Luxemburg: bárki nyithat rendelőt

Míg az alapellátásban a szolgáltatók versengenek a betegekért, a kórházak csak másodosztályú elhelyezést tudnak biztosítani. Az egészségbiztosítás kötelező, a Luxemburg területén dolgozóknak csatlakozniuk kell a tevékenységük szerinti gazdasági ágazathoz rendelt betegpénztárhoz. A foglalkoztató, illetve a foglalkoztatott egyenlő arányban viseli a járulékterheket. Ennek mértéke tevékenységenként változó, alkalmazottak esetében a bruttó munkabér 2,6-2,6 százaléka. Létezik egy járulékplafon is, a maximális jövedelem, ami a járulékfizetés alapját képezi -- ez a minimálbér ötszöröse. Az egészségbiztosítás bevételei 40 százalékban közvetlen állami támogatásból, illetőleg 30-30 százalékban a munkáltatók és a munkavállalók járulékaiból származnak.

A luxemburgi egészségbiztosítási piacon egyre erőteljesebb a külföldi biztosítók jelenléte. Ez leginkább azzal magyarázható, hogy Luxemburg területén, már csak az ország mérete miatt sem érdemes, vagy nem lehet gazdaságosan üzemeltetni a specializált egészségügyi szolgáltatások egy részét. Az esetleges külföldi gyógykezelés miatt sok luxemburgi csatlakozik külföldi egészségbiztosítókhoz. Luxemburgban az alapellátást kizárólag a kereslet határozza meg. Ez azt jelenti, hogy mind a háziorvosi praxisok száma, mind az általuk nyújtott szolgáltatások jellege a fogyasztók igényei szerint alakul. (Sem az állam, sem pedig a biztosító nem írja elő, hogy egy háziorvos mennyi beteget láthat el, mint ahogyan azt sem, hány praxis működhet az állam területén.)

 Luxemburgban bárki, aki honosíttatta külföldön szerzett orvosi diplomáját és megszerzi az Egészségügyi Minisztérium engedélyét, működtethet alapellátásra szakosodott rendelőt. Ennek az engedélynek a megszerzése egyúttal azt is jelenti, hogy az orvos automatikusan jogosult a biztosító által támogatott kezelések elvégzésére. (Ehhez nem kell külön szerződni az egészségpénztárakkal.) Igaz, a szolgáltató nem alkalmazhat a "szolgáltatások országos nómenklatúrájában" foglaltaktól eltérő tarifákat. A nómenklatúra egy olyan szolgáltatási pontértéktáblázat, amelyben a szakminisztérium évente meghatározza a biztosítottak által támogatással igénybe vehető szolgáltatások körét, és mindegyikhez egy bizonyos pontértéket rendelnek.

A pontértéket -- a magyar járóbeteg-ellátás finanszírozásához egyébként nagyon hasonlóan -- egy ún. standard értékkel kell megszorozni az adott szolgáltatás árának meghatározásához. A standard érték az orvosok szakmai érdekképviselete és a biztosítók központi szerve között folytatott tárgyalások eredménye. Az így kapott összegtől az adott ellátást illetően az orvos nem térhet el, kötelező ezt a tarifát alkalmaznia minden betegnél. A beteg a szolgáltatás árát közvetlenül az orvosnak fizeti, a biztosító csak ezt követően, utólag téríti vissza számára a kezelés költségét. Előfordul az is, hogy bizonyos beavatkozások árának egy kisebb hányadát a betegnek kell kifizetnie, ugyanis a támogatás összege 80 és 100 százalék között változik. Tehát a biztosító nem minden esetben fedezi a beavatkozások teljes kiadását.

Luxemburgban jelenleg 13 kórház működik. Vezetésük -- egy kivételével -- teljesen független az államtól, jóllehet bizonyos esetekben az állam delegál tagokat az igazgatótanácsba, illetőleg kormánybiztos felügyeli az állami támogatások megfelelő felhasználását. A kórházi ellátásokat az egészségbiztosítás -- egy alacsony összegű napi díjtól eltekintve -- fedezi. Ám csak másodosztályú elhelyezést garantál a kötelező járulékfizetés ellenében. Amennyiben a beteg magasabb színvonalú elhelyezést kíván, annak többletköltségeit saját zsebből vagy önkéntes kiegészítő biztosítója segítségével állja.

Bizonyos szolgáltatások, így a szüléssel-anyasággal összefüggő vagy a sürgősségi ellátások teljesen ingyenesek a betegek számára, és az intézmények a teljes költséget közvetlenül az egészségbiztosítóval számolják el. Az ország egészségügyi kiadásainak a GDP-hez viszonyított aránya az Európai Unió átlagához közelít. Ugyanakkor az egy főre jutó egészségügyi kiadások abszolút értékben kifejezve Luxemburgban a legmagasabbak az egész Unióban.

E látszólagos ellentmondást az a két tény oldja fel, hogy egyrészt Luxemburg rendelkezik Európában a legmagasabb egy főre jutó nemzeti jövedelemmel, másrészt figyelembe kell venni, hogy a luxemburgi egészségügyi szolgáltatásokat 25 százalékban nem az állandó lakosok, hanem a környező országok ingázói veszik igénybe, akik így a statisztikákba sem kerülnek be. Figyelemre méltó, hogy az egészségügyre fordított összkiadásokat tekintve más országokhoz képest kiugró az egészségügyi-egészségbiztosítási adminisztrációra fordított költségek aránya (~4,5 százalék).

(Szerző: Ötvös Péter, Országos Egészségbiztosítási Pénztár)