Új stratégiát javasol az európai gyógyszerágazat

Az Európai Gyógyszergyártók és Szervezeteik Szövetsége (EFPIA) felszólította a kontinens kormányait és politikai döntéshozóit, hogy „tekintsék a válságot konkrét alkalomnak arra, hogy az egészségügyi rendszereket az 21. század követelményeihez igazítsák – azaz ne újabb ürügynek illetve alkalomnak az egészségügyi- és gyógyszerkiadások csökkentésére".

„Hatalmas nyomás" a közszféra költségvetésein
Az EFPIA rámutatott: az IMS Health piacelemző cég áprilisi prognózisa szerint az egészségügyi termékek és szolgáltatások világpiaca 2009-ben 2,5-3,5 százalékkal, azaz jelentősen kisebb mértékben bővül majd, mint ahogyan azt tavaly novemberben jelezték, amikor is 4,5-5,5 százalékos bővülést jósoltak. A szervezet megállapította: „a gazdasági hanyatlás súlyossága óriási nyomás alá helyezi a közszféra költségvetéseit, ami egyaránt hatással lehet a betegek új gyógyszerekhez való hozzájutására illetve a gyógyszergyártó ágazat versenyképességére, és kutatás/fejlesztés-finanszírozási potenciáljára."

„Az Európai Uniónak" – érvel a gyógyszerszakma –, „versenyképessége fokozásának érdekében olyan erős és fejlődőképes cégekre kell támaszkodnia, amilyenek például a kutatás-alapú vállalkozások. Ennek alátámasztására az EFPIA megállapítja, hogy K+F [gyógyszeripari] cégek produkálják az uniós össztermelés 3,5, illetve az összes kutatási-fejlesztés 19 százalékát, jelentős kereskedelmi többletet hoznak létre, továbbá közvetlenül 650000, közvetve pedig 2,5 millió ember munkahelyét biztosítják.

Arthur Higgins elnök (egyébként a Bayer Health-Care vezérigazgatója) az EFPIA sevillai tanácskozásán megállapította: „most, amikor a gazdaságok zsugorodnak, a munkanélküliség és az államadósságok nőnek, fennáll annak komoly veszélye, hogy az egészségügyre és az innovációra fordítandó források egyaránt negatív hatásokat szenvedjenek el".

Sevilla: „igencsak optimista" hangulat
A sevillai konferencia résztvevői a nehéz gazdasági helyzet és a gyógyszercégeket érő folyamatos kihívások (szabadalmak kifutása, a jelenlegi gazdasági modell vitathatóvá válása) ellenére „igencsak optimista hangulatot érzékeltek. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy azoknak a nehézségeknek egy része, amellyel a gazdaság egésze szembenézni kényszerül, az ágazat számára nem újdonság. Igaz ugyanakkor, hogy éppen az uniós választások előtt némi csalódottsággal vették tudomásul, hogy a „gyógyszeripari csomag" jövője bizonytalan (annak ellenére, hogy az Európa Tanács napirendjére vette a betegtájékoztatással kapcsolatos cselekvési program egy részét).

Beszédében Higgins ötpontos, modern és fenntartható európai egészségügyi rendszerek létrehozását célzó kerettervet ismertetett. A pontok némelyikét az elnök már korábban is megfogalmazta, ugyancsak a modern és fenntartható európai gyógyszeripar, illetve az egészségügy jövője érdekében.

A legnagyobb jelentőséget az egészségügy hatékonyabb finanszírozásának és működtetésének tulajdonította, mondván: „az Unió kormányainak meg kell vizsgálnia, hogyan diverzifikálhatja finanszírozási forrásait". Nagyobb szerepet követelt a magán-egészségbiztosításnak és megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a páciensek több felelősséget [részt] vállaljanak egészségügyi költségeikben. Kifejtette: ugyancsak szakítani kell a „mindentbele"-jellegű költségvetési megközelítéssel, azaz a támogatások odaítélőinek jobban számításba kell venniök, mekkora szerepe lehet egy-egy gyógyszernek a kórházi kezelés megelőzésében illetve kiváltásában, az otthoni ápolás megoldhatóvá tételében.

Ugyancsak intézkedésekre van szükség – így Higgins – hogy több gyógyszert minősíthessenek át receptkötelesből vény nélkülivé; és hogy azokat az összegeket, amelyeket a generikumok és lejárt szabadalmú vegyületek alkalmazásával megtakarítanak, új szerek finanszírozására csoportosíthassák át.

Javítandó az ipar és a reguláció párbeszéde
Az EFPIA elnöke második célként a regulációs és politikai környezet javítását jelölte meg. Ez, vélekedett: „jobban tagolt és időzített dialógust tesz szükségessé az ipar és a hatóságok közt". Nem kevésbé fontos a megfelelő kockázat-előny egyensúly [kialakítása], e téren azonban nehézségnek tekinthető, hogy a regulációs hatóságok egy-egy innovatív gyógyszer esetében hajlanak a kis számú mellékhatás túlértékelésére az előnyök sokaságával szemben".

Higgins harmadsorban „a prevenció és a gyógyítás holisztikus megközelítését" szorgalmazta. Véleménye szerint a krónikus állapotok jobb megelőzése idővel figyelemreméltó megtakarításokhoz vezethet az egészségügyben. (Az EFPIA elnöke erre ugyan nem tért ki beszédében, de valószínűsíthető, hogy ily módon csökkennének a gyógyszerkiadásokkal és támogatási konstrukciókkal kapcsolatos politikai feszültségek is.

A negyedik cél a gyógyszeripar innovációs potenciáljának növelése. A köz- és a magánszféra együttműködése és a cégek jobb kooperációja – legalábbis a kutatás és fejlesztés korai szakaszaiban a gyors információcsere révén – képes felgyorsítani a folyamatokat. „Az Innovatív Gyógyszerkezdeményezés, azaz az EFPIA és az EU közös vállalkozása kitűnően példázza a többefefektetős együttműködést, amely képes a gyógyszerfejlesztés szűk keresztmetszeteinek tágítására és a kutatás/fejlesztés európai felgyorsítására. A feleknek továbbra is szorgalmazniuk kell a kooperációt, különösen ilyen válságos időkben."

Nagyobb fogyasztói aktivitás kívánatos
Az EFPIA elnöke utóvégre szorgalmazta a páciensek nagyobb mértékű bevonását, mivel szerinte így készségesebben működnek közre saját kezelésükben és a prevenciós tevékenységben. „A paternalisztikus modelltől […]" – fejtette ki –, betegközpontú struktúrák irányába kell elmozdulni, az egészségügyi ellátást pedig úgy kell szervezni és működtetni, hogy alkalmazkodjék a betegek szükségleteihez és körülményeihez.