk, és egyéb korlátozások is lesznek, de ez részben nem baj, mert a kopogtató influenza ellen is védeni kell az öregeket, a betegeket, és az egészségügyi dolgozókat. A mentőknek kell továbbra is védőeszközöket használni, mert ők azért a frontvonalban maradnak. A csökkenő számú koronavírusos betegek számára néhány kijelölt intézet továbbra is rendelkezésre áll. A védőoltások rendszerét továbbra is fenntartják, a hét kijelölt napjain előzetes bejelentés nélkül lehet oltást kapni. A veszélyhelyzeti szabályozás egy része fennmarad, ha netán támadna valamilyen „új gonosz”, akkor ne legyünk védtelenek.

Számvetés

A kormány azt várja, hogy az egészségügy üstöllést térjen vissza a normál kerékvágásba, fogadja a régebbi rend szerint a betegeket, dolgozza le a várólistákat. Pihenje ki magát, pótolja a hiányosságait és fitten, mosolygósan álljon a lakosság rendelkezésére.

Itt azért – kampány ide vagy oda – „minden hozzáértő szem” a kormányra néz. Egy héttel ezelőtt két súlyos és veszélyes problémát exponáltam: a szakemberek számának a KSH által detektált csökkenését és a Magyar Államkincstár adósságjelentését.

Irányítás és szervezés

Most az egészségügyi rendszer szervezési kérdéseit szeretném sorra venni. Miután a kórházak teljes köre és a járóbeteg szakorvosi rendelőintézetek döntő többsége az elmúlt évek során állami kézbe került, látszólag egyszerű lenne kezelni a felhalmozódott problémákat, és egységes megoldásokat keresni az egységes, igazságos és tisztességes hozzáférhetőség biztosítására. Mert valljuk be, ez azért a járvány alatt meglehetősen szétzilálódott.

Nézzük meg közelebbről az irányítás, az igazgatás és a működtetés állami eszközrendszerét.

1. Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat:

Az egészségügyi igazgatás, az ellenőrzés, a szabályok betartása legfontosabb letéteményese az ÁNTSZ. Bürokratikus szervezet, 1991-94 között megújult, modern népegészségügyi elvek alapján Kertai Pál professzor, munkatársai és utódai újjászervezték. A régi KÖJÁL-ból egy olyan szervezet jött létre, amelyik az egészségügy átalakulását segítette, a lakosságot veszélyeztető járványokat intézkedésekkel, védőoltások rendszerével jó színvonalon tartotta. 2010 után átszervezték, főleg a megyei kormányhivatalok részévé vált. A központi részei (OKI, NNK) és az országos tisztifőorvos már nem közvetlenül vezették a rendszert, amelynek a „bürokrácia csökkentésének” örökbecsű jelszavának megfelelően, csökkentett létszámmal, a perifériájának (járási, kistérségi kirendeltségek) meggyengülésével járt. Úgy tűnt, ez elég egy olyan országban, ahol nincsenek komoly járványok és magas a fertőző gyermek- és egyéb betegségek elleni átoltottság. Amikor berobbant a COVID, akkor hatalmas szükség lett volna rájuk a karantén és egyéb szervezési intézkedések területén, a szűrések megszervezésében, a háziorvosi tevékenység segítésében.

Szakértői szinten nekik kellene monitorozni a népegészségügyi helyzet alakulását, az ellátórendszer teljesítményét. Nekik kellene az első javaslatokat megtenni az ellátórendszerek, intézmények fejlesztésére, korszerűsítésére, de nekik kellene a lakossági szűrővizsgálatokat is szervezni, értékelni és az eredményeket, és gondokat a kormányzat számára prezentálni. Van mit átgondolni ezen a területen…

2. Intézmények irányítása, működtetése:

2010 után, az intézményi államosításokat követően, szakmailag logikusan létrehozták azt a szervezetet, amelyik az intézmények felügyeletét, irányítását, koordinálását ellátta. Eleinte GYEMSZI-nek hívták, később ÁEEK-nak, most az OKFŐ betűszó jelzi. Országos Kórházi Főigazgatóság. Vezetője közgazdász diplomás tábornok. Jelzi, hogy járvány idején az irányítás szigorú, ha kell, parancsnoki jellegű. Az előző két névvel az EMMI felügyelete alatt működött, de a járvány első évének végén átalakult, felügyeletét a Belügyminisztérium vette át. Hogy ezt kizárólag a járvány indokolta, vagy egy rendszerátalakítás része, az a következő időkben fog eldőlni.

Közben, az egyetemek felügyelete, benne a négy hatalmas klinikai központ – az aktív fekvőbeteg ellátás kb. 25%-a, amelyik többnyire a legmagasabb progresszív ellátási szintet képviseli – igazgatása átkerült az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz. Itt az elmúlt hónapokban még egy változás történet, az egyetemek közvetlen irányítására alapítványok, és azokat képviselő kuratóriumok alakultak. Még nem teljesen világos, hogy ezek tartósan hogyan fognak kapcsolódni a közellátások rendszeréhez, a kuratóriumok milyen kompetenciát kapnak az egészségügyi rendszer irányába.

Meg kell még jegyezni, hogy a főváros egyetlen igazán komplex ellátást nyújtó centrumkórháza, a Központi Honvédkórház, a Honvédelmi Minisztérium irányítása alatt működik. Egyik telephelye meglehetősen korszerű, de be kellene fejezni e fő telephely bővítését, hogy a sürgősségi ellátás minden részterületét egyetlen telephelyen nyújthassa.

3. A finanszírozás fő intézménye:

A 20 évig  OEP-nek nevezett intézmény, ma Nemzeti Egészségügyi Alapkezelő néven, a közellátások döntő jelentőségű finanszírozója, különféle átalánydíjas és tételes elszámolási rendszerek, a hozzá tartozó jelentési rendszerek működtetője, az EMMI ellenőrzése és irányítása alól átkerült a Pénzügyminisztériumhoz. A járvány alatt főleg átalánydíjas rendszerben finanszírozott, de lassan vissza kellene térni a békeidők teljesítményelvű rendszeréhez, ha lehet, a korábbi hibákat kiküszöbölve.

Mi lesz a járvány után?

Nem tudom megkerülni azt a kérdést, és nem is akarom, hogy jelezzem, a járvány elmúltával ez a sokat változott rendszer központi irányításának és igazgatásának a koordinált rendbetétele szerintem a kormány és az országgyűlés előtt álló legnagyobb feladatok egyike. Ha valaki elolvassa a fenti felsorolást, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az EMMI szakállamtitkársága feladatainak jelentős része az elmúlt két évben más tárcákhoz került. A kormány veszélyhelyzeti igazgatási modellje ezt a problémát nyilvánvalóan kezelte, de láthatóvá vált a rendszer elképesztő bonyolultsága.

Hogy ezt egy vicces jelenettel illusztráljam, az elmúlt két-három nap valamelyik miniszterelnöki látogatásán, a miniszterelnök úr a felmerülő feladat megoldását az „egészségügyi minisztérium”-ra szignálta. „Nagyot néztem”, mert az elmúlt 10 év során ilyet soha nem mondott. Mindig az EMMI-t említette. Két dolog lehetséges: mivel komplex problémával foglalkozott (menekültek ellátása, szűrése, gyógyítása, ennek szervezése és finanszírozása) ezért ezt a „gyűjtőfogalmat” találta. A másik, talán már ő is gondolkodik a szaporodó gondok rendszerszerű megoldásán.

A háború

A fenti mondatokkal elérkeztem a háborúhoz. Reméltem, hogy az én életemben és a közelemben már nem lesz. Nem így lett.

Reméltem, hogy elég művelt, okos és önző az emberiség európai fele, hogy két kirobbantott világháború után már nem próbálkozik újjal. Tegyem hozzá, hogy mind Ukrajna, mind Oroszország európai része sajnos kívül van a kontinens stabil együttműködési és biztonsági rendszerein. Gazdasági kapcsolatrendszere, pláne az energiahordozók területén stratégiai jelentőségű, de a két ország politikai szempontból instabil és sokarcú maradt.

Ennek ellenére, a háború 10. napján, amikor az agresszornak minősített Oroszország ellen számos gazdasági és egyéb szankciót vetettek be, a magyar és az európai gazdaság is válságtüneteket mutat.

Ukrajna hősiesen védekezik. Eddig 1 millió ember menekült el az országból, amelyik óriási szám, de kb. 44 millióan még maradtak. Rettegnek, sokan már fáznak, egyre rosszabb az ellátásuk, mind az élelem, mind az egészségügy területén. Kárpátaljára, ahol kb. 200 ezer magyar él, még nem értek el a harci cselekmények, de a háború szele már meglegyinti őket. A 18-60 éves férfiak nem hagyhatják el az országot. Nők, gyermekek egyedül kelnek útra. Magyarország felé ma éjszakáig 140 ezren indultak el, közülük kb. 100 ezer ukrán és 22 ezer magyar. 18 ezren egyéb országok felé menekülnek.

Magyarország megmozdult

A segítés ezerféle módja látható. Egyszerű emberek visznek élelmiszert, innivalót a határra. Láthatóan nem gazdag emberek fogadnak be menekült családokat, megosztva a tisztes szegénységüket. Az ország távolabbi része, vagy csatlakozva a gyakorlott karitatív szervezetekhez, vagy spontán csoportokban, vállalatok szervezésében gyűjtenek élelmiszert, takarót, ruhát, gyermekellátáshoz holmikat és ezer hasznos cikket. Önkormányzatok nyitnak meg iskolákat, közösségi házakat, de már nemcsak a határ mellett, hanem beljebb, a fővárosig sokfelé. Az adományvonalak „izzanak” néhány nap alatt csak az egyik közösségi vonalon 400 millió forint gyűlt össze.

Csodálkozva, meghatódva, elgondolkodva nézem. Ugyanez az ország kiabál egymásra mindenfélét pl. egy választási kampányban? Ugyanők nem veszik fel az oltást, pláne tagadva vírust, vakcinát, mindent? Vagy ez egy harmadik Magyarország? A másik kettő legjobb érzésű embereiből verbuválva?

Jó lenne tudni a válaszokat! Politikát lehetne rá építeni, Magyarország megbékélési politikáját.

Én azt mondom, örüljünk a nyitásnak.

Engedetlenségre biztatom a barátaimat, polgártársaimat. Most már sokat tudunk a járványról. Nincs megtiltva, hogy személyes helyzetünk, veszélyeztetettségünk alapján védekezzünk. Abból baj nem lehet.

Reménykedjünk, hogy a háborúnak mielőbb vége lesz.

Isten óvja az emberiséget és benne Magyarországot és minden magyart, akárhol éljen is!

(Nyitókép: Claude Monet (1840-1926): Gyümölcsös tavasszal. 1886. 80x64 cm. Olaj vásznon. Fitzwilliam Museum, University of Cambridge.)