Levelet írtak Gyurcsány Ferencnek a patikusok

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Az 1991-ben alakult civil szakmai szerveződés, a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége képviseletében fordulok Önhöz nyílt levelemmel.

A politikai rendszerváltást követő időszakban, az egészségügyi ellátórendszer területén elsőként indult meg a gyógyszerellátás teljes szerkezeti és tulajdonosi átalakítása. A korábbi állami monopólium lebontásaként létrejött az egyszintű többcsatornás gyógyszer-nagykereskedelem, s magánosításra került a gyógyszertári hálózat. A gyógyszertárakat –a nemzetközi gyakorlattal összhangban- személyi jogon és szakmai, hivatás-egzisztenciális befektetőként a gyógyszerészek működtetik. Lassan közel két évtizedes az a történet, amelynek során a társadalmi igényeket felmérve, a tudományos elemző műhelyek, egyetemek oktatói tevékenységét igénybe véve, s a korábbi években jelentős egészségpolitikai támogatással, tudatosan egészségcentrummá építjük a gyógyszertárakat, ahova ma naponként hatszázezer látogató tér be. Európai országok és nemzetközi szakmai szervezetek gyógyszerellátási gyakorlatát tanulmányozva olyan népegészségügyi szempontból is jelentős hazai gyógyszerészi gyakorlat építésén dolgozunk, amely hatékonyan képes hozzájárulni az egészséges életvitel kialakításához. Szűrési, gondozási protokolljaink nemzetközileg elismertek.

Anélkül, hogy a folyamat egyes részleteire kitérnék, az elmúlt két év egészségpolitikai, társadalmi, gyógyszerész szakmai és nem utolsósorban gazdasági hatékonyság szempontjából indokolatlan lépéseire kívánom fókuszálni miniszterelnök úr figyelmét. A gyógyszer-gazdaságossági törvény egyes kiforratlan és erőltetett elemei, a jól működő gyógyszerellátó rendszer liberalizációs elvű kényszer-átalakítása és a hivatás gyakorlását felügyelő köztestületi rendszer negligálásának együttes hatásai ma már nemcsak gyógyszerész egzisztenciát sértenek, hanem előrevetítik egy több évszázados szakma felszámolását is. A gyógyszerellátás kereskedelmi tevékenységének erőszakos dominanciája, piaccá nyilvánítása, a piacra lépési korlátok egyidejű lebontása által okozott károk jelentős része, a gyógyszerbiztonság fellazítása, ma már nehezen, vagy nem helyrehozható.

Lényegesen többről van tehát szó annál, minthogy kétezer gyógyszerész elégedetlenségi mozgalmára szimplifikáljuk.
A szakmai és kereskedelmi aspektusok arányaiban fellelhető zűrzavar, az átalakítással összefüggő, önmagát igazolni akaró, hamis és torz képet bemutató kormányzati kommunikáció, a mindezekbe kapaszkodó folyamatos pénzügyi befektetői nyomás felszámolja azt a hivatását gyakorló egzisztencia-vállalkozó polgárcsírát, amely felkészülten, felelősséggel, érdemi költségvetési hatások nélkül is képes lenne segíteni az Európában az egyik leggyengébb, és folyamatosan romló népegészségügyi mutatóink javítására irányuló erőfeszítéseket.

A XXI. században már csak a történelemből kellene ismernünk azokat a neokolonializációs módszereket, amelyek alkalmazása során a gazdasági és egzisztenciális ellehetetlenítés sajátos eszközeivel –hatékony kormányzati támogatás mellett- egyes befektetők kívánnak eltörölni egy értelmiségi csoportot.
Állampolgárként és szakmai civil szerveződés vezetőjeként is azt várom, várjuk el a miniszterelnöktől, hogy széleskörűen, a rövid, közép és hosszú távú hatásokat, összefüggéseket elemezve, felelősen hozza meg döntéseit.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Mindezekkel összefüggésben kérjük a gyógyszerellátás liberalizációja folyamatának felfüggesztését, a tapasztalatok szakértői összesítését.

Gyógyszertár létesítési moratórium meghirdetését várjuk 2008.szeptemberében, amelynek során mód nyílik az értékelésre, az iránymódosításra, az új utak megfogalmazására.
Figyelemmel arra, hogy a gyógyszerésztársadalom már több alkalommal tett kísérletet érvei bemutatását lehetővé teendő, plenáris találkozó szervezésére miniszterelnök úrral, ezúton invitálom a Gyógyszerészek Országos Kongresszusa (GYOK) soron következő –immár tizennyolcadik- éves Szakmapolitikai Fórumára.
A késlekedés beláthatatlan következményekkel fog járni. Bízom abban, hogy a GYOK 2008 október 11-i szombatján megismerjük miniszterelnök úr gondolatait a „Munka, tudás, tulajdon" kormányfői vezérmotívumnak a fentiekben vázolt kérdésben való aspektusairól, s a korábbi rombolást felválthatja az építkezés.