„A Feltámadás elemi örömét kívánom minden kedves Olvasónknak!” – dr. Szepesi András húsvéti jegyzete.
Húsvét.
A kereszténység legnagyobb ünnepe. Jézus bevonulása Jeruzsálembe. Tavaszi virágok, ünneplés, az emberek hite, rajongása. Utolsó vacsora, elárultatás, elfogás, megkínzás kereszthalál, eltemetés. Feltámadás. Halleluja!
Négy kanonizált és több apokrif evangélium. A Megváltó mondásai és cselekedetei. Feltűnik a fantasztikus összhang a szavak és cselekedetek között. Nem mindenki nézi jó szemmel. A régi vallás korifeusai sem. A politika teljes súlyával jelen lévő Római Birodalom képviselői sem.
Via Dolorosa.
A korai kereszténység áldozatot, mártíriumot is vállaló mozgalma lett Jézus követése, amit csak később neveztek kereszténységnek. Szenvedésük eleinte égre kiáltott, nemcsak keleten, de Rómában is. Első jelkép: Jeruzsálem, Via Dolorosa. A töviskoszorúval „ékesített” megkínzott Jézus cipeli a keresztjét. Micsoda áthallás a következő két évezred emberének, akik a saját keresztjüket cipelik. Ki segít nekik? Áll-e valahol Veronika, hogy kendőjével megtörölje az izzadó, vérző arcot? Egész nap özönlik a zarándokok színes tömege. Világiak, papok, fiatalok, öregek, polgárok és elesettek. Egyszer én is végig mehettem ezen az ősi úton, megcsodálva a jeles épületeket, a szent sír templomáig. Ott értettem meg a szent város karizmatikus erejét. Nem véletlenül indult innen útjára mindhárom monoteista világvallás.
Via Crucis.
Második jelkép: Via Crucis. Róma, Colosseum. A monumentális ókori épület, ahol annyi mártír élete szakadt meg. Ott ma este kezdődött a keresztút járása. Mind a 14 stációnál Ferenc pápa üzenetét olvassák fel, aki betegen most nem tudta vinni a keresztet, de fontosnak tartotta, hogy az önzés, kizsákmányolás, az együttérzés és szolidaritás hiányában szenvedő társadalom mellett megszólaljon.
Érteni vélem a pápát. Csak kevéssel idősebb nálam. Ugyanazt a fejlődést élte meg, ami sokkal szorosabb emberi kapcsolatokat, jelentett a kezdetekben, ahol az újságokon kívül legfeljebb egy szerény rádió jelentette a mesterséges kommunikációt. A Bibliát, az evangéliumokat, a szenvedéstörténetet, a csodatevéseket mi még szüleinktől, nagyszüleinktől hallottuk, és nagypéntek csendjét még semmi se zavarta.
Azóta a technika hihetetlen gazdagsága kezdett minket körül venni, a kommunikáció, a közlekedés, a közellátás, az infrastruktúra, de az oktatás és az egészségügy szakterületein is. Jobb lett az életünk? Sokaké talán igen. Jobbak lettünk? Nem biztos. Szolidárisabbak, segítőkészebbek, áldozatkészebbek? Szinte biztos, hogy nem.
Ezen aggódik a nagybeteg Ferenc pápa, és vele együtt sok gondolkodó jóakaratú ember.
Húsvét ünnepe, Krisztus sorsa, szenvedései, tanítása mind ezeket az üzeneteket közvetíti. Ember, légy méltó a Megváltódhoz.
Spirituális nagyhét helyett politikai nagyhét.
Legalábbis a hét első kétharmada. Aki a kedves Olvasóink közül nem dugja be a fülét, vagy nem ül be egy „süketszobába”, nem tudja teljesen kivonni magát a korán elkezdődött választási kampány kardcsattogásának hatásai alól. A héten még egy egészségügyi téma is kapcsolódott, hatalmas érdeklődést s vitát generálva. Takács államtitkár úr ugyanis nyilvánosságra hozta és nyilatkozataiba beépítette, mely egészségügyi intézmények nem jutottak eddig hozzá a jól megérdemelt uniós forrásokhoz. Mint mindenki, én is érdeklődve olvastam. Végre látunk valamit az épített környezet, az intézmények műszaki állapotáról, technikai hiányairól.
Ez azért szokatlan, mert az ilyen kérdéseket a „nincs itt semmi látnivaló” felkiáltással szokták hárítani. Még egy dologra lennék kíváncsi, hogy milyen állapotban vannak a felsorolásban nem szereplő kórházak? De jó lenne tudni, a BCG elvégezte-e ezt az elemzést. Hiszen a kórházaink többsége olyan régi alapítású és építésű, hogy mára többszörösen amortizálódtak. Már felújítva se lehet őket versenybe hozni a legújabb gyógyítási rendszereket és technológiákat leképező épületekkel. Meg merem kockáztatni, hogy a manapság oly sokat emlegetett teljesítményhiány (várólisták), a pénz és személyzet hiányokon túl a korszerűtlen szervezési körülményekre is rámutat.
A politikai vita nem a sátán műve. Főleg akkor nem, ha segít tisztázni és megoldani a közösségi ellátások bajait. És itt kapcsolódik a Húsvét, a könyörületesség, az emberi összetartás és szolidaritás eszméjéhez.
Emlékezzünk: öt éve kezdődött és kezdett erősödni a COVID járvány.
Húsvét volt akkor is. Az egészségügynek, de a vezetőiknek se jutott sok idő a nyugodt pihenésre. Sokféle információ ömlött ránk, tervezés helyett gyakran rögtönözni kellett. Ennek voltak hősies példái. Szeretném kiemelten említeni a Mentőket, és a COVID ellátásra első vonalban kijelölt intézmények dolgozóit. És mit tagadjuk (ma már), a pánik és a tervezés hiánya kapkodó intézkedéseket is hozott. Erős emlékem marad az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet vezetőjének felmentése Húsvét vasárnapján. Ezt részletesen megírtam a CSERHÁTI című jegyzetemben. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, újra Cserháti Péter vezeti a stratégiailag is rendkívül fontos Rehabilitációs Intézetet, immár Rehabilitációs Klinikaként, a Semmelweis Egyetem részeként.
Tanultunk-e valamit a járvány kezelés sikereiből, kudarcaiból, hibáiból? Szívesen írnék a felkészülési tervekről, mert ha ismét lecsap egy pandémia, már szervezettebben kellene reagálnunk.
Jerusalema.
A COVID számunkra is komoly gondot okozó harmadik hulláma alatt és után járta körül a földgolyót egy dal. Zulu nyelven énekelte egy afrikai művész. Jelezve, hogy nemcsak az európai kereszténység keresi a gyökereit Jeruzsálemben. A magyar változatot sokak mellett a Bethesda Kórház közössége mutatta be, csodálatos érzékenységgel.
A művészet és a közösségi feldolgozás emlékeztessen, hogy Jeruzsálem, a Húsvét, a Megváltó áldozata mind-mind értünk, földi halandó emberekért történt. De, ahhoz, hogy megéljük emberi kötelességeinket, pláne, ha van rá módunk, hogy szakmai lehetőségeinket is gyakoroljuk, meg kell értenünk a Húsvét üzenetét. Azt, amit évezredeken, évszázadokon keresztül a Biblia, az irodalom, a költészet, a művészetek, a zene közvetítettek.
Áldott, boldog, elmélyült ünnepnapokat és a Feltámadás elemi örömét kívánom minden kedves Olvasónknak!
A szerző korábbi írásai itt olvashatók
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!