Placebó: mitől hat, ha hatástalan?

Német kutatók kimutatták, hogy az emberi agytörzsben található ősi pályák szerepet játszanak a placebó-hatás létrejöttében. A hamburgi orvosi egyetem eppendorfi orvostudományi központja egyik team-jének eredményeit a World Pharma News a ismerteti.

A közismert orvostudományi jelenség általában akkor figyelhető meg, amikor a beteg olyankor tapasztalja fájdalmainak enyhülését, ha olyan szert adnak neki, amelyről úgy hiszi, hogy fájdalomcsillapító – holott valójában biológiailag inaktív anyag. A Neuron című szakfolyóiratban publikált kutatási eredmények érdekes betekintést nyújtanak a placebó-hatás valóságos mechanizmusába, és sejtetni engedik, hogy a fájdalomcsillapítás hatásosságába vetett hit/remény hogyan váltja ki a fájdalom tényleges enyhülését.

A placebó-hatásról úgy tartják, a beteg azon meggyőződésének következménye, hogy olyan szert adnak neki, amely megkönnyebbülést hoz majd a számára – az azonban, hogy egészen pontosan mi a jelenség háttere, egyelőre nem ismert.
Az emberi agy endogén opioidoknak nevezett anyagokat termel, amelyek fontos szerepet játszanak a fájdalom és a szorongás mérséklésében, megszűntetésében, és feltételezik róluk, hogy a placebó-hatás kiváltásához is közük van.

A mostani agyi képalkotó vizsgálatok során kiderült, hogy „a fájdalom placebóval végzett csillapítása", illetve az ez által kiváltott lelkiállapot serkenti az opioidok termelődését az agynak a fájdalomcsillapítással (feltételezhetően) kapcsolatban lévő régióiban. Megállapítást nyert továbbá, hogy ugyanez a mechanizmus pánikállapotokban is kedvező hatást fejt ki.

„Abból a közkeletű feltételezésből indultunk ki, hogy a placebó-fájdalom-csillapítás mozgósítja a deszcendens [„leszálló", a központból a periféria felé ható] fájdalomcsillapító rendszert, amely gátolja a fájdalom[információk] terjedését a gerincvelőben, következésképpen az agynak a fájdalomra adott reakcióit is mérsékli. Ez pedig a fájdalomérzet csökkenését eredményezi" – fejtette ki Falk Eppert, a kutatás vezetője.

A team rendkívül fejlett agyi képalkotó rendszereket alkalmazott, amelyekkel két csoport kísérleti személy magasabb kérgi, illetve mély-agytörzsi reakcióit regisztrálták.

Az egyik csoportnak naloxone-t adtak; ez a gyógyszer blokkolja az opioidos információ/jel-továbbítást. A kontrollcsoport ezzel szemben placebót, egyszerű sóoldatot kapott – de mindkét ágon úgy tudták, hogy valóságos fájdalomcsillapító hat rájuk.
A kutatók megállapították: a naloxone a placebó-hatást és az agynak a fájdalommal kapcsolatos, a placebó által kiváltott reakcióit egyaránt visszafogta. Ami pedig ugyancsak fontos, észlelték, hogy a placebót kapó csoportnál a kérgi területek kölcsönhatásba léptek fájdalom-kontrollálásában részt vevő agytörzsi struktúrákkal. Ezek a kölcsönhatások az endogén opioidokkal és a placebó-hatás intenzitásával is összefüggést mutattak.

„Mindent összevéve vizsgálódásaink igazolták, hogy a fájdalom-moduláló területeken zajló opioidos jelátvitel (illetve ennek a descendens fájdalomcsillapító rendszer „kimenő" molekuláira kifejtett hatása) döntő fontosságú a fájdalom placebó-kiváltotta mérséklődésében" – jelentette ki Dr. Eppert. „Érdekes fejleménynek ígérkezik, ha netán kiderül, hogy a deszcendens fájdalomcsillapít- rendszer opioidos aktivációja ugyanígy működik a fájdalom mérséklésének más formáiban, így hipnózisban és figyelem-elterelése során is. Az e folyamatban részt vevő neuroanatómiai struktúrák ezeknél is ugyanazok.